26. Fejezet

It's been 84 years. *insert voice* But I'm back. Nagyjából.
Vegyétek ezt a részt úgy, mint egy karácsonyi ajándékot :D
Kellemes ünnepeket mindenkinek! És majd 84 éven belül jövök.
Love, xlx

*Harry szemszöge*
- Harry? Mit csinálsz odabent? - kopog be az anyukám az ajtón, ezzel egyidőben tizedmásodperc pontossággal egymás felé fordulunk Louisval. Basszameg.

Louis csak áll a szoba közepén, tágra nyílt szemekkel, és azt tátogja "Mit csináljak?" .. Látom rajta hogy halálra van rémülve.

- Harry? - kopog be anya újra az ajtón.

- Mindjárt ott vagyok! - válaszolok és Louis felé lépek, felveszem a táskáját a földről majd nekiadom.
- Menj - mondom suttogva és az ablak irányába mutatok. Odasétálok és kinyitom neki. Gyorsan de halkan próbál a lehető leggyorsabban átmászni rajta és eltűnni innen.
- Várj - megállítom és magamhoz húzom egy csókra. Először kicsit meg van lepődve, és hezitál hogy ténylegesen belemenjen-e, de hamar viszonozza.
- Várj meg, 5 perc múlva lent vagyok - súgom a fülébe mire ő nyel egy nagyot és bólint.
Annak ellenére, hogy a második emeleten van a szobám, sikerül lemásznia a fa segítségével anélkül, hogy megsérülne. Felszedem a földről a könyveket, és a lehető legjobban próbálkozom a pléden található gyűrődések kisimításával - amiket a nem is olyan rég elkövetett akcióink okoztak. Becsukom az ablakot és elindulok az ajtó felé.
- Szia anya - dőlök neki az ajtókeretnek ahogy ő engedély nélkül besétál a szobámba.
- Esküdni mertem volna hogy hallottam valaki mást is idebent - néz körbe és próbál találni valakit.
- Anya, a kor kezd utolérni. Észre sem vesszük és nemsokára már egy hallókészüléket kell majd neked vásárolnom - nevetek halkan, ő pedig belepaskol egyet a kezembe.
- Mit keresnek itt ezek a könyvek?
- Korábban Louis benézett és odaadta a leckét amit megígért. Egyébként remek tanár - mondom nyugodtan.
A pár perccel ezelőtt történtek újra és újra lejátszódtak a fejemben. Anya odasétál a földön lévő koszos ingemhez. Francba.
- Egy koszos ing a földön nem éppen rád vall, Harry. Jobban teszed ha nem kezdesz el sznoboskodni ebben a szobában fiam - mondja ahogy felveszi a szennyes ruhaneműt amire az előbb élveztem el.
- Anya csak hagyd azt ott, majd én elintézem - rohanok oda hozzá, majd kiveszem a kezéből az anyagot és belehajítom a szennyeskosárba. Szerencsére nem csinál belőle nagy ügyet és rám hagyja az egészet.
- Gyere Harry, mutatnom kell valamit.
Elindul a lépcsőn lefelé, csak hogy maga mellé ültessen a nappaliban lévő kanapéra és beszéljek vele.
- Mi az? Nem tudtad volna fent elmondani?
- Nyugodj le, Harry. Felhívtak ma a suliból. Azt hiszem valaki beadott egy kérelmet, hogy visszavegyenek-
- Komoly? Ez nagyszerű! - szakítom félbe mielőtt bármit is be tudna fejezni. Majdnem leestem a székről örömömben. Niall pedig ezek szerint komolyan gondolta, gondolom tartozom neki egy bocsánatkéréssel.
- Hadd fejezzem be, - teszi a kezét nyugtatóan a térdemre - ,szeretnének legalább egy ajánlólevelet és egy bocsánatkérő levelet tőled - ráncolja a homlokát. Jobban ismer mit gondoltam volna. Egy bocsánatkérő levelet?
- Frászt! - felállok és a konyhába sétálok egy pohár vízért. Öblögetem egy ideig a számban, majd dühből kiköpöm a mosogatóba. Kinézek a mosogató feletti ablakon, ahol látom ahogy a telihold felemelkedik. Abban a pillanatban ránézek a sütőn lévő időre, 20:23.7
- Harry, ez az egyetlen esélyed arra, hogy normálisan be tudd fejezni a tanulmányaidat. Élj a lehetőséggel - szólít meg magam mögül, még mindig a kanapén ülve.
A mosogató felett ácsorgok, gondolatok szállnak a fejemben. Azt hiszem jobb lesz ez így, és egy levél amúgy sem ártott még senkinek. Sóhajtok majd felé fordulok.
- Azt hiszem, egész igazságos.. Egy dolog lenne egyébként..
- Mi lenne az? - kérdezi.
- Segítesz megírni azt a levelet.
Sosem voltam jó nyelvtanból szóval gondoltam anya biztos egy varázsló lehetett tinikorában, rám férne a segítség.
- Nem tehetem édesem - rázza meg a fejét, majd kisétál a nappaliból.
Pár pillanattal később egy papírral és tollal a kezében tér vissza.
- Tessék - helyezi a papírt és a tollat az étkezőasztalra. Kezét a székre helyezi, ezzel arra utalva hogy foglaljak helyet. Durcogva odakullogok, és nekiállok annak az idióta levélnek.
Ott ülök legalább egy órát, majd a toll végre hozzá is ér a papírhoz.

"Kedves Williams Igazgató
Ez a levél önnek szól, mint bocsánatkérés az elmúlt héten bekövetkezett cselekvéseim miatt. Tisztában vagyok vele, hogy amit tettem annak semmi értelme sem volt és illegális. Felelősséget vállalok mindenért amit rosszul csináltam, és ígérem hogy semmi olyasmit nem fogok tenni ezentúl ami veszélyeztetheti a tanulmányaimat. Ígérem, hogy a lehető legjobban fogok viselkedni és nem okozok bajt. Még egyszer elnézést kell kérjek mindenért amit valaha is tettem. El sem tudom mondani, mennyire bánom az egészet. Ez az egyetlen esélyem arra, hogy normálisan tanulhassak és szeretnék élni vele. Élek a lehetőséggel, hogy meg tudjam mutatni, komolyan veszem a dolgot. Hogyha megfontolná a visszavételemet az iskolába, szeretném megköszönni mindenkinek aki segít. Köszönöm.
Tisztelettel Harry Edward Styles"

Végül befejezem a rövid bocsánatkérést és visszapillantok az órára, 23:49. Anya a kanapén fekve nézi a késő esti adást a tévében. Összehajtom a papírt és belehelyezem a fehér borítékba, majd megszólal a telefon.
- Majd én felveszem, te csak fejezd be amit elkezdtél - áll fel a kanapéról, majd a telefonhoz siet amíg én benyálazom a boríték szélét hogy le tudjam zárni. A csendnek köszönhetően hallom a telefonbeszélgetés nagy részét.
- Szia Johannah! - kiáltja - Ööö nem, nem láttam?! Harry azt mondta, hogy korábban benézett de már rég elment. Nos, persze , hogyha látom akkor felhívlak. Rendben, szia - teszi le a telefont.
A valóság pofonvág. Louis. Annyira lefoglalt ez az egész, hogy teljesen elfeledkeztem róla. Mielőtt anya bármit is tudna mondani, felsietek a szobámba és kinyitom az ablakot. Kint fagy.
- Louis! - kiabálom, annyira nem hangosan, így anya nem hallja. Nincs válasz. Gyorsan kiveszem a telefont az elöl lévő farzsebemből, bekapcsolom a vakut és az ablak alá világítok. Nem látom sehol.
- Harry? - hallom magam mögül.
- Igen anyu? - kérdezem, próbálva takarni a nyitva tartott ablakot mintha nem csináltam volna semmit.
- Louis anyukája hívott, kérdezi hogy tudsz-e valamit róla. Nem ért haza és elég későre jár. Azt mondta próbálta hívni őt, de nem válaszol.
A mellkasom hirtelen szorítani kezd.
- Nem tudok róla semmit - hazudok.
- Hogyha hallasz felőle bármit, vagy ha esetleg tudod hogy hol lehet akkor segíts.
- P-persze - dadogom.
Kimegy a szobából és hallom a lépteit a lépcsőn lefelé. Rögtön előveszem a telefonomat amint nem hallom a kopogó hangot, és tárcsázom Louis számát. 3 csöngés után hallom, ahogy az ágyam alatt rezegni kezd egy telefon. Francba. Arrébb megyek és lehajolok a telefonért. 20 nem fogadott hívás. Össze-vissza járkálok egy darabig a szobában, beletúrva a hajamba. Kiveszek a szekrényből egy pólót, aztán felveszem .
Kettesével futok lefelé a lépcsőn és mennék a bejárati ajtó felé de anya megszólít.
- Mit csinálsz Harry? - kérdezi.
- Megkeresem Louist - idegesen válaszolok.
Visszaszaladok a konyhapulthoz és megfogom a kocsikulcsom, majd leveszem a falon lévő fogasról a kabátom és belebújok.
- Harry, nem mehetsz u-
- Ne mondd meg nekem hogy mit csináljak! - kiabálok rá, majd kisétálok a házból hogy megkeressem Louist, végül is az egész az én hibám.

A hibákért elnézést, de nagyon siettem, hogy amíg itthon vagyok gyorsan tudjak nektek új részt hozni.

25. Fejezet

Heeyyaaa people! It's been a long time..
Szóval itt a várva várt fejezet. Előre is és utólag is bocsánatot szeretnék kérni de szabadidőm konkrétan semmi. Nagyon remélem hogy ezentúl sűrűbben tudok új részeket hozni és boldogítani titeket, reménykedjünk a legjobban. Ez a rész is elég rövid de erről ismételten nem tehetek.
Kérlek titeket ne küldjetek annyira melegebb éghajlatokra, ugyanis ez a legelső ilyen fordításom és hát hogy is mondjam..:D Élvezzétek! xlx

 Figyelmeztetés: A következő fejezetben szexuális tartalom található.

*Harry szemszöge*
Louis a fogaival játszadozik az ajkamban található fémmel, miközben melegség tölti el az egész testem. Lassan az ágy felé nyom addig a pontig, amíg a térdhajlatom nem érinti annak a szélét. Mégegyszer utoljára meglök, így elvesztem az egyensúlyom és az ágyra esek Louist magammal rántva.

Egyre jobban érezni Louis dudorodását. Az egyik keze lassan felmászik az oldalamon, a másik még mindig finoman a hajamat húzza. Sosem gondoltam volna hogy Louis ilyen lesz, ilyen kétségbeesetten fogok neki kelleni.

- Louis - lihegek mikor kimondom a nevét.

Próbálom ellökni magamtól de ő nem veszi észre hogy én le szeretnék állni.

- Shh Harry.

A nyelve újra szinkronban az enyémmel. Végül utoljára meglököm annak érdekében, hogy leálljon.

- Louis elég - suttogom.

Az arca olyan mintha csak egy szellemet látott volna. Valószínűleg meglepődött, hogy nem szeretnék messzire menni most. A szemei az enyémet fürkészik. Egyértelműen össze van zavarodva. Majd hirtelen leszáll rólam, fel-le sétál és a keze a nyitva maradt ajkait takarják.

- S-sajnálom..Nem gondoltam...Azt hittem hogy te-

Az arca paradicsompiros, a kezei még mindig remegnek amikor az ágy felé mutat. Közelebb lépek hozzá és próbálom lenyugtatni ahogy a vállára helyezem a kezem.

- Nem erről van szó Louis, hidd el. Azóta szeretném mióta megismertelek, de nem így kéne csinálnunk, legalábbis nem most. Nem így kéne elveszítened a szüzességed, különlegesnek kell lennie, olyanná szeretném neked varázsolni amire örökké emlékezni fogsz. Egy könyvekkel teli ágy nem éppen a legkellemesebb.

A vállai leereszkednek, majd sóhajt. Tudom, hogy azért akarta csinálni hogy engem lenyűgözzön, de nem fogom ezt hagyni. Louis nem éppen olyannak tűnik akit nem érdekel hogy hol, hogyan és kivel veszíti el a szüzességét. Hogyha még olyan ember is lenne, nem engedném neki.

