Tizedik Fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

*Louis szemszöge*
- Mi a franc volt ez? - kérdezem ahogy anya még szedegeti fel a földről az összetört csésze darabjait.
- Nem tudom? Talán Anne már régóta nem látott.
- Régóta? Nem is emlékszem hogy találkoztunk volna már ezelőtt?
- Nos, igen, és én sem gondoltam volna hétfőn hogy ismerem Harryt, de aztán eszembe jutott az arca. Valószínű csak nem emlékszel Annere.
- Várj. Ismerjük őket? Ismerem Harryt?
- Persze! Emlékszel amikor egy egész évre abbahagytam a munkát?
- Igen!?
Besétál a nappaliba, követem és leülök mellé a kanapéra.
- És emlékszel hogy végig bébiszitterkedtem abban az évben?
- Hány éves is voltam?
- Szerintem hat vagy hét.
- Menj tovább.
Ez komoly? Próbálok nem olyan kétségbeesettnek hangzani és nem nyomni ezt az egész témát.
- Oké tehát Anne nem tudta végignézni ahogy elkeseredetten próbálok pénzt félretenni nekünk, ha már apád nem támogat minket. Úgyhogy úgy döntött, hogy lecseréli a régi bébiszittert, és megkérdezte hogy szeretnék-e Harryre vigyázni bármikor amikor neki dolgoznia kell. Emlékszem rátok, mindig játszottatok és nevettetek és már akkor is azt mondtad kedvelted őt, már olyan fiatalon.
A szemeim kimerevednek a mondat végén.
- Harry az a gyerek aki-
- Igen. Azt hittem azért vagytok barátok mert emlékeztetek egymásra!? - közbevág mielőtt be tudnám fejezni.
Próbálok emlékezni az időkre amikor Harry és én barátok voltunk. Tudtam, hogy láttam már azokat a zöld szemeket ezelőtt, csak nem tudtam hol és mikor.
- Nem, ebbe sose gondoltam bele. Anne tudott rólam?
- Egész héten átjött hozzánk és beszéltünk rólad és Harryről de nem gondoltam volna hogy Anne fia az akivel együtt voltál hétfőn.
Eszembe jut ahogy Harry azt mondta nekem amikor hétfőn a házában voltunk, hogy az anyukája egy régi barátot látogat meg aki most költözött a városba.
- Mit mondtál neki?
Nagyon nem szeretném ha rossz benyomást keltenék Anne szemében, vagy hogy tudja hogy meleg vagyok.
- Semmit, csak hogy milyen nehéz volt neked a válás, és hogy milyen csodálatos fiatalember lett belőled.
- Várj.
- Mi az édesem?
- Te tudtad, hogy ő itt lakik Cheshireben?
Leállítottam magam, különben a szituáció még kínosabb lenne.
- Nem, nem tudtam, de amikor egyik nap elmentem a boltba összefutottam vele. Vicces, hogy a régi szép dolgok visszatérnek egy bizonyos ponton.
- Igen.
Felálltam a kanapéról és kiléptem a nappaliból az anyukámat a ott hagyva. Ezt nem hiszem el, ez komoly? Nem értem. Felsétálok a lépcsőn a szobámba. Benyitok a szobámba az ajtót bezárva magam mögött. Az ágyam meg van csinálva, úgy néz ki anyának volt ma egy kis ideje és feltakarított. Az ágyamhoz sétálok és amint a lábam hozzáér a széléhez, ráhuppanok. Az emlékek a gyerekkoromból, az az idő amit Harryvel töltöttem visszatérnek, még azelőtt ismertük egymást mielőtt anya vigyázott rá, körülbelül 4 éves voltam amikor először találkoztam vele. Majdnem lehetetlennek tűnik, hogy egy 17 éves fiú emlékezzen a 13 évvel ezelőtti emlékekre, de én emlékeztem. Mindössze arra emlékszem amikor az udvaron álltunk és elbúcsúztunk egymástól és a legutolsó emlék ami megmaradt amikor elment és egészen idáig a pontig nem is láttam. Harry és én tettünk egy ígéretet aznap, egy ígéretet amiről senki sem tudott. Ráhelyezem a fejem a párnára és lassan mély álomba merülök.
...
*Harry szemszöge*
- Harry, tudod hogy mit csinálsz? Már tudom hogy Louis és te miért lógtok együtt. Nem csinálhatod ezt, Harry. Sam elment és Louis nem fogja őt helyettesíteni. Nem fogom hagyni.
- Ő nem olyan mint Sam! - válaszolok sokkal hangosabban mint ahogy számítottam rá. Nem próbálom Samet helyettesíteni Louisval...legalábbis azt hiszem. Vagy igen?

Természetesen nem. Látom ahogy Louisék szomszédjai feloltják a villanyt az ablakban. A vitám anyával csak nyugtalanságot kelt, és nem hagyom hogy messzebbre menjen, legalábbis nem Louisék háza előtt ahol bárki hallhatja. Ránézek anyára majd az autómra és odamegyek.

- Anya, beszélhetnénk erről otthon? - próbálom higgadtan mondani.

