Hatodik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }


Elindulok a ház felé egy utolsó pillantást hagyva Harry autóján. Ahogy megyek be, látom hogy anyu zöldségeket szeletel az ebédhez. Igyekezem a legjobbat kihozni magamból és nem hangoskodni nehogy meglásson ahogy megyek fel a szobámba. Nem sikerül.

- Louis te vagy az?
Morgok egyet magamban.
- Igen anya.
A hangom túlságosan mérgesnek hangzik egy beszélgetéshez.
- Mi a baj? - kiabál a konyhából ahogy megyek a lépcsőn.
- Semmi.
- Nos, ha szükséged lenne valakire aki meghallgat, én itt vagyok.
- Oké anyu.
A hangom még mindig mérgesnek hallatszik. Benyitok a lépcső bal oldalán levő szobámba. Ledobom a táskámat az ágyra, majd magamat is. Hosszú nap volt a mai, szerintem szükségem van egy kis
pihenésre. Ahogy elaludtam volna, eszembe jutott valami.
- Francba - mondom halkan. Az angol beadandóm. Becsúsztatom a kezem a farmerem hátsó zsebébe, és hívom Mariet.
- Haló?
- Szia Marie, Louis vagyok.
- Oh, szia.
- Mrs. Peter begyűjtötte ma a beadandót?
- Még nem, adott időt hétfőig mivel nagyon sokan nem fejezték még be.
Kiengedek egy megkönnyebbült sóhajt és megköszönöm neki.
- Akkor találkozunk hétfőn.
- Igen, szia.
Ő teszi le előbb a telefont. Hátradöntöm a fejem az ágyon és a plafont bámulom.
Csak Harry jár a fejemben, semmi más.
Az ideköltözés eddig nagyszerűen alakul, először leragadtam a suli leghomofóbb embereinél akiket a 'barátaimnak' hívhatok, és most Harry tudja a titkom, hogy miért költöztem ide. Még mindig nem értem, hogy Harry miért velem akar lógni. Talán végre befogadóbb az emberekkel. Talán, vagy csak félre akar vezetni - teszi hozzá a tudatalattim. Barbara különös arckifejezése ugrik be amikor meglátott. Miért tűnt olyan meglepettnek amikor észrevett? Láttam már ezelőtt? Erősen kétlem. De ki az a Sam? Nem úgy tűnt, mintha Harry akarná, hogy halljam a Sam nevet. Harry barátnője volt? Kiverem a fejemből az egészet, majd leverem az ágyról a táskám, ami már a földön van. Befekszem a takaró alá és próbálok aludni. Úgy végződött hogy Harryvel álmodtam, sajnos.
....
Az ébresztőm hangjára ébredek. Hétfő van. Valószínű ez a hétvége volt a legunalmasabb amit valaha túléltem. Szombaton nem csináltam sok mindent, segítettem kicsit pakolni anyának és elmentünk vacsizni. A vasárnap sem volt sokkal izgalmasabb, végül valamilyen horrorfilmeket néztem a Netflixen egész nap és szerintem feljött rám 4 kiló a sok egészségtelen ételtől.
Felkelek az ágyból, és még csak 7:01 van. Végignézem a ruháim, végül egy sima fehér pólót veszek fel fekete farmerrel. Anya vitt ma suliba és rögtön ott is hagyott a suli főbejárata előtt. Integetek neki majd bemegyek. Lily, az egyik lány akivel összebarátkoztam ezalatt a rövid idő alatt, gyakorlatilag felém fut hogy megöleljen, közben botladozom kicsit.
- Ühm, szia.
- Hiányoztál!
- Csak pénteken hiányoztam, nem nagy ügy.
Végre elenged és megpróbálok egy hamis mosolyt az arcomra rakni. Kínosan érzem magam.
- Plusz a hétvége - mutat rá a lényegre.
- Igen.
Csengetnek.
- Órára kéne mennünk! - kiáltja Lily.
- N-nekem nincs most órám.
- Oh, tényleg. Akkor találkozunk következő órán.
- Persze.
Majd elsétál a barátaival nevetve. Dolgokat suttognak a fülébe ahogy visszanéznek rám. Ez mi a fene volt?
- Tetszel neki - mondja Marie mögöttem.
Megfordulok.
- Micsoda? - esik le az állam.
- Nagyon kedvel téged. Azt hittem elég egyértelmű.
Nevetek egy picit.
- Kérem a következő viccet.