- Oké - mondja remegő, vékony hangon.
Látom rajta, hogy csalódott saját magában. Nem hagyhatom így.
- Louis várj.
- Mi az?
- Feküdj az ágyra.
Halványan látható ahogy az arca felvidul. Azt teszi amit mondtam. A farmernadrág anyaga még mindig feszül - az enyémet nem is említve. Odamegyek és lefekszek mellé, próbálva megnyugtatni őt.

*Louis szemszöge*
Egy pillanatra azt hittem, Harry meggondolta magát amíg le nem feküdt mellém.
- És most? - kérdem bizonytalanul, ugyanis nem értem mit kéne most csinálni.
- Érintetted már meg..magad? - kérdezi a fejét az enyémmel szembe helyezve.
- Nem - hazudok. Egyszer már igen, amikor kb. 14 éves voltam. Annak idején ez semmit sem jelentett, szimplán olyannak érződött mikor valaki saját magához nyúl. Minden szexuálisan frusztrált tinédzser keresztül megy ezen a szakaszon, az enyém pedig egy különösen rövid szakaszra sikerült.
- Hazudsz.
Francba.
- Nem igaz.
- Persze..lépjünk tovább.
Harry kicipzározza a nadrágját, majd lehúzza azt a boxerével együtt. A szemeim nagyra nyílnak a -hasa tetejéig felérő- erekciója láttán.
- Mit csinál-
Harry elhallgattat ahogy a mutatóujját az ajkaimra helyezi.
- Csak csináld amit én - az egyik kezét az ágy tetejére emeli, a másikkal pedig megfogja a méretét - gyerünk Lou, nem voltál ilyen szégyenlős néhány perccel ezelőtt.
Nyelek egy nagyot majd veszek egy mély levegőt mielőtt lehúzom a nadrágom és a boxerem a térdemig. Érzem ahogy az arcom mégjobban elpirul. Amikor Harry felé fordulok, ő már simogatja magát odalent, szemei csak engem követnek.
- Basszus Lou, cs-csináld amit é-én - nyögi el mondanivalóját.
A mozdulataim lemésolják Harryét. Mindketten egymás szemébe nézünk. A kezét fel és le mozgatva a péniszén, a hüvelykujjával a tetejét simogatva csak a szemembe néz. A mozdulataim gyorsabbak lesznek az övénél. Harry arca vörös és forró, a szemei könyörületért imádkoznak, az ajkai dagadtak a korábbi csókolózástól és el vannak távolodva egymástól. Sosem éreztem még így. Egyre forróbbnak érzem a testem.
- Szerintem én elfo-elfogok-
Nem tudom befejezni a mondanivalómat.
- V-várj meg Lou - mondja Harry, de már túl késő. Nyögve mondja a nevem. Amikor felé fordulok, a szemei csukva vannak, a feje hátra van döntve ahogy ő is elélvez, ami egy foltot hagy a pólóján.
Mindketten ott fekszünk, nehezen jutva levegőhöz.
- Ez egyszerűen- kezdem mondani.
- csodálatos volt - fejezi be helyettem.
Harry feláll, majdnem elbotladozva a nadrágjában. Besétál a fürdőszobába és néhány tiszta törülközővel jön vissza. Leveszi a pólóját majd letisztítja magát. Ezután belerázza magát a szűk nadrágjába és becsatolja az övét. Egy bizonyos távolságból látni lehet a homlokán gyöngyöző izzadtságcseppeket a szobában lévő fény miatt.
- Csak feküdni fogsz ott? - mondja Harry miközben egy törülközőt dob felém. Nem vettem észre hogy még mindig kint van a férfiasságom.
- Oh bocsánat.
- Ne érts félre, nagyszerű látvány volt - kacsint rám és az a bizonyos pimasz mosoly megint ott van az arcán. Halványan elmosolyodom, próbálva nem kínosan kijönni a szituációból. Ahogy állnék fel hogy felvegyem a nadrágom miután letisztítottam magam, hallani lehet ahogy Harry anyukája jön fel a lépcsőn.
- Harry? Mit csinálsz odabent? - kopog be az ajtón, majd Harryvel egymásra nézünk.


Haha elnézést, de mondhatni még élvezem is a kínzást. :D
Ne felejtsetek el +1-ezni és feliratkozni xlx

24. Fejezet

{ Oké, triple updatet még úgy sem csináltam, úgyhogy here ya go. Mit mondhatnék volt egy kis időm hétvégén, ráadásul nem akartalak két ilyen rövid résszel itt hagyni titeket egy/két hétig. Viszont két rossz hírem: 1. ez a rész is rövid,  2. a vége elég szar helyen van
Viszont ez egy egész mozgalmas rész, valamint az író nevében is bocsánatot kérek, de azt írta hogy a következő részre tartogatta az izgalmas jeleneteket.
Jó olvasást, ne felejtsetek el válaszolni a fejezet végén található kérdésre és valamilyen nyomot mindenképpen hagyjatok magatok után!
Hamarosan találkozunk, Laura xlx }

 *Harry szemszöge*
- Micsoda?! - akadok ki.

Mi a franc? Mi a francot csinált ott Niall? Biztos valamit keresett amivel visszavághat nekünk.

- Látott minket - mondja Louis az ablakon kifelé bámulva.

- Ezért nem engedted hogy megcsókoljalak? Mi a faszért nem mondtad el? Francba! Tudtam, hogy rossz ötlet volt - túrok bele a hajamba, rányomva a gázpedálra.

Louis végre felém fordul nagyra nyitott szemekkel és egybekúszó szemöldökkel.

- Mi volt rossz ötlet? A vacsora tökéletes volt.

- Ne tettesd a hülyét Louis! Te és én, mi. Francba, tudtam hogy még csak szóba se kellett volna állnom veled. Most mi lesz? Niall mindent elmond és még jobban elrontja az életem?! - kiabálom az utat nézve.

Az adrenalin felmegy bennem és nem tudok tisztán gondolkodni.

- Semmit sem fog mondani! Tudom, hogy nem fog! - kiabálja Louis, a mondat végén megtörik a hangja.

- Oh igen? Miért vagy benne ennyire biztos? Leszoptad a mosdóban?! - csúszik ki a számon, át sem gondolva miket mondok. 

Rátaposok a fékre és a kocsi megugrik a hirtelen megállástól. Egy autó sincs a közelben, így nem akadályozok senkit sem a vezetésben, habár ígyis, úgyis leszarom.

- Ő volt az egyik kibaszott pincér abban a kibaszott étteremben! Megígérte nekem, hogy egy szót sem fog szólni az egészről és rohadtul megnyílt előttem! Az apja kurvára halott és az anyja pedig baszottul haldoklik! Szégyenli amit csinál és ahogyan, néha még enni sem eszik mert nincs rá pénze! Akkora fasz vagy! - Louis kiabál könnyes szemekkel, és nemsokára pedig a könnyek már hullanak.

A szemembe néz, a mellkasa csak emelkedik és süllyed. Kifogy a levegőből mire elmondja a mondanivalóját. Egy utolsó pillantást vet rám mielőtt kiszáll az autóból és becsapja az ajtót. Még sosem láttam ezt az oldalát, dühös és magabiztos.

- Louis, visszaszállnál a kocsiba kérlek? Nem gondoltam komolyan, nem tudtam - puhítom a dolgokat, észrevéve hogy mit mondtam ezelőtt. A tény, hogy Niall szülei és Niall szegények számomra sokkoló. Nem tűnik olyannak, akinek ilyen életet kell élnie. Ugyanakkor amit mondtam, kéretlen volt. Faszt szopni? Honnan szedem ezeket a dolgokat?

- Innentől sétálok köszi - próbálja a keményet játszani, de ennél jobban ismerem.

Hagyom hogy elsétáljon az autótól. Miután megtett pár lépést, lassan melléhajtok.

- Azt sem tudod merre mész, ugye?

Fogalma sincs hogy hol vagyunk. Új még a városban és amúgy sem az ő házukhoz vittem. Hanem hozzánk.

- Nem - mondja halkan.

Lenéz a földre és megadása jeleként sóhajt egyet.

- Szállj be. Emellett pedig te vagy a tanárom egész évben, emlékszel? - mosolygok, próbálva oldani a hangulatot.

Beszáll az autóba és folytatjuk az utat. Louis egész úton komor. Tényleg elbasztam. És a Nialles ügyet pedig gondolom hagyhatnám, hiszen megígérte nekem, hogy megpróbál minden tőle telhetőt hogy vissza juthassak a suliba.

- Louis, sajnálom. Nem gondoltam át miket beszélek. És gondolom nem fájna ha megbocsájtanék Niallnek.

Amikor megérkezünk Louis szó nélkül száll ki az autóból. Miután én is kiszálltam, arra pillantok fel, hogy Louis már a bejáratnál vár hogy nyissam ki az ajtót és engedjem be a házba. A kezei maga előtt összefonva, a lábával pedig a járdát kopogtatja.

- Ennél lassabban nem megy? - jegyzi meg.

- Sietsz valahova?

- Igen, tudod van egy kis munkánk.

- Persze.

Elforgatom a kulcsot a zárban és kinyitom az ajtót. Anya nincs itthon, ami jó jel. Nincs szükségem rá, hogy egész idő alatt rajtam lógjon amíg itt van Louis. Felvezetem Louist a szobámba. Órákat töltöttünk azzal, hogy hülyeségekről beszéltünk, mint a kovalens kötés, valami hülye matek cucc, és hogy a Ne bántsátok a feketerigót! egyáltalán nem is egy madárról szól. Egész idő alatt Louis csak a megadott témákról beszélt. Még csak nem is nézett a szemembe, egyszer sem. Nem gondoltam hogy amit korábban mondtam az ennyire zavarni fogja.

- Louis nézz rám.

- Azt csinálom, nem?

- Komolyan gondolom Louis - lököm le az összes könyvet az asztalról.

- Én is komolyan gondolom. Ez meg mire volt jó? - mutogat a földön heverő könyvekre.

- Mert elfáradtam abban, hogy ezeket a szarokat tanuljam. Úgy sem fognak kelleni középsuli után.

- Főiskola? - rántja fel a szemöldökét.

- Tökmindegy. Nem lehetne egy kis szünetet tartani, és holnap folytatjuk? Neked még mindig meg kell csinálni a munkád.

- Rendben akkor - görnyeszti le a vállát.

- Jó.

- Igen - még mindig nem tért magához.

- Basszameg Louis csak beszélj velem. Nem gondoltam komolyan amit korábban mondtam és tudod te ezt. Hányszor kell még ezt elmondanom? Megbocsájtok Niallnek és adok neki egy esélyt, rendben? - döntöm el a fejem az arcát keresve.

Végül felnéz és megforgatja a szemeit.

- De azt még mindig komolyan gondoltad, hogy tudtad hogy sosem szabadott volna hozzám szólnod - ráncolja meg a homlokát.

A jelenet újra és újra lejátszódik a fejemben.

- Francba dehogyis! Csak mérges voltam, oké? - emelem fel a hangom miközben próbálom a lehető legjobban nem felidegesíteni Louist.

- Oké - a válasza rideg.

Feláll és megragadja a táskáját, azt átdobva a válla felett. Tudom, hogy nem hisz nekem és nem is fog soha, nem számít hányszor mondom neki.

Felállok az ágyról amikor a szobám ajtajához ér. Nagy léptekkel utolérem és visszahúzom a szobába, bezárva az ajtót mögötte. Megpróbálja kinyitni az ajtót de nem engedem. Megragadom pólóját az öklömmel és odaszorítom az ajtóhoz.

- Mit csi-

Nem hagyom hogy befejezze a mondanivalóját. Nekinyomom az ajkaim az övének. Próbál ellökni magától mint legutóbb, de ezúttal nem engedem neki. Egy idő után feladja, kezét a tarkómra helyezi majd elkezdi finoman húzni a hajam. Folyamatosan visszajátszódnak az emlékek az első csókunkról. Pontosan tudom, hogy nem fogom újra elkövetni ugyanazt a hibát.

- Harry - lihegi amikor mindketten elkapjuk egymás lélegzetét.

- Louis - nyöszörgök.

Mindketten visszhangban nyögjük egymás nevét újra és újra.

Louis a fogaival játszadozik az ajkamban található karikával miközben melegség tölti el az egész testem. Lassan az ágy felé nyom addig a pontig, amíg a térdhajlatom nem érinti a szélét. Mégegyszer utoljára meglök, így elvesztem az egyensúlyom és az ágyra esek Louist magammal rántva.