- Persze, találkozunk otthon - vesz egy mély levegőt.
Megfordul és az autójához siet ami az enyém mellett parkol. Még azelőtt ülök be az autómba ahogy ő az övébe. Mi a baja? Nem engedhetné meg egyszer hogy legyenek barátaim anélkül hogy paranoiás lenne és azt hinné hogy Samhez hasonlítom őket? Emellett pedig Sam és én sosem voltunk többek barátoknál.
Végre a házhoz érünk és anya rögtön jön utánam. Kiszállok az autóból és veszek pár mély levegőt, tudván hogy mi fog most következni. Anya már rég az ajtó küszöbénél áll míg én még csak az udvaron sétálok. Kiveszi a kulcsot a táskájából és besétál, majd követem. A táskáját a kanapéval szemben található kávézóasztalra rakja. Aztán leül és megütögeti a mellette levő üres helyet, ezzel jelezve hogy üljek mellé. Sóhajtok majd leülök.
- Gyerünk, mondd csak el hogy mennyire elbaszott dolog egy olyan sráccal barátoknak lenni mint Louis, mert azt hiszed kihasználom őt. Gyerünk. Nem is ismered.
- De ismerem Harry.
- Az, hogy az anyukája mesél róla nem számít.
- Te is ismered.
- Tudom hogy ismerem, első nap találkoztam vele a suliban amikor meg akarták verni és én megmentettem.
- Nem emlékszel, ugye?
- A kibaszott műtét után szerencse hogy arra emlékszem amit az iskolában tanultam.
- Persze. Sajnálom Harry, nem akartam.
- Minden rendben, csak mondd tovább amit akartál.
A mellkasa megemelkedik és kienged egy mély sóhajt.
- Emlékszel arra az évre amikor egy hölgy vigyázott rád és azzal a kisgyerekkel játszottál akit kedveltél?
Eltelik egy percbe míg felidézem, de szerencsére megvan.
- Igen, mi van vele?
- A hölgy aki vigyázott rád Louis anyukája volt, a gyerek pedig Louis.
Érzem ahogy az összes vér a fejembe folyik. Mindenre emlékszem. Mielőtt tovább mondhatná, olyan gyorsan szaladok fel a szobámba ahogy csak tudok. Bezárom az ajtót és a szekrényemhez sétálok, végigfutok pár papíron amíg meg nem találom amit kerestem.
Emlékszem a napra amikor utoljára láttam, 7 éves voltam. Az volt az a nap amikor apukám és anyukám úgy döntöttek, hogy örökre végeznek, és anya úgy döntött hogy elköltözünk. Azon a napon vigyázott rám Louis anyukája utoljára, és az az a nap amikor utoljára láttuk egymást Louisval. Legalábbis azt hittük, hogy utoljára. Emlékszem ahogy a hátsó kertben ültem majd odajött hozzám és adott egy levelet. Az a levél olyan dolgokat mondott amiket egy 7 éves nem mondana. Abban a korban sokkal érettebbek voltunk mint a többiek, köszönhetően a szüleink borzasztó kapcsolatának. Gondolom ez az amitől mindig is érettebbek voltunk és hamarabb felnőttünk. A mai napig megvan ez a levél.

"Hallottam hogy ma költözöl és hiányozni fogsz. Te voltál az egyetlen barátom, és az egyetlen személy akivel játszhattam itthon. De ígérjük meg hogy mindig is barátok leszünk, nem számít mi történik, és amikor nagyok leszünk akkor megkeressük egymást és jobb barátok leszünk mint most. Hiányozni fogsz Harry, mindig is te leszel a legjobb barátom."

A levél kicsit szakadt és el vannak mosódva a betűk, de még jó állapotban van. Amikor odaadta nekem ezt a levelet, szeretettnek éreztem magam. Olyan szeretetet kaptam tőle amit apától sohasem, és azt a fajtát amit más barát nem ajánlana fel. Elköszöntünk egymástól, megöleltük egymást és ennyi volt. Gyerekként arra számítasz hogy a lányokat kedveled és satöbbi, de én sosem voltam ez a gyerek. Elmondtam anyának aznap amikor elköltöztünk, hogy kedveltem Louist de ő azt gondolta hogy ez csak egy időszak volt. Nem az volt és a mai napig sem az. Észrevette amikor találkoztam Sammel. De elég Samből, ő már a múlté, a múlté amit el szeretnék felejteni.
A gondoltaim anyu hamarosan megszakítja a kopogás az ajtómon. Anyu az.
- Mi az? - kiabálom az ágyamból, nem akarva felkelni.
- Jól vagy?
- Igen, csa-
Elgondolkozom. Talán holnap Louis és én végig tudunk ezen menni, ha egyáltalán emlékszik rá természetesen.
- Anya veled mehetek holnap Louisékhoz? - felállok és az ajtóhoz sétálok, kinyitva azt.
- Természetesen, csak ne felejtsd el amit mondtam - válaszol az ajtóból.
- Persze, persze.
Bezárom az ajtót és visszafekszem az ágyamba és egészen esteledésig ott fekszem a levéllel  a kezemben, azon gondolkozva, hogy hogyan fogom felhozni a témát.

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

{ Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel. }
{ Ismét siettem a fordítással, hogy mielőtt elutazom legyen nektek új rész, úgyhogy a hibákat nézzétek el, legközelebb majd jövő hét vége fele számítsatok új részre. }

{ ily little cupcakes,, Laura xx }