- Ez nem vicc! - üti meg a vállam.
- Várj, most komolyan beszélsz?
- Halál komolyan. Gyakorlatilag mindenkinek elmondta, azt remélve hogy talán hozzád is eljut majd.
- Oh - pirulok el. Ha tudná.
- El kéne hívnod randizni!?
- Nem!
- Miért nem?
- Mert nem szeretném!?
- El fogod neki mondani, hogy téged nem érdekel úgy?
- Uh, nem.
- Szóval csak félrevezeted?
- Sose vezettem félre!
A késői csengő megszólal és Marie elmegy, egyértelműen mérgesen hogy nem szeretnék Lilyvel lenni.
Az aula már üres. Elindulok a szekrényemhez hogy bepakoljam a könyveim.
14...15...16...17.
Egy sötét alak a szekrénysor végén megragadja a szemem. Harry.
A szemeim kitágulnak, már csak a látványától. Engem néz az utolsó szekrénynek dőlve.
- Sajnálom ha kicsit bunkón jött le ez az egész pénteken.
- Kicsit?
- Szerencsés vagy, éppen bocsánatot kérek.
- Először is akkor talán nem kellett volna egy fasznak lenned.
- Én? Egy fasz? - szarkasztikusan a mellkasára mutat.
Megforgatom a szemem és kinyitom a szekrényem. Harry nem mozdul.
- Miért vagy itt?
- Nos, iskolába kell járnom, vagy nem?
- Ma 'szarkasztikus hétfő' van vagy valami?
- Ez egy nagyon rossz divat lenne.
Gyengéden hozzáüti a hátát a szekrényhez ahogy nevet.
- Meg fogod válaszolni a kérdésem vagy nem?
- A szekrényem a tied túloldalán van.
- Nem, nincs.
- Úgy értem kapcsolódik a tiedhez.
- Oh.
Visszafordulok hozzá, de elment. Visszanézek a szekrényemre és ugrok egyet.
- Szent szar! - teszem a kezem a szívemre. Ezret ver a szívem másodpercenként.
- Látod.
Látom Harry szemeit a szekrényem hátuljának kicsi lyukán ami elválasztja az ő szekrényét az enyémtől. A lyukak nem nagyok, csak annyira, hogy egy ceruza átférjen rajtuk. Nem nagyon látom mi van a szekrénye belsejében, mivel a lyukak a szekrény tetején vannak csak.
- Megijesztettél.
- Olyan csúnya vagyok hogy megijesztettelek? - az önelégült mosoly újra ott az arcán. Megint szarkasztikus, nagyszerű.
- Végeztél? - nézek vissza a szekrénybe, de már eltűnt.
- Igen.
Újból felugrok, már mögöttem van.
- Hagyd abba!
- Mit mondasz, lógjunk megint?
- Nem!
- Na, gyerünk!
Körülnézek a folyosón, majd visszapillantok rá.
- De az angol dolgozatomat ma kell leadnom.
- Csak rakd a tanár dobozába.
- Rendben - adom meg magam.
Egy lehetőség mint ez sose jön többet. Talán ez alkalommal kikérdezhetem.
Odavezet a tanári ládákhoz, a ládákhoz amibe a szórólapokat, a beadandókat és egyéb dolgokat dobhatod. Odaadom neki a lapot, így be tudja dobni.
- Siess!
- Miért?
- Az első ajtók még nyitva vannak, így nem kell ugranunk.
- Hosszú lépésekkel halad a bejárati ajtó felé ami az aula közepén van.
Kijutunk, majd követem az autójához. Esik az eső, nagyszerű. Mire az autóhoz érünk, Harry és én bőrig leszünk ázva. Néhány hajfürt az arcába lóg, a fekete V-nyakú pólója hozzásimul a torzójához így az izmai láthatóak. Egy szép látvány hogy őszinte legyek. Nem, nem, nem. Mi a francot képzelek. Majdnem rajtakap azon ahogy bámulom de mielőtt megtehetné, elfordulok. Beszállunk az autóba, de még csak nem is tűnik zavartnak a hideg víz miatt ami beborítja.
- H-hova me-megyünk? - dadogom ki annak köszönhetően, hogy ráz a hideg.
- A házamhoz - mondja ahogy tolat ki a parkolóból.
Gyorsan válaszolja meg a kérdéseimet.
- Hogy át tudjunk öltözni, természetesen.
- Persze.
Tíz perccel később megérkezünk a kocsifelhajtóra. A házuk hatalmas, és a szomszédoknak gazdag lakosaik lehetnek. Kiszáll a kocsiból, becsukva maga mögött az ajtót. Én bent maradok, még mindig a hidegtől reszketve.