{ Szerintetek mi fog történni a következő fejezetben? Elég egyértelműnek tűnik, de nem az :D
Ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni. }

23. Fejezet

{ Surprise bitches.
Csak nektek csak most, új rész - az előző elég rövid volt és most egy picit több a szabadidőm is, így meghoztam.
A kérdés most a fejezet végén lesz a dupla update miatt x
Ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni. 
Puszi, Laura xlx }



- Tudod visszaülhetsz a helyedre - mondja Niall a távolba merengve, természetesen a szemkontaktust kerülve.
- Tudom, de nem szeretnék - komolyan gondolom.
Niall annak a típusú embernek tűnik, akinek szüksége van a figyelemre, de csak azért mert senkije sincs.
- Nincs szükségem a sajnálatodra.
- Nem sajnállak, nem azért vagyok itt - vágom rá.
- Dehogynem. Csak úgy hirtelen kedves lettél velem. Csupán 3 nappal ezelőtt szét akartál verni. Egyáltalán nem sajnálatból csinálod - próbálja megforgatni a szemét de egy pillanat összerezzen a monoklija miatt.
- Niall, a minimum, hogy megpróbálsz beszélni velem. Tartozol nekem, ugyanis miattad függesztették fel Harryt, így gyakorlatilag senkim sincs most itt. Ne érts félre, nem téged okollak mindezért de kicsit légy befogadóbb. Újrakezdhetnénk? - nyújtom felé a kezem viszonzásra várva. Végre meglágyul és halványan elmosolyodik miközben kezet rázunk.
- Újrakezdhetjük - válaszol.
- Mivel újrakezdünk mindent és a tanár még nincs itt, azt mondom mutatkozzunk be egymásnak normálisan - másolom le a mozdulatait, a karjaim összefonva a padra helyezem.
- Gondolom akkor én kezdem - töröm meg a csendet. - A nevem Louis Tomlinson, kevesebb mint 2 hét múlva betöltöm a 18-at és Doncasterből származom.
Niall elneveti magát a bemutatkozásomon.
- Nos, az én nevem Niall, 17 éves vagyok. Én nem vagyok brit mint ti, Mullingarből származom, Írországból.
Amikor befejezi, a pad alá pillantok, majd a lábával egy kisebb ír tánckoreográfiát csinál. Mind a kettőnkből kitör a nevetés. Nem sokkal később pedig egy helyettesítő tanár sétál be.
- A nevem Mrs. Evans és a mai napon én helyettesítem Mr. Nolant - mondja a magas nő az osztálynak miközben ledobja a táskáját az asztalra és leül.
- Miért nincs ma itt Mr. Nolan? - kérdezi egy lány.
- Az nem rád és nem is rám vonatkozik. A feladatok a táblán vannak, álljatok neki.
A hölgy elég idős, és az egyberészes ruha ami rajta van nem éppen a korához illő. A tanár megfigyelése után Niallhez fordulok, aki már elő is vett egy papírt.
- Te meg fogod csinálni? - kérdezem kicsit meglepődve. Ő az aki mindig elvicceli a dolgokat ésatöbbi, nem gondoltam volna hogy meg is csinálja a feladatokat.
- Meg vagy lepődve?
- Igen, egy kicsit.
- Valójában nagyon akarok valamiféle továbbtanulást, még ha nem is látszik úgy. A borravalókat amiket az étteremben kapok félreteszem hogy később tudjam fizetni a tanulmányaimat.
Komolyan beszél. Szomorú, hogy gyakorlatilag apja helyett is apja saját magának, nagyon szomorú.
- Hányadik helyen állsz a végzősök listáján? - kérdezem, majd felnéz a plafonra, hogy eszébe jusson hányadik helyre van besorolva.
- Umm..legutóbb amikor megnéztem, harmadik vagy negyedik voltam a 300-ból - mondja mintha nem lenne valami nagy dolog, de ez nagyon is az. A top 5-ben lenni szinte majdnem biztosítás arra, hogy felveszik a főiskolára.
- Wow! Neked aztán van potenicálod. Miért viselkedsz úgy ahogy, amikor még csak nem is hasonlítasz a suliban levő énedre?
- Túl gyorsan nőttem fel, ennyi.
Bólintok egyet, teljesen megértem hogy miről beszél.
- Ez az egyik legnagyobb félelmem - mondom ki végül.
- Rossz helyen állni a listán? - emeli fel a szemöldökét kíváncsian.
- Nem. Túl gyorsan felnőni. Mindig ott van az az elvárás a fejed felett, hogy össze kell majd házasodnod valakivel, gyerekeket kell felnevelned. Ez mind hülyeség - fejtem ki. Igazat mondok, nem igazán szeretnék megházasodni, még ha szeretnék se lehetne mert itt nem legális, és sosem lehetne gyerekem mert meleg vagyok. Ez az egyik hátránya annak, ha olyasvalakibe szeretsz bele akivel tilos együtt lenned.
Kicsit sokkolja a válaszom.
- Nem szeretnél majd egy idő után összeházasodni valakivel? Nem szeretnél gyerekeket, és családot alapítani?
- Talán még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy megértsek ebből bármit is, de ebben a pillanatban semmit sem kérek ebből az egészből.
- Értem - válaszol.
De tudom, hogy nem érti.

...


Egész jól telt a nap, azt kivéve hogy Harry nem volt itt a suliban. Niall és én együtt ebédeltünk. Nem szerettem volna Lilyvel lenni. Nem a közös múltunk miatt, hanem mert nem tudok a szemébe nézni. Ő őszinte volt velem, én nem voltam az. Még el sem mondtam Harrynek, hogy Lily hogyan érez iránta. Úristenem. Mi van ha Lily kérdezget majd Harrytől és a 'barátnője' felől. Gondolom tisztáznom kell majd a dolgokat Harryvel és össze kell hoznom valamiféle B tervet.
Az utolsó csengő is megszólalt végre, hazautasítva minket. Küldtem anyának üzenetet korábban hogy nem kell jönnie értem. Nem szerettem volna zavarni miután láttam, hogy milyen fáradt volt ma reggel. Kisétálok a folyosóra és látom ahogy Niall integet a bejárat felől, majd utánasietek.
- Szia! - köszön Niall.
- Szia - köszönök vissza amikor közelebb érek hozzá. Egészen addig beszélgetünk amíg ki nem érünk a suli előtti udvarra és meglátom Harryt ahogy az autójában várakozik, pont ott ahol a szülők szokták felvenni a gyerekeiket.
- Sajnálom, de mennem kell, itt vannak értem. Majd beszélünk még és elmondom hogy tetszik-e a könyv amit kölcsönadtál.
- Holnap találkozunk akkor - int.
Amikor veszem a bátorságot hogy ránézzek Harryre, látom, hogy az ajkait összeszorítja, azok pedig egy egyenes vonalt formáznak. Biztos még mindig dühös Niallre. Visszapillantok rá, pontosan a mellettem lévő autóban ülő Harryt nézi.
- Várj! - kiáltja el magát mikor éppen nyitom ki a kocsi ajtaját.
- Mi a francot akar? - kérdezi Harry mérgesen.
Ha csak hagyná hogy megmagyarázzam. Niall elindul felénk én pedig beszállok az autóba. Enyhén behajtja a fejét az ablakon, eléggé ahhoz hogy Harry is hallja amit mond.
- Szép a szemed - nevet fel Harry és Niallre mutat.
Niall mosolya elhalványul, majd hirtelen visszajön.
- Szép a szád.
A Niall arcán található nagyképű mosoly biztos, hogy még jobban bosszantja Harryt.
- Nézd Styles, nem azért jöttem hogy veszekedjek vagy verekedjek. Szeretném rendbehozni a dolgokat. Mindent sajnálok ami történt, mostantól kétszer is meggondolom hogy mikor mit mondok. Hogyha bármit is segít, mindent megteszek hogy visszakerülj a suliba. És nem, Louisnak semmi köze ehhez, nem ő az aki miatt bocsánatot kérek.
Harry arckifejezése megenyhül Niall őszinte bocsánatkérését hallván. Majd Harry felvont szemöldökkel rámnéz és engem is kérdőre von hogy tényleg semmi közöm nincs-e hozzá. De tényleg nincs. Hogyha Niall és én barátok leszünk, Harrynek normálisan kell viselkednie vele.
- Szia Horan - szólal meg Harry.
A tekintetem Harry és Niall között ingadozik, majd megrázom a fejem. Azt hittem Harrynek van szíve és megbocsájt Niallnek. Harry teljesen rideg hogy csak így ennyit válaszol. Ha csak tudná, hogy Niall miért úgy viselkedik ahogy.
Niall végül kihúzza a fejét az autó ablakából és pár lépést hátrál. Egyértelműen sokkolják a hallottak. Biztos vagyok benne hogy azt gondolta Harry meg fog neki bocsájtani, de gondolom mind tudjuk hogy Harry haragtartó és nem éppen a megbocsájtó-típus.
Harry kitolat a parkolóból én pedig a kocsi oldalán található visszapillantó-tükröt bámulom. Niall jelenik meg a távolban, nézi ahogy elhajtunk.
- Egy kibaszott seggfej vagy, remélem tudod - jegyzem meg.
Az önelégült mosolya beteríti az egész arcát.
- Tudom.
Megforgatom a szemeim és kinézek az ablakon. Beharapom a számat és azon gondolkozom hogy mit mondhatnék.
- A legkevesebb amit tehetnél az az volna, hogy kedves vagy hozzá és elfogadod a bocsánatkérését. Egyébként is, ő volt az aki látott minket szombaton az étterem előtti parkolóban.
Látom ahogy Harry felém fordítja a fejét amilyen gyorsan csak tudja. A szemei nagyra vannak tágulva, az arca elpirul, az ajkai között egy hatalmas rés.
-Micsoda?! - kiabál.



{ Mit gondoltok, Harry ezek után megbocsájt majd Niallnek? }

22. Fejezet

{Heeeeey lil cupcakes.
Ti milyen videoklipet képzeltek el a DMD-hez? :)

Én egyáltalán nem űrhajósnak képzelem, bárcsak ne Ben Winston rendezné a klipet te jó ég. Mondjuk az nagy szó, hogy NASA meg minden, ez az egy jó az egészben aztán majd meglátjuk milyen lesz :D Én valami olyasmit képzeltem, hogy a fiúk csak random énekelnek benne, Harry táncol ezerrel, különféle kamerabeállások stb.

Ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni.}

*Louis szemszöge*

Egy nagyképű mosoly terül el az arcán amikor meg akar csókolni. Egyre közelebb kerül az ajka az enyémhez, de mielőtt bármit is tudna csinálni megállítom amikor látok egy ismerős arcot a feje mögül, aki az étterem belsejéből bámul ránk. A szemei elkerekednek, egyértelműen sokkolták a látottak.
Szőke, lenőtt hajáról rögtön felismertem. Niall. Amikor végre felfogja amit éppen látott, kiejti a kezéből a koszos edényeket. A fehér köpeny a dereka körül és a fehér begombolt ing elárulja, hogy pincérként dolgozik itt. Kintről is hallatszik ahogy a tányérok a földre hullanak. Látni, hogy az étteremben mindenki felé fordul. A pillantását elrántja rólam a földön heverő tányérokra amik valószínűleg darabokra törtek.
- Mi a baj? - keresi Harry a tekintetemet.
Észreveszi, hogy mögé tekintgetek, majd megpróbál megfordulni, de megállítom. Nem szeretném hogyha emiatt kéne aggódnia. Nem ronthatja el ez az egész a tökéletes esténket.
-S-semmi. Későre jár és hosszú az út hazafelé. Talán mennünk kéne.
Harry száját egy csalódott sóhaj hagyja el és az autó másik oldalára sétál, becsapva az ajtót maga mögött miután beszállt. Valaminek mindig el kell rontania az ilyen pillanatokat.
Szépen lassan megvártam míg beszáll, majd én is beülök, nem úgy csapva be az ajtót ahogy Harry. Hogyha az én autóm lenne, én is becsapnám.
Az egész út csendes hazafelé, amíg el nem alszom. Hamarabb hazaérünk minthogy észrevenném. Arra ébredek, hogy Harry megrázza a vállamat.
- Oh sajnálom - botladozom ki az autóból, még nem teljesen felébredve.
A bejárati ajtóhoz sétálok, kinyitom az ajtót és bemegyek a villanyokat felkapcsolva. Anya még nincs itthon, ami valószínűleg azt jelenti hogy éppen vásárolgat Annenel. Fellépcsőzöm a szobámba, Harry követ. Ahogy beérünk, az az első dolga, hogy felveszi a pólóját a földről.
- Átöltözöl? - kérdezem Harryt amikor látom, hogy a koszos pólóját a hónalja alá fogja.
- Nem, megyek.
- Elmész? Miért? - a kétségbeesettség egyértelműen hallatszik a hangomon.
- Anya már valószínűleg úgy is tudja, szóval miért kéne eltitkolnunk?
- De azt mondtad anyukádnak ma regge-
- Haza szeretnék menni, oké? Csak engedj. Egy este elég volt. Emellett pedig holnap sulid van - a hangja nyers, de van benne valami. Ha maradna, az egész éjszakát végigbeszélgetnénk.
Kisétál a szobámból, majd elindul a lépcsőkön lefelé. Tudom, hogy nem kéne ennyire ragaszkodnom hozzá, de nem bírom ki. Mögötte sétálok egészen amíg a csizmái átlépik a bejárati ajtó küszöbét.
- Még mindig áll a holnapi tanulás? - nyögöm ki mikor elindul az autója felé.
Megáll és kicsit hátrafordítja a fejét, csak annyira hogy éppen lássam az egyik szemét és csak egy kis részét a pedáns mosolyának ami az arcát fedi. Bólint egyet, beszáll a kocsiba majd elhajt.
Egyértelmű, hogy feldúlt volt az este történtek miatt és nagyon is el akartam neki mondani, hogy miért tettem amit tettem de nem mondhattam el. Visszasétálok a szobámba és ledőlök az ágyamba hogy folytassam az alvást amit félbeszakítottak.

...

Az ébresztőm hangja tölti be a szobát. Odafordulok és megnyomom a szundi gombot, még csak 7:05 van. Most, hogy Harry nem jár iskolába, nem kell korábban bemennem csak azért hogy lássam őt a szekrényemnél. Végül a szundim után késve kelek fel. Rápillantok az órámra, 8:20-at mutat. A második óra 8:45-kor kezdődik, el fogok késni hacsak anya nem visz el. Majd eszembe jut, hogy anyukám nem volt itthon este amikor hazaértem..
Odaszaladok a szobája elé, bekopogok. Nincs válasz. Kinyitom az ajtót, látom, hogy mélyen alszik két párna között. Biztos még később ért haza mint gondoltam. Úgy döntök, inkább nem zavarom. Visszamegyek a szobámba, felveszek egy sima fekete pólót és egy fekete farmert..elég Harrys? Megkedveltem Harry öltözködési stílusát, miért ne próbálhatnám ki én is? Felcsúsztatom a Vansem és lesietek a lépcsőn, a táskám átdobva a vállam felett.
Amikor kilépek a házból, Harry autója az utca túloldalán parkol. Az autó ablakának nekidőlve ül a kocsiban. Miután hallja ahogy becsuktam az ajtót, egy önelégült mosollyal a fején néz fel rám.
- Elég sokáig tartott - viccelődik.
- Ha tudtam volna, hogy itt kint vagy, hamarabb jöttem volna tudod? - szólok vissza.
- Mi van itt nekünk? - kérdezi amikor átmegyek az utcán.
- Mire gondolsz?
- A ruháidra. Illenek hozzád. Végre megfogadtad a tanácsom, eh?
Megforgatom a szemem és beülök az anyósülésre, bekötve magam. Majd Harry is beszáll és indulunk is.
- Szóval...miért jöttél? - kérdezem óvatosan.
- Úgy gondoltam, ez a helyes dolog amit tehetek tanárom számára.
Felé fordulok, hogy újból láthassam azt a bizonyos mosolyt az arcán. Mindketten röhögésben törünk ki.
- Nem hiszem, hogy a tanárod jól kijön veled.
- Mit tehetnék azért, hogy én lehessek a kedvenc diákja?
- Te azok közé a szexuálisan frusztrált tinédzserek közé tartozol, nemde?
- Eh.
Megérkezünk a suli elé, majd kiszállok.
- Köszönöm a fuvart! - kiabálom amikor elhajt.

...

A nap elég simán telik eddig. Harry egész végig üzeneteket küldött, én pedig csak válaszoltam amikor csak tudtam, legalábbis akkor amikor a tanár nem figyelt.
Fizikaórára érek. Amikor besétálok a terembe, mindenki előre bámul, majd hirtelen minden egyes pillantást magamon érzek. Mi a franc? Leülök a helyemre majd észreveszem, miért van ez a nagy nyugtalanság. Niall hátul ül, a karjai maga előtt összefonva a padon. Leesik az állam amikor észreveszem a monokliját. Ezt tényleg én csináltam? Tudom, hogy Harry sehol sem ütötte meg az arcát, ez az én hibám. Van még 5 perc az óra kezdetéig, így átülök Niall mellé.
- Szia - mondom halkan, majdnem suttogva.
Az emberek az osztályban felénk fordulnak én meg közlöm velük hogy kopjanak le és basszák meg.
- Szia - köszön vissza meglepően.
- Sajnálom, ami történt pénteken. Ezt én tettem? - mutatok a muszklis szeme felé.
- Megérdemeltem és igen - harap bele az ajkába és bólint.
Sajnálom őt. Ő nem az a rossz fajta ember.
- Nem, nem érdemelted meg. Harry csak dühös volt rád emiatt és ennyi.
- Nézd, ha azért vagy itt, hogy elmondd, fogjam be a szám arról amit vasárnap este láttam, rendben van - rántja meg a vállát majd elfordul.
- Nem szeretnéd elmondani mindenkinek? Fantasztikus lehetőség arra, hogy visszavágj Harrynek és nekem, nemde?
- Tudom, hogy néha nagy hülyeségeket csinálok és elbaszom a dolgokat de sosem tennék ilyet. Emellett pedig nem gázabb az a tény, hogy pincérkedem?
Tudom, hogy őszinte velem ezzel kapcsolatban. Egyébként pedig miért is ciki? Miért ilyen kedves veled?
- Nem az! Mindenki nekiáll dolgozni egyszer - rántom meg a vállam.
Keresem a tekintetét, de egyszerűen nem hajlandó a szemembe nézni.
- Nem kínos, csak hogyha szegény vagy és dolgoznod kell azért, hogy legalább ételt tudj hazavinni - mondja majdnem suttogva,
Szegény?
- A szüleid nem dolgoznak?
Végre rámnéz. A véraláfutásos szeme kissé zavaró, de fel tudom dolgozni.
- Apukám meghalt rákban körülbelül egy évvel ezelőtt, anyukámat pedig nemrég leukémiával diagnozálták. Nem dolgozhat, és napról napra egyre gyengébb lesz. Így most nekem kell elég pénzt keresnem ahhoz, hogy ki tudjam fizetni a számlákat és tudjunk élelmiszert vásárolni. De miért is mondom el ezt neked?
- Mert tudni szerettem volna.
- Hajrá, mondd el mindenkinek, hívjanak csak ezentúl rongyfiúnak.
Összeráncolom a szemöldököm és látom ahogy a szemei egyre jobban csillognak. Megtörli a szemét és elkezd pislogni, hogy megszabaduljon a könnyektől.
- Nem mondom el. Semmi ok sincs rá, amiért megtenném. Ezért csinálsz úgy mindig, mintha te lennél az osztály bohóca, nem igaz? Nem tudsz otthon szórakozni így eljössz ide és élvezed amit csak lehet.
- Hogyha egész nap otthon maradhatnék és vigyázhatnék anyukámra, megtenném. Ki tudja mennyi ideig lesz még itt nekem.
Nemsokára a könnyek kibuknak. A csengő megszólal és jelzi, hogy az óra kezdetét veszi. Niall mellett maradok, nem törődve, hogy szeretne-e maga mellett vagy nem.

{ Ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni.
Lehet, hogy még a napokban jelentkezem. 
Puszi, Laura xlx }

21. Fejezet

{ Tehááát úgy döntöttem, hogy ezentúl itt is fogok veletek valamilyen módon kommunikálni. Így ti is többet tudtok meg rólam és én is rólatok. Esetleg mindig felteszek egy kérdést vagy ilyesmi? 
Szóval. Ti mit gondoltok a Drag Me Downról?
Az én véleményem szerint ez a fiúk egyik legjobb száma és egyszerűen nem bírok várni az albumig. Rebranding, végre mindenki megtudja már hogy ők nem egy fiúbanda tele cukimuki 17 éves fiúkákkal, hanem felnőtt férfiak érett zenével. 
Kommentben várom a ti véleményeteket is!:-)
Ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni. }

*Harry szemszöge*
Mi a francot keres itt anya? Miután betoppanok, Louis anyukája is besétál a konyhába. Biztos ő mondta el anyának amikor látott reggel. Ha Louis lenne a helyemben, az én anyukám is biztos ugyanezt tenné, úgyhogy nem vitatkozom.
- Mit keresel itt anya?
- Nem gondolod, hogy nekem kellene feltennem a kérdéseket?
Megforgatom a szemem, a konyhaasztalhoz sétálok és leülök egy székre. Nincs hozzá energiám hogy vitatkozzak vele, különösen Louisék házában nem.
- Mi történt az arcoddal?! - mosódik össze a mondat a cipője sarkának éles kopogásával. Megfogja az arcom és a fejemet maga felé fordítja, hogy tisztábban lássa a sebeket.
- Nézz csak magadra! Szét vagy verve és a szád ketté van hasadva! Mit csináltál ez alkalommal Harry?
Sokkos állapotban van amiért így lát, és persze amiért újra csalódást okoztam neki. Tisztázni kéne a dolgokat..
- Tegnap este-
Mielőtt belekezdhettem volna, Louis közbevágott.
- Miattam került bajba. Miattam verekedett - mondja.
Furcsán nézek rá az asztal mögül, de nyugtatóan bólint egyet. Tudom, hogy csak azért csinálja, mert tudja hogy újból csalódna bennem anya. Először elgondolkodom, hogy tényleg így mondjuk-e tovább a sztorit, de végül belemegyek.
- Valamelyik élettelen fel akart szedni és egy idő után el kezdett lökdösni. Harry csak közénk állt, majd helyettem is megütötte azt az idiótát. Amit Harry tett, az helytelen volt, tudom. De én nem tudtam megvédeni magam és ezt sajnálom. Harry csak megvédett engem, és ha a helyében lennék én is megtenném érte amit ő tett értem. Úgyhogy kérlek ne Harryre legyen dühös emiatt. Én vagyok az aki hibás - fejezi be Louis.
Anyukám elengedi az arcom majd felnézek rá a székről.
- Te voltál? - az arcán együttérzés látszódik, a szemöldöke már nincs a homloka tetején.
Visszanézek Lousira majd újból bólint. Minden oké.
- I-Igen.
Egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját. A kezét a szívére helyezi, egyértelműen leesett a kő a szívéről. Hozzászoktam ahhoz, hogy néha hazudok anyának de az, hogy valaki elviszi a balhét helyettem..ez az első alkalom.
- Sajnálom édesem. Ha tudtam volna erről, akkor nem is jöttem volna.
Majd Louis anyukája is közelebb lép és leveszi a kabátját, Louis székére helyezve.
- Anne, ha ezt tudta-
Megszólal Louis anyukája, de anya közbevág.
- Ne is foglalkozz vele Johannah, legalább nem az történt amire gondoltunk - mondja anya.
Amikor Louisra nézek már sétál fel a szobájába. Nem is néz vissza, így utána megyek.
- Anya, ma is itt aludnék hogyha Ms. Tomlinson nem bánja.
- Persze hogy nem! Te voltál az aki megmentette a kisfiam - mosolyog Louis anyukája.
Egy gyors viszonzás után felsietek Louis szobájába. Amikor benézek, Louis az ágyán ül az ablakon kifelé bámulva.
- Mi a baj? - kérdezem közelebb sétálva hozzá, majd leülök mellé.
- Semmi. Csak elég valószínű, hogy anyukád most utál.
- Nem dehogy!
- Miért vagy benne ennyire biztos?
- Ettől csak még jobban megkedvelt. A fia 'hősies tettei' hízelgően hatnak rá - rámosolygok és visszamosolyog.
- Úgy érted, az én hősies tetteim. Tartozol nekem, remélem tudod - elmosolyodik és játékosan megpaskolja a kezem.
- Tudom, tudom. Mi lenne ha ma kárpótolnálak? Elviszlek vacsorázni, csak mi ketten, távol mindentől.
Már régóta tervezem hogy elviszem Louist egy étterembe néhány órára innen, nyilvánvalóan hogy egy ismerős se lásson minket. Nagyon puccos hely.
- Ma? - próbálja elrejteni az izgatottságát, de jobban ismerem mint gondolná.
- Igen, le is foglalom az asztalt.
- Foglalás?
- Elég híres, ennyi.
- Értem. Akkor helyre kell hoznunk a zúzódásaid. Nem szeretnénk, ha az emberek megbámulnának emiatt.
- Nem bámulnának amúgy is?
- Mire gondo-, oh.
Gyorsan megérti mire gondolok. Az emberek bámulnák a szétvert fejem, de leginkább azért bámulnának mert 2 srác együtt vacsorázik.