- Mire vársz? - Harry kiabál az ajtóból.
Próbálok gyorsan kiszállni, de közben megbotlom a járdán, így a farmerem tiszta sár lesz a térdénél.
- Francba.
Gyorsan felállok és Harryhez futok. Besétálok Harry mögött, majd becsukja az ajtót. Leesik az állam amikor körülnézek. Épp olyan luxushely, mint a kávézó ahol pénteken voltunk, sőt, talán még nagyobb luxusú.
- Szép hely.
- Eh.
- Várj, nincs itthon az anyukád?
- Nem, azt mondta hogy elmegy az egyik régi barátnőjéhez akik most költöztek a városba.
- Oh.
Felsétál a lépcsőn a szobájához. A szobája egyáltalán nem luxuskivitelű. Tele van az egész poszterekkel bandákról és minden fekete. Fekete falak, fekete ágynemű, fekete asztal, fekete szőnyeg. Csak mintha egy temetésre léptem volna be. Egyébként az egyetlen színes dolog a szobában a piros függöny.
A szekrényéhez sétál én pedig az ajtónál maradok. Amint odaér a szekrényéhez, gyorsan elkap egy bekeretezett képet és a fiókjába dobja, túl gyorsan ahhoz hogy lássam mi volt a fotón. Kinyit egy másik fiókot és kivesz belőle egy fehér pólót és egy sötétkék farmert. Végre valami szín.
- Maradj itt - teszi le őket az ágyra és kisétál a szobából.
Hallom ahogy benyit egy másik szobába. Egy vöröses színű felsővel, fekete farmerrel és egy sapkával sétál vissza.
- Itt vannak, ezeknek jónak kell lenniük - nyomja a mellkasomhoz a ruhákat, majd visszasétál a szobájába. Mi?
- N-nem hiszem hogy neke-
- Csak vedd fel őket, talán abbahagyod majd a vacogást mint egy kis-
- Rendben van!
- Így gondoltam.
Csak ügyetlenül álldogálok a ruhákkal a kezemben ahogy Harry előttem öltözik át. Először a nadrágját veszi le, majd helyette felveszi a szárazat. Felém fordul, majd leveszi a felsőjét így felfedve a pucér felsőtestét. Több tetkója van mint a két madár. Van egy pillangó rögtön a köldöke felett, és egy kígyó csavarodva az oldala körül, a tetkókon kívül pedig úgy látom van valami ami úgy néz ki mint egy sebhely. Rögtön a pillangó felett, van egy vonal, egy forradás, észrevehető de nem annyira. A sebhely a pillangó fejénél kezdődik és a két madár között ér véget. Lenéz a mellkasára és nemsokára észreveszi, hogy láttam a tökéletlenségét. Gyorsan magára kapja a fehér pólót és kisétál a szobából, egyszer sem nézve rám.
- Átöltözhetsz a fürdőben - mondja lentről.
Van egy fürdő a szobájában de inkább úgy döntök, hogy a szobájában öltözöm át gyorsan még mielőtt visszaérne. Felteszem a sapkát a fejemre ahogy visszaér de lefagy ahogy beér a szobába. A mellkasa megemelkedik és a szemei csillogni kezdenek de pislogni kezd hogy kitisztítsa a szemeit. Megpróbálom ignorálni ami történt és felveszem a vizes ruháimat a földről.
- Ummm.. a méretem.
- I-igen.
Harry lassan válaszol. A földre néz és a fürdőbe siet ami az ágyával szemben helyezkedik el.
Becsapja az ajtót, ezzel leverve egy képet a falról ami az előbb még ott lógott.
- Csak várj az autóban, nemsokára megyek.
Hallom ahogy a hangja megremeg a mondat végén.
Odasétálok a fürdő ajtajához és finoman bekopogok rajta.
- Jól vagy? - kérdezem.
- Igen, csak az a szar amit felszippantottam.
- Oh...
Drog? Drogozik? Gyorsan lesétálok a lépcsőn és ki az ajtón az autóhoz. A ruháimat a hátsó ülésre helyezem.
Mi a fasz volt ez?

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

{ Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel. }

{ ily little cupcakes,, Laura xx }