...

Anya és Louis anyukája végre elmennek. Louis és én biztos a házban maradnánk ha nem mennénk randizni. Ki tudja mit csináltunk volna.
Felhívtam azt a híres éttermet amikor mondtam Louisnak hogy foglalok asztalt. Nem tudok felvenni semmit mert nincs más ruhám azon kívül ami éppen most rajtam van. Nemsokára délután 5 óra és indulnunk kéne.
Amikor visszasétálok a szobába, Louis már elkészülve várakozik. Valamiféle szűkített khaki színű farmer van rajta és az egyik kötött kardigánja. Most hogy belegondolok, egyszer talán átalakításra szorulna a stílusa. Ez nem is igazán egy stílus. Nem azt mondom, hogy feketét hordani valamiféle divat, de tudom hogy olyan nadrágokat hord amiket én azzal a fenékkel nem vennék fel.
- Mi az? - kérdezi Louis amikor látja hogy őt bámulom az ajtóból.
- Nincs semmi amit felvehetnék. Úgy gondoltam, hogy beugrunk a házunkba hogy átöltözzek.
- Lehet, hogy nekem is van valamim amit felvehetnél.. Talán nem nadrág, de póló.
A szekrényéhez sétál és levesz egy elegáns, fehér, gombos inget a vállfáról. Lóbálja maga előtt egy rövid ideig, majd nekem adja.
- Ki van zárva!
- Hagyd abba és vedd fel. Nem nagy ügy, senki sem fog látni a suliból. Egyébként is, azt mondtad pár órára leszünk innen.
Megragadom az inget és leveszem a pólóm majd azt a földre dobom. Begombolom az inget. Tökéletes. Még ott a kabátom is úgyhogy felvehetem rá. Louis csak ott áll egy önelégült mosollyal az arcán, csípőre tett kézzel, közölve hogy ő megmondta. Közelebb sétálok a szekrényéhez aminek a tetején van egy tükör és beletúrok a hajamba.
- Mehetünk? - kérdezem.
- Persze, csak bezárok.
Kisétálok a házból, bemászok a kocsiba, elfordítom a kulcsot hogy felmelegedjen a légtér. Nem sokkal később Louis fut ki a házból, bezárva az ajtót.
Néhány perc múlva már az autópályán vagyunk. Eléggé csendes az út így megszólalok.
- Sosem mondtad még, hogy miért költöztetek ide.
Louis elkezd játszani az ujjaival a kérdésem hallatán.
- Hosszú történet.
- Hosszú az út - vágom rá.
Sóhajt egyet megadás jeléül és elkezdi.
- Megpróbálom rövidre fogni. Nagyon tetszett egy srác és azt hittem hogy ő is olyan mint én.
- Milyen?
- Meleg - súgja.
Ha csak belegondolok, hogy milyen szégyenlősen mondja, nevetnem kell.
- Menj tovább - feszegetem tovább a témát.
- Mindegy is, szóval azt hittem hogy ő is meleg és egyik nap elmondtam mit érzek iránta 1 év után és mondott különféle dolgokat. Fájdalmas dolgokat. Kitalált olyan sztorikat, hogy felcsináltam egy másik srácot a suliból és hogy meg akartam dugni, jézus, csak hazugságok. Sosem mondta, hogy nem kedvelt engem úgy, így ilyeneket csinált helyette. A szülők mindenféle pletykákat hallottak és nagyon undorodottak voltak. Akik régen beszéltek az anyukámmal, többé már nem. Még az egyik gyerekkori barátja sem beszélt már vele többé. Úgy éreztem mindent elbasztam azzal, hogy kinyitottam a szám. Szerencsére ez csak pár hétig tartott. Anyának és apának pedig nem volt a legegészségesebb kapcsolatuk, így elváltak. Aztán ideköltöztünk, valamiféle újrakezdésképp. És anyu is már megőrült, azt hitte öngyilkos akarok lenni meg ilyenek, de természetesen ez nem így volt. Szóval ez lenne a rövid verziója annak, ami történt.
Habár többet is szeretnék tudni a témáról, úgy döntök nem most kéne erről beszélni. A 3 óra alatt arról beszéltünk, hogy hogyan fogjuk megoldani ezt az egész 'Louis lesz a tanárom' dolgot, valamint zenét hallgattunk. Nem számít mennyit beszélünk, úgy tűnik mindenhogyan sikerül lenyűgöznie.

...

Megérkezünk az étteremhez, és leparkolok az egyetlen üres helyre. Miután kiszállok, a kocsi másik felére sétálok hogy kinyissam az ajtót Louisnak. Normális esetben nem csinálnék ilyet, de mivel ez egy randi és éppen kárpótolom a dolgokért amiket tettem, úgy gondolom tartozom neki. Nem vagyok az a cuki, mézesmázos nyálas típus de egyszer biztos nem fáj.
- Wow, köszönöm! - mondja Louis magas hangon amikor kilép az autóból. Becsukom az ajtót és együtt megyünk be a helyre. Már voltam itt egyszer anyukámmal, nem is olyan régen. A kaja az egyik legjobb ha nem nézzük az árakat.
Odamegyek az öltönyös férfihez aki egy pult mögött áll könyvvel az asztalon.
- Kinek a nevén van a foglalás? - kérdi.
Az akcentusa jóval erősebb mint az enyém.
- Styles - válaszolok.
- Ah két embernek, ugye?
- Igen.
Nem fogok normálisan viselkedni, amikor tudom, hogy ez az ember csak pénzért csinálja ezt az egészet.
A hely tele van gazdag, kibaszott sznob emberekkel. A tag az asztalunkhoz vezet, jó hátra az étterembe ahol nem lát minket annyi ember. Louisval leülünk egymással szemben és a férfi elénk helyezi az étlapot.
- Nemsokára jön egy pincér aki felveszi a rendelésüket - mondja majd elmegy.


*Louis szemszöge*
- Ez a hely csodálatos. Igazán nem kellett volna, tudod? - nézek Harryre.
Mint amikor kávézni mentünk. Nem nagyon akar szerényebb helyre vinni.
- Tudom de én szerettem volna. Sokkal tartozom neked amiért elvitted a balhét, kihúztad a seggem a csávából és engedted hogy nálatok aludjak, emlékszel?
- Akkor is.
- Én akartam oké!
- Jó jó, rendben akkor.
Rendkívül hamar felveszik a rendelésünket és hamarabb végzünk mint gondolnánk.. A hely még mindig tele van emberekkel pedig már több mint egy órája itt vagyunk. Úgy néz ki az emberek sosem mennek el. Ugyanakkor pedig a kaja tökéletes. Harry fizet és kimegyünk az autóhoz.
Kintről is láthatod az embereket az ablakon keresztül. A fény pedig olyan erős a parkolóban hogy gyakorlatilag mindent látsz bentről is. Az autó ajtajához sétálok hogy beüljek, kinyitom az ajtót de Harry becsukja mielőtt beszállhatnék. Megfordulok, majd meglepődve tapasztalom ahogy nekinyom a kocsinak. Mindkét keze a fejem mellett a kocsi tetején pihenve.
- Mit gondoltál? - kérdezi.
- Hogy teljesen őszinte legyek, már egy jó ideje ez volt a legjobb estém.
- Én még nem szórakoztam jól - válaszol.
- Miért?
Igazából én nagyon jól éreztem magam, és azt hittem ő is élvezte? Mi van ha egész idő alatt untattam ő pedig csak kedves volt hozzám?
- Talán mert még mindig szórakozhatunk - egy nagyképű mosoly terül el az arcán amikor meg akar csókolni. Egyre közelebb kerül az ajka az enyémhez, de mielőtt bármit is tudna csinálni megállítom amikor látok egy ismerős arcot a feje mögül aki az étterem belsejéből bámul ránk. A szemei elkerekednek, egyértelműen sokkolták a látottak


{ Mit gondoltok, ki lehet az az ismerős arc? Valaki valami ötlet?:D
Ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni. Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel.
ily little cupcakes,, Laura xlx }

Huszadik Fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }


*Louis szemszöge*
Harry keze elkezd felfelé kúszni a combomon, majd az oldalamon. A másik keze a nyakamon fekszik, a hüvelykujja gyengéden simogatja az égő arcomat. Látom, ahogyan a szemei az enyémet fürkészik majd azok a számra koncentrálnak, próbálva biztosra menni, hogy minden rendben van. Bólintok a cselekedeteire beleegyezésképpen. Az arca közelebb és közelebb kerül ahogy eldönti a fejét. A légzés egyre nehezebbé válik és a szobában a hőmérséklet hirtelen megemelkedik. Harry szemei csukódnak, majd az enyémek is amikor az ajkai hozzáérnek az enyéimhez. Az szája pont olyan mint amilyenre emlékeztem, puha és selymes. Az ajkai elkezdik szívni az alsó ajkam, én pedig utánzom. Közben közelebb ül hozzám, elég közel hogy érezzem, a combja hozzáér az enyémhez. Elhelyezkedik úgy, hogy velem szemben legyen majd én is. A csók fokozódik amikor a nyelve összecsavarodik az enyémmel és felnyög. Érzem ahogy a dudorodás csak növekszik a feszes alsónadrágján. Amikor pont felhúzná a pólómat, kopogás hallatszik az ajtónál. Miért pont most?
Harry gyorsan visszahúzódik, az arca el van pirulva, és próbál minél előbb levegőhöz jutni, olyan halkan amilyen halkan csak lehetséges.
- Louis?
Anya az, persze hogy ő az aki elront egy ilyen tökéletes pillanatot.
- Igen anya? - nyöszörgök.
- Mit csinálsz odabent?
- Semmit.
- Louis, kinyitnád az ajtót?
Harry és én tágra nyílt szemekkel nézünk egymásra, Mielőtt bármit is mondhatnék, Harry befekszik a takaró alá és úgy csinál mintha aludna. Én pedig gyorsan ledobálok pár lepedőt és párnát a földre, így anya azt hiszi hogy aludtunk. Hála istennek én még mindig teljes öltözékben vagyok.
Felkelek hogy kinyissam az ajtót, minél lassabban mintha azon lennék, hogy fel ne ébresszem Harryt. Nem nyitom ki az ajtót teljesen, csak résnyire.
- Az ott Harry? - kérdezi amikor mögém pillant.
- Igen.
- Mit keres itt?
Még több kérdés, francba ember.
- Nem érezte jól magát és nem szerette volna zavarni az anyukáját így azt mondtam, maradhat nálunk. Emellett pedig barátok vagyunk már egy ideje, rémlik? Nem fogok semmit sem csinálni anya, csak barátok vagyunk így felhagyhatnál ezzel a nézéssel.
Kis idő múlva sóhajt egyet majd megpuszilja a homlokom.
- Jó éjszakát.
- Jóéjt - csukom be az ajtót miután hallom hogy bement a szobájába.
Amikor visszafordulok Harryhez, már az oldalán fekszik, karjával a tarkóját támasztva. Úgy tűnik az az önelégült mosoly sosem tűnik el az arcáról ha vele vagyok. Ahogyan az arca élénkvörös a homályos fényben.. tökéletes.
Majd a takarómhoz sétálok, normálisan elrendezve az ágyneműt.
- Tudod, én is aludhatok a földön - mondja suttogva Harry, próbálva nem felébreszteni anyát vagy elintézni hogy visszajöjjön.
- Nem. Én szeretnék a földön aludni.
Igazából nem szeretnék a földön aludni, de tudván hogy Harry oldala tiszta seb és zúzódás, nem aludhat ő a hideg kemény földön. Ugyanakkor fent áll a másik lehetőség is.
- Miért nem alszunk mindketten az ágyon? - mondja.
Ez a lehetőség. Az ágyam egyébként elég nagy kettőnknek, de több eszem van ennél. Az ajánlat csábító, de nem ma este.
- Mert én nem szeretnék. Téma lezárva.
- Nem szeretnél velem egy ágyban aludni? - biggyeszti le az ajkait, szarkasztikus megjegyzés, hát persze.
Akármennyire is szeretném, nem kockáztathatom hogy anya bejöjjön és egy ágyban találjon Harryvel. Ki van zárva.
- Fogd be és aludj.
- Nem vagyok álmos.
- Akkor csukd be a szemed - mondom ahogy lefekszem a földre és leteszem a fejem a párnára. A szoba sötét, de a halvány fény ami az éjjeliszekrényemről jön eléggé megvilágítja a szobát ahhoz, hogy lássam ahogy Harry engem bámul az ágyamról, mosolyogva. A kezeim a fejem alá helyezem és becsukom a szemem, Harryt figyelmen kívül hagyva.
- Tudom, hogy még egy ideig nem fogsz aludni Lou. Miért nem beszélünk a régi időkről vagy valami?
Lou? Elég régóta hallottam ezt, de az érzés kellemes. Csak ő hívhat így. Hirtelen rápillantok az éjjeliszekrényemen található órámra, éjfél? Nem válaszolok Harrynek, egyébként is azt tettetem hogy alszom. Résnyire nyitom az egyik szemem hogy megnézzem Harry alszik-e már, de ugyanabban a pozícióban, ő ott fekszik és engem néz. Nyöszörgök egyet és megfordulok, háttal neki.
Körülbelül 5 percig csend van amíg meg nem szólal újból.
- Amikor kisebbek voltunk nagyon kedveltelek.
Kinyitom a szemem és visszafordulok felé, majd felkuncog.
- Tudtam hogy nem alszol.
- Ezt csak úgy kitaláltad, hogy 'felébredjek'?
- Nem. Komolyan beszélek. A napon amikor elmentem, terveztem hogy elmondom de anya megállított. Azt mondta nem olyan vagyok mint a többi gyerek, a legtöbben a lányokat kedvelték de én nem.
Le vagyok sokkolva a vallomása hallatán. Okosabb vagyok annál, minthogy tovább beszélgessek vele. Habár ez ellen döntök.
- Én is - csúszik ki a számon.
- Te is mit? - láthatóan össze van zavarodva a válaszom miatt.
- Én is kedveltelek amikor gyerekek voltunk. Nem igazán tudtam hogy úgy is kedvellek, én csak nem tudom, nagyon furcsa volt. Felejtsd is el.
- Umm oké.
Meglepődtem hogy Harry nem feszegette tovább a témát. Hála istennek.

...


Végül órákig beszéltünk. Még ki is nevettem, hogy Niall, az osztály bohóca hogy elfenekelte a nagy rosszfiút. Majd azt mondta, hogy "megmentettem" a hírnevét, és ezért köszönetet kaptam.
Majd egyszer csak a függönyön átszűrődő napfény felébresztett.
- Harry kelj fel, reggel van.
Semmi válasz. Egy idő után felállok majd amikor elindulnék, hogy felébresszem őt, észreveszem hogy az ágy be van vetve. Megvakarom a fejem hátulját, a ruhái még mindig az ágy szélére vannak dobálva. Elmegyek hogy felvegyek valami ruhát, de aztán észreveszem hogy át sem vettem a pizsim este és abban a ruhában voltam amiben tegnap a meccsen. Aztán hallok valamiféle zajt a konyhából. Biztos anya az.
Lesétálok a lépcsőn majd a konyhába igyekszem. Harry az, csupán az alsónadrágjában. A magas alak a tűzhely előtt ácsorog. Közelebb sétálok hozzá és meglátom ahogy reggelit készít.
- Oh anyukád megengedte, hogy használjam a konyhát. Gondoltam csinálok reggelit egy kis köszönetképp - vonja meg a vállát és felém fordul.
- Uram isten.
- Mi az? - kérdi meglepődötten.
- Az arcod és az oldalad..tiszta seb.
- Nem olyan komoly - hazudik.
A bordái alatt minden sötétlila, keveredve egy kis zölddel és feketével. Az arca nem olyan vészes, de akkor is. Van egy halvány véraláfutás az állán, és az ajkai még mindig meg vannak dagadva és ott a vágás is, furcsa módon a piercingje pedig tökéletesen a helyén.
- De igen, az. Az anyukád ki fog akadni amikor meglát. Így-így nem mehetsz haza.
Megdörzsöli a tarkóját majd a földre néz.
- Mit próbálsz mondani?
Sóhajtok majd folytatom a mondanivalóm, szemeimmel vizsgálva a sebekkel teli testét.
- Maradj.
- Nem lehet-
- Légyszíves.
Eléggé kétségbeesettnek hangzok, de nem szeretném hogy az anyukája megint csalódjon benne a hülyeségei miatt.
- Rendben.
Tudja, hogy ez a helyes.
A hűtőhöz sétálok hogy szerezzek egy pohár tejet amíg Harry az asztalra helyezi a tányérokat és a palacsintát. Leülök egy székre és elkezdek enni. Egész finom, jobb mint amit vártam. Elvégre ő Harry.
- Mindjárt visszajövök csak felveszek egy pólót - sétál fel a szobámba majd hallom ahogy a bejárati ajtó kinyílik.

*Harry szemszöge*
Felveszem a pólómat a földről. Egy kicsit piszkos a tegnapi verekedés miatt de nem vészes. Áthúzom a fejemen és belebújok. Túlságosan lusta vagyok felvenni a farmerem és a cipőm így nem teszem. Hallom ahogy Louis valakivel lent beszélget.
Ahogy lefelé sétálok, hallom amit beszélnek.
- Hol van?
- Fent - ismerem fel Louis hangját.
A konyhába rohanok és látom ahogy anyukám ott áll vele szemben. Megállok amikor megfordul és rám néz. A sokk tisztán látszódik az arcán. Baszdmeg.

{ Igen, néhány fejezet múlva lesz egy 'szex' jelenet, tényleg nemsokára, csak hogy tudjátok.
Ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni. Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel.
ily little cupcakes,, Laura xlx }

Tizenkilencedik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }



*Louis szemszöge*
Lerohanok a lépcsőn minden embert arrébb lökve. Mindenki éljenez és nagyon hangos minden de azokban a pillanatokban nem hallok semmit. Minden amit hallok az csupán a szívem verése ami vagy ezret ver percenként. Olyan gyorsan futok amilyen gyorsan csak lehetséges de úgy érzem sehova sem jutok. Mikor egyre közelebb érek a parkolóhoz, hallok egy csapat embert azt kántálni "Styles", a másik oldalról pedig "Horan". Mi a fenét csinál???
Végre odaértem a parkolóba, de a fények halványak így alig látni valamit. Van egy lámpa ami erősebben világít mint a többi, és a tömeg akörül gyűlt össze egy körben. Átpréselem magam a tömegen és a körben találom magam, itt is van..
Harry és a gyerek fizikaóráról, Niall. Felismerem mert ő az aki mindig elsüti a vicceket és ő a nagyokos az osztályban. Harry ököllel üti Niall testét, Niall pedig próbálja kikerülni az ütéseket. Le szeretném őket állítani de képtelen vagyok megmozdulni. Ott ragadtam lefagyva.
- Te mocskos patkány! - kiabálja Harry amikor az ökle Niall arcán landol.
- Csak ennyit tudsz te kibaszott buzi?
Tudom hogy Niall csak viccel amikor ezt kimondja de ez felbosszant, Harryt pedig mégjobban.
- Mi a faszt mondtál? - kiabálja vissza Harry amikor nekimegy Niallnek a vállánál fogva. Harry kihasználja azt a lehetőséget, hogy Niall kicsit elvesztette az egyensúlyát majd a földre nyomja. Miután Harry lenyomta Niallt, elkezdi ütni-verni az arcát megállás nélkül, utóhatásként pedig Niall orra vérezni kezd. Harry felkavartnak tűnik mikor ezt látja, majd feláll, Niallt a talajon hagyva. Két lépést hátrál és a tömeg felé fordítja fejét. A szemei találkoznak az enyémmel és egyből lefagy, az ajkai remegve távolodnak el egymástól.
- L-Louis-
Kifulladt. Mikor folytatni szeretné amit elkezdett, Niall feláll és meglepi Harryt, letámadja majd az ökle találkozik Harry szájával, így széthasítva Harry alsó ajkát. Niall összeszedi az erejét és a földhöz nyomja Harryt, aztán elkezdi rúgni az oldalát.
- Baszd meg!
Közéjük állok hogy megállítsam őket, de Niall nem hagyja abba. Nincs más választásom, megütöm így leszáll róla. A tenyerem az arcára csapódik így a fenekére esik a hideg kavicsokra. Harry még mindig a talajon fekszik fájdalmasan nyöszörögve, az ajka szét van nyílva és vérzik, és az oldalát fogja ahová Niall nemrég rúgott. Átkarolom a válla felett és a kezei a vállamon pihennek majd felsegítem. Zihál, természetesen fáj neki. Végre sikerül teljesen felsegítenem és elballagunk az autójához. Hallom Niallt káromkodni amikor elmegyünk. A tömeg szeme hatalmasra van tágulva, mintha csak szellemet láttak volna. Nem tudtam hogy van bennem egy.
- Te kibaszott rohadék!
Tudom hogy Niall Harryt szólítja amikor messziről kiabál.
Harry megpróbál visszasétálni de eléggé szét van verve így nem igazán tud állni sem egyedül. Az autójához húzom és beültetem az anyósülésre.
- Hol vannak a kulcsaid?
- A farmerem első zsebében.
Csak ott ül, várva rám hogy kivegyem a kulcsait a zsebéből majd észhez tér.
- Oh, sajnálom - nyöszörög a fájdalomtól ismét. Kezembe adja a kulcsokat majd becsukom az ajtót és az autó túloldalára sétálok. Már vezettem korábban de még nincs meg a jogsim. Ugyanakkor ő most nincs abban az állapotban, hogy vezethessen.
Elfordítom a kulcsot és kiparkolok, igyekezve nem kárt tenni az autóban.
- Hova viszel? - kérdezi nyöszörögve, rekedtes hangon.
- Elvihetlek a házatokhoz és hagyhatom hogy az anyukád csalódjon benned újra és szobafogságot kapj és szembe kelljen nézned a következményekkel-
- Louis.. - közbevág.
- Vagy... Elvihetlek hozzám hogy nálunk töltsd az estét - fejezem be amit mondanom kellett.
- Légyszíves?
- Előbb vagy utóbb tisztáznod kell a dolgokat anyukádnak, tudod.
- Tudom.
- Mi a fenét csináltál ott? Mi a franc ütött beléd?
- Miatta rúgtak ki. Mi mást kellett volna csinálnom?
- Nos, a verekedésedből nem sok igazság jött ki amíg meg nem érkeztem.
Csak hülyülök, de igazam van. Harry bántotta őt de én voltam az aki miatt vérzett az orra. Sajnálom Niallt de ugyanakkor ő az oka annak hogy nem lehetek többet Harryvel az iskolában. Talán megérdemelte ezek után.
Végül megérkezünk a házunk elé és Harryhez futok a kocsi túloldalára hogy kisegítsem. Amikor beérünk a házba, egy villany sem ég. Anya biztos alszik. Nem szeretném, hogy lássa Harryt és azt, hogy mennyire szét van verve, így a lehető leghalkabban próbálok feljutni a lépcsőn.
Leültetem az ágyra Harryt, majd előveszi a telefonját.
- Mit csinálsz? - kérdezem mikor látom, hogy az ujjaival babrál a telefonján.
- Írok anyunak, hogy nem leszek otthon.
- Rendben.
Kimegyek a szobámból és a mellette levő szobából hozok néhány lepedőt és párnát. Amikor visszaérek, Harry félmeztelen és már a boxerében van. Hát ez nem tartott sokáig. A ruhái az ágyam szélére vannak dobálva. A teste csodálatos látvány. Ahogyan a kígyós tetoválása csavarodik az oldalán, és ahogyan a fecskék tökéletesen illeszkednek a mellkasára, egyszerűen gyönyörű. Oh és a forradás ami a mellkasa közepén fut át. Még sosem kérdeztem róla. A bordáit pedig zúzódások nyomai fedik most.
- Mi az? - kérdi amikor észreveszi hogy bámulom.
- S-Semmi.
Finoman megütögeti a mellette lévő üres helyet az ágyon. Becsukom az ajtót magam mögött és bezárom, majd leülök mellé.
Aztán vesz egy mély levegőt és a szemei elkezdenek csillogni a könnyektől.
- Louis, sajnálom. Nem képzeltem hogy így fog menni ez a randinak hívott dolog. Egyáltalán nem terveztem azt csinálni, amit ma tettem. Nevezz hülyének vagy bármi, de elbasztam, és folyton elbaszom ha veled vagyok. A ma estén jól kellett volna szórakoznunk és miegymás, de ehelyett meg kellett mentened a seggem. Nézd Louis, én-
- Semmi baj. Több sebet ejtettem rajta, mint te az egész verekedés alatt. Gondolom valamiféle mérget tartottam vissza addig. Emellett pedig igenis megérdemli azt amit vele tettél. Talán én sem így képzeltem el a mai napot, de te és én most itt vagyunk, beszélgetünk, jegeljük a sebeidet. De ez az a fajta együtt töltött idő amire szükségünk van, tudod? A kis dolgok számítanak leginkább. Például az, hogy gondoskodom rólad.
Mosolygok rá, ő pedig minden erején azon van hogy ne ejtsen el egy könnyet sem amik készen állnak arra, hogy leszaladjanak az arcán.
Visszamosolyog rám és közelebb ül. Szerzek egy pólót a fiókomból és megtörlöm a vérző ajkait. Miután végeztem szájának letörlésével, a szemei az enyémre fókuszálnak. A pupillái ki vannak tágulva a körülötte levő zöld színnel. Az arca egyre közelebb kerül, majd érzem a kezét ahogy az oldalamra utazik. Hallani lehet a leheletét ahogy közelebb hajol. Újra itt vagyunk.




{ Sokkal ritkábban lesznek részek, lehet hogy havonta, lehet hogy 2 hetente, tényleg nem tudom, sajnos semmit nem ígérhetek, de legalább havonta egyszer nézzétek meg az oldalt hátha sikerült valamit összecsapnom. Továbbra is szeretlek titeket, puszi.
Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni. Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel.
ily little cupcakes,, Laura xlx }

Tizennyolcadik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }



*Louis szemszöge*

Beletömködöm a kis papírdarabot a táskámba majd azt átdobom a vállam felett. Gyakorlatilag már mindenki elhagyta az épületet mire felnézek, csak én és néhány másik gyerek maradtunk. Az első ajtók felé sétálok, remélve hogy anyukám ott lesz és hazavisz majd, de nem látom a kocsiját sehol. Sóhajtok majd elindulok a suli előtti udvarhoz vezető úton.

- Szia - ugrom fel mikor hallom Harry hangját ami egy közeli fa mögül jön. A fának dőlve áll, pont ahogy a filmekben szoktak.

- Mit csinálsz itt?

- Nos..

Közelebb lép majd a földet nézi. Az arca pirulni kezd.

- Azon gondolkodtam, hogy lenne-e kedved jönni a focimeccsre ma este itt a suliban?

Közben a járda körüli apró kavicsokat rugdossa és beletúr a hajába. 

Zavarodottságom jeléül eldöntöm a fejem és felhúzom a szemöldököm amikor látom hogy még mindig lefelé néz. Sosem láttam ennyire félénknek.

- Hogy együtt lógjunk? - kérdezem.

- Nem..Mint egy randi? Tudom, hogy már olyan mintha több randin is lettünk volna de azok inkább csak haveri találkák voltak. Ez lenne az első randink.

- Te most randira hívsz?

- Igen - végre felnéz rám, láthatóan az arca lángol.

- Nem is tudom?

- M-mi? M-miért? - hirtelen aggódónak tűnik.

- Nem ilyen fagyosan képzeltem el az első alkalmat amikor randira hívnak.

Igazat mondok. Mindig úgy képzeltem el, hogy valaki a nevemen szólít és mindenféle félelem nélkül teszi fel a kérdést. Hogy magabiztosan a szemembe nézve tegyék azt. Hezitálás nélkül.

Harry forgatja a fejét, de senki sincs a közelben. Csak ő és én, a suli előtti udvar járdáján ácsorogva. Miután biztosra veszi, hogy senki sem lát minket, visszafordul hozzám és közelebb lép.

- Louis Tomlinson eljössz velem erre a randira? - felemeli a hangját magabiztosan, majd kienged egy mély levegőt. A szemöldöke összeráncolódik és a vállai ellazulnak. Valahogy így képzeltem el.

- Egyébként is igent mondtam volna. Nem volt erre szükség. Ennyire kétségbeesett vagy? - viccelődőm.

Mosolygok majd Harry szájának sarka is felemelkedik. Az önelégült mosolya az egyik kedvenc dolgom oh és ahogyan beletúr a hajába.

- Szeretnél jönni vagy nem? - a hangja ezúttal kissé nyersebb.

- Igen igen. Mikor kezdődik?

- Este nyolckor, és tízkor lesz vége.

- Kilencig van kimenőm.. Ugyanakkor anyukám ismeri a te anyukádat és legjobb barátok, talán ezúttal enged egy kicsit.

- Van kijárási tilalmad? - hátradönti a fejét a nevetéstől és az ujja felém néz míg a másik keze a mellkasán van. Mi olyan rossz ebben? Csak mert ő kibaszottul azt csinálhatja amit akar az nem jelenti azt hogy bárki más is. Így lettem felnevelve.

- Ne nevess. Csak mert neked nincs ilyened, az nem szívás ha másnak van.

- Ne sértődj meg. Csak azt próbálom mondani, hogy 17 éves vagy, egy kicsit önállóbbnak kéne lenned mert nemsokára főiskolára vagy egyetemre mész és egyebek. Szórakozz amíg lehet.

- Tizennyolc - javítom ki amíg az autóhoz igyekszünk. Beszáll a kocsiba majd követem.

- Mi? - felém fordul és elfordítja az autókulcsot.

- Három hét múlva 18 leszek. Gyakorlatilag már 18 vagyok.

Halvány szemöldökráncolás jelenik meg az arcán.

- Oh.

- Mi a baj ezzel?

- Semmi.

- Hazudsz.

- És akkor?

- Nem vagyok nálad olyan sokkal idősebb, az vagyok?

- Majdnem 2 hónappal.

- Akkor mi az a nagy dolog?

- Mindig idősebb akartam lenni annál akivel együtt vagyok.

- De Sam idősebb volt nálad..?! - csúszik ki a számon.

Próbálom visszaszívni amit kimondtam.

- Sajnálom, nem úgy-

- Azt mondtam csak felejtsük el.

- Rendben.

Megérkezünk a házunk elé majd kiszállok a kocisból.

- Köszönöm a fuvart. Gondolom akkor nyolckor találkozunk, ugye?
Kihajtja a fejét az ablakon amerre állok.

- Igen. Oh és hozz magaddal pulcsit vagy valamit. Elvileg nagyon hideg lesz estefelé.

Majd kiáll és elhajt. Most csak azt kell megtudnom, hogy anya elenged-e.

Belépek a házba. Anya a konyhapultnál ül.

- Szia édesem, milyen volt a napod?

- Nagyszerű. Umm lenne egy kérdésem.

Nem szeretném neki elmondani hogy Harryt hogyan és miért csapták ki, mivel tudom hogy Anne úgy is elmondja.

- Miről van szó? - lapozgat a magazinjában.

- Harry meghívott, hogy menjek vele nyolckor a sulihoz megnézni a focimeccset, nem tudom mikor lesz vége úgyhogy-

- Menj, érezd jól magad.

Egyértelmű hogy nem is figyel mert túlságosan el van foglalva az újság olvasásával de nem érdekel. Több szabadság nekem, ugye?

....

Felteszem a sapkám mikor a telefonom rezeg. Felvillan a képernyő és egy üzenet ugrik fel Harrytől.

"Kint vagyok".

Rohanok le a lépcsőn, egyszerre kettőt lépve, úgy sietve amilyen gyorsan csak tudok.

Mikor kiérek, meglátom Harryt az autóban ülve. Bemászok a kocsiba és észreveszem hogy valami olyasmit visel amire sosem számítottam volna. Egy hosszú fekete kabátot, persze hogy feketét.

...

Odaérünk a suli mögött kicsi pályához ahol a fél sulit kiszúrom. Mindenki a fedetlen lelátón ül, a meccset nézve, takarókkal fedve a hideg miatt.

- Gyere.

Harry a lelátó tetejére vezet. Nincs valami sok ember itt fent, csak néhány pár csókolózik. Harry a korlátra helyezi a kezét ahogy én is.

- Még mindig szeretsz focizni? - kérdezi.

- Még mindig?

- Igen. Emlékszel amikor kicsik voltunk és a házatokhoz mentünk és azon veszekedtünk minden egyes alkalommal, hogy ki lesz a kapus? Régi szép idők eh,?

- Persze. Ha játszhatnék egy csapatban, egyből megtenném.

Felém fordítja a fejét hogy a szemembe tudjon nézni. Az én arcom még mindig a pálya felé néz ahelyett hogy én is felé fordulnék.

- Miért nem próbálod ki?

- Nem tehetem.

- Természetesen igen.

- Én nem.

- Miért nem?

- Ha elmennék játszani és túlesnék az orvosi vizsgálaton, akkor ott azonnal közölnék velem hogy nem sportolhatok semmit vagy nem csinálhatok semmit ami kifáraszt.

- Egészségügyi problémák?

- Nem nagyok.

- Ah.

Visszafordítja a fejét hogy nézze a játékosokat ahogy oda-vissza rohannak a labda után míg végre gól születik. A közönség feláll és felemelik a fejüket izgatottságképpen.

- Mindjárt visszajövök, maradj itt.

Harry lerohant a lelátó lépcsőin és a suli oldalához ment ahol a mobilvécék vannak. Majd eltűnik a sötétben, egyedül hagyva az összes kanos tinédzserrel körülöttem.

Eltelik néhány perc és Harry még mindig nem jött vissza. Aggódva szeretnék utána menni de csak azt teszem amit mondott és maradok.

Próbálok a játékra figyelni de a mögöttem ülő srácok arról beszélgetnek, hogy valami verekedés van a parkolóban.

- Hé, egy kicsit csendesebben nem tudnátok beszélni? Szeretném nézni a meccset - kérem meg őket.

- A bunyó sokkal érdekesebb mint ez. Menjünk - mondja az egyik srác a másiknak ahogy sétálnak le a lépcsőkön. A kíváncsiság átvette az irányítást felettem amikor megkérdezem őket a verekedésről.

- Kik között van a verekedés?

- Horan és Styles.

A gyomrom a torkomba ugrik és elrohanok mellettük arrafelé igyekezve amerre Harryt utoljára láttam. Mi a faszba keveredett?

{ Sokkal ritkábban lesznek részek, lehet hogy havonta, lehet hogy 2 hetente, tényleg nem tudom, sajnos semmit nem ígérhetek, de legalább havonta egyszer nézzétek meg az oldalt hátha sikerült valamit összecsapnom. Továbbra is szeretlek titeket, puszi.

Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni. Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel.

ily little cupcakes,, Laura xlx }

Tizenhetedik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

*Louis szemszöge*
- Akkor mi lesz most? - próbálom keresni Harry szemeit de azok nem néznek rám.
- Nem tudom? Nem várom el tőled, hogy ezentúl minden nap lógj a suliból miattam, csak hogy együtt lehessünk. Tudom, hogy mennyit jelentenek neked a jegyeid és nem engedem meg magamnak, hogy az utadba kerüljek.
- Átmész egy másik iskolába? - kérdezem, próbálva úgy tettetni mintha nem annyira érdekelne. Bár igenis érdekel.
- Nem. Kihagyom ezt az évet.
Ez mind az én hibám. Felállok és a kezeim az asztalra teszem. A mutatóujjam az álla alá helyezem hogy felemeljem a fejét.
- Figyelj rám. Nem hagyhatod csak úgy ki a sulit. Igen, talán a jegyeid nem a legjobbak de valamire tudnál menni velük. Ne hagyd, hogy ez legyen a vége, engedd, hogy ez csak egy lecke legyen amiből tanulsz. Nem azt próbálom mondani, hogy nem szeretném ha ide járnál iskolába de milyen másik választási lehetőséged van? Iskolába fogsz járni és elvégzed. Nem a semmiért fecséreltél el az életedből több, mint 16 évet.
Az arckifejezése egyáltalán nem változott. Nem nevet, de még csak nem is mosolyog.
- Louis, ez volt az utolsó iskola a környéken ahol még nem függesztettek fel. És anyukám sem tud csak úgy átiratni egy másik iskolába. Nagyon jól fizetnek neki a munkahelyén, és ha költözünk akkor egy másik állást kell neki találnia. Nem baszhatom ezt el neki is.
Összeráncolom a homlokom és visszaülök a székre. Valamit kell tennem ez ügyben, nem hagyhatom így. Ha kihagyja az iskolát, kényszerítve lesz arra, hogy dolgozzon és lépjen tovább az életben.
- Majd én tanítalak otthon - szalad ki a számon.
- Mi? - felnéz rám és az arca felvidul.
- Azt mondtam, majd én tanítalak otthon. Megvannak hozzá a jegyeim meg minden! A foglalkozások egyből suli után lehetnének, háromszor egy héten. Elég lesz neked arra, hogy megszerezd az érettségid. Semmiség lesz.
Ez egy nem kis dolog, de nem szeretném ha azt gondolná hogy nagy. Már csak úgy kell majd beosztanom az időmet, hogy ne befolyásolja ez az egész a saját jegyeimet.
- M-megtennéd értem?
- Persze. Miért ne tenném meg.
Feláll a székről majd követem. Eléggé meglepődöm amikor elém sétál és megölel? Az ölelése szoros, de nyugtató. A kezeim a testem mellett vannak, próbálom visszaölelni de a szorítása túl erős így képtelen vagyok rá.
- Harry, a könyvtárban vagyunk, egy nyilvános helyen.
Egyből elenged amint rájön, hogy hol vagyunk. Amikor visszalép, az arcai pirosak és a földet nézi. Sosem mutatja meg itt az érzékeny oldalát. Ha az emberek láthatnák, hogy milyen is ő valójában, és megismernék, akkor nem kezelnék úgy mint valami szörnyeteget.
- El sem tudod képzelni, hogy anyukám mennyire boldog lesz. Köszönöm - mosolyog majd közelebb lép hozzám.
- Ne csinálj belőle olyan nagy ügyet. Ez a legkevesebb amit tehetek, gyakorlatilag az én hibám ez az egész.
- Ne hibáztasd ezért magad Louis. Ha nem lettem volna akkora seggfej és nem mondtam volna neked azokat a hülyeségeket, akkor ezek nem történtek volna meg. Szóval meg se próbáld hibáztatni magad ezért, vagy csak azt gondolni, hogy bármi közöd is van ehhez.
- Rendben. Mostantól jobban is teszed ha Mr. Tomlinsonnak hívsz mivel én leszek a tanárod - poénkodok. Harry közelebb lép és a fejét a fülemhez emeli.
- Azon gondolkoztam, hogy vajon milyen fajta büntetése van Mr. Tomlinsonnak ha nem figyelek eléggé - súgja a fülembe csábítóan. Rögtön libabőrös leszek és érzem ahogy még a tarkómon is feláll a haj.
Lassan hátrál majd elhagyja a könyvtárat. Itthagy, lefagyva, égő arccal. Talán ennek a szívességnek megvannak a maga előnyei. Olyan dolgokkal, amik akkor történnek meg ha A Barátod 'tanára' vagy. Ő most akkor a barátom? Még csak nem is tudom, hogy hol állunk most.

*Harry szemszöge*
Kisétálok a szobából, Louist otthagyva aki majdnemhogy ugrál a cipőjében. Hacsak tudná, hogy mire vállalkozott.
Amikor kilépek a könyvtárból, látom hogy anya már az iroda előtt vár rám összeráncolt szemöldökkel. Átadva a híreket, remélhetőleg leesik mindenféle teher a válláról, talán.
- Találd ki mi történt anya.
- Nem játszom játékokat Harry.
- Én sem!
- Akkor mi az, Harry?
Tisztán látszik a csalódottság az arcán.
- Louis felajánlotta, hogy segít befejezni a hátralevő évet. Megvannak hozzá a jegyei és minden-
- Nem az ő döntése az, hogy ezt megcsinálja vagy nem. Johannahnak bele kell egyeznie abba, hogy Louis feláldozza rád a szabadidejét. Nem is említve, hogy nekem is van ebbe beleszólásom.
- Ha felhozod azt az egész Sam szarságot, azon már rég túl vagyok oké. Ő Louis, nem Sam. Emellett pedig tud mindent.
- Mindent? - húzza fel a szemöldökét.
- A nagy részét. Szeretnéd, hogy elvégezzem az iskolát és megszerezzem azt a kibaszott érettségit vagy megkockáztatnád az állásodat hogy átvigyenek egy másik iskolába ahonnan valószínűleg ugyanúgy kicsapnának?
Amikor hallom a sóhajt, tudom hogy nyertem.
- Harry, neked kell tudnod hogy mi a helyes és ha azt gondolod, hogy ez az, akkor ez az. Nincs most hozzá elég energiám, hogy vitatkozzak veled - ezzel elsétál az első ajtók felé.
A folyosók üresek, egyedül a cipő sarka kopog a padlón. Elindulok utána de rájövök, hogy vissza kéne mennem a szekrényemhez, visszaszerezni mindent miután már így is ki lettem rúgva ebből a pokolból amit iskolának hívnak.
A szekrényemhez érek és mindent beleszórok egy szemeteszsákba. Benne maradt egy üres papír mellette egy tollal és ez ad egy ötletet.

*Louis szemszöge*
Miután Harryvel töltöttem egy kis időt, visszamentem órákra elviselve mindenféle pletykákat Harryről. Néhány szinte hihetetlen volt, mint például hogy Harryt azért csapták ki mert felszedett egy tanárt és ilyen dolgok, undorító. Az ebéd meglepetésszerűen egyáltalán nem volt kínos. Lily és én úgy viselkedtünk egymással mint mindig a cuki szeretgetős részeket kizárva.
Az utolsó órán is megszólalt a csengő, majd a szekrényemhez sétáltam abban reménykedve, hogy látom majd Harryt de nem volt ott. Amikor kinyitom a szekrényemet, hogy bepakoljam a cuccaim egy darab papír repül ki belőle. Egy kicsit össze van gyűrve, de amint kibontom, látom hogy nem csak egy darab papír.
"Mikor kezdünk? ;) -H"
Úgy tűnik, hogy Harry annyira hozzászokott a levelezéshez hogy még a kacsintós fejet is oda kell írnia, Legalább most tudom, hogy nem elírás mint amikor smseztünk és annak állította be. Megfogom a papírdarabkát és bezárom a szekrényem. Nekidőlök és hátradöntöm a fejem. Van egy olyan érzésem, hogy nem csak a tanulás miatt van benne, hanem más miatt is.



{ Szünet. Sokkal ritkábban lesznek részek, lehet hogy havonta, lehet hogy 2 hetente, tényleg nem tudom, sajnos semmit nem ígérhetek, de legalább havonta egyszer nézzétek meg az oldalt hátha sikerült valamit összecsapnom. Továbbra is szeretlek titeket, puszi. xlx }
{ Chaten addig is tudtok beszélgetni egymással esetleg. }
{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

{ Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel. }

{ ily little cupcakes,, Laura xlx }

Tizenhatodik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }



*Louis szemszöge*
- Szakítani fogsz Lilyvel? - kérdezi Harry amikor sétálunk vissza az autóhoz.
- Én-én nem tudom?
- Muszáj lesz - erőlteti.
- Nem mehetek csak úgy oda hozzá hogy közöljem vele, 'most szakítok', mindenféle ok nélkül - hadonászok a kezeimmel.
- De megteszed?
- Harry, remélem hallod amit beszélsz. Ténylegesen menjek oda hozzá, és mondjam azt neki ''Szia Lily, szakítok veled mert meleg vagyok és csak kihasználtalak hogy féltékennyé tegyem a srácot aki tetszik. Ne vedd rossznéven.' ?
- Ha így mondod el, akkor csak hagyd ki a meleg részt - nevet és folytatja a vezetést.
Mit fogok kezdeni Lilyvel, nagyon aranyos lány, és népszerű is. Ha visszamehetnék az időbe és megtehetném hogy ne őt hívjam randira, megtenném.
- Azok az én ruháim? - mutatok a hátsó ülésen lévő ruhákra amik valószínű aznapról maradtak ott amikor Harry és én lógtunk a suliból majd végül bőrig áztunk. Miért vannak még mindig itt? Rám néz és hátrafordítja a fejét.
- Um-kimostam neked őket.
A nevetés hatására hátradöntöm a fejem.
- Még a saját ruháidat sem mosod ki.
Látom ahogy forgatja a szemeit de ignorálom a reakcióját.
- Ez csak az utóbbi 2 hétben történt meg.
- Persze - használom a szarkazmusom.
Mindketten úgy döntünk, hogy visszamegyünk az iskolába. A jegyeim semmivel sem lesznek jobbak attól, hogy többet lógok annál is, mint amennyit eddig sikerült.
- Szóval akkor dobod Lilyt? - teszi fel a kérdést Harry újra, amíg elkísér a következő órámhoz.
- Muszáj lesz, nemde? Miért vagy ennyire türelmetlen, miért akarod hogy ilyen gyorsan szakítsak vele?
A feje a föld felé néz és mindkét keze a nadrágja első zsebében leng.
- Nem bírom elviselni hogy valaki más a tiednek hívjon.
Amit mond, az alig hallható. Az orra alatt mondja de én hallom. A szívem szárnyalni kezd a szavai hallatán. Sosem tudtam volna elképzelni azokat a szavakat kijönni Harry szájából, nemhogy rólam mondja ezeket.
- Mit mondtál?
- Csak több ideig vezeted őt félre - természetesen nem ismétli el, de igaza van.
- Rendben.
Becsengetnek a harmadik órára. Biztos vagyok benne, hogy Lily rákérdez, hogy miért nem voltam ott vele az első óra végén.
Sietve próbálom utolérni amikor látom a folyosón sétálni. A harmadik órája lyukas, jobb lesz ha kihasználom az időt.
- Szia! - kiabálom mögüle, majd megfordul.
- Szia - összeráncolja a szemöldökét.
- Beszélhetnék veled?
- Persze.
A kezénél fogva vezetem a könyvtárig. Kihúzom a széket az asztaltól, jelezve hogy üljön le. Hogyha szakítani fogsz vele, akkor legyél egy úriember még mielőtt megteszed. Leül majd követem és vele szemben elhelyezkedem.
Kicsit kínos eleinte, senki sem beszél. Veszek egy mély levegőt és nyelek egyet. Vágjunk bele.
- Sajnálom. Lily, minden szempontból aranyos vagy de nem lehetek veled. Ne érts félre mert egy csodálatos lány va-
- Most szakítasz velem?
Meglepődötten látom hogy mosolyog. Ki mosolyog amikor éppen szakítanak vele?
- Igen. Nem miattad, miattam, tudom hogy minden srác ezt mondja amikor dobják a barátnőjüket de ez más-
- Mert sosem kedveltél igazán, huh?
Nagyra tágult szemekkel rántom fel a fejemet. Egész végig tudta? Vagy nem játszottam elég hihetően?
- De - válaszolok gyorsan, mindenféle további kérdést elkerülve.
- Hazudsz. Louis... - a kezeit az enyémre helyezi majd folytatja - akárki is a srác, egy nagyon szerencsés segg lehet. Nem olyan vagyok mint Marie és a többi elbaszott ember ebben a városban akik olyan embereket ítélnek el mint te. A titkod biztonságban van nálam. Emellett, nem gondolod hogy a mai csók elég féltékennyé tette a srácot aki tetszik neked? - kacsint. Mi a fasz?!
- M-mi? Hogyan?
- A bátyám meleg. Nagyon hasonlítasz rá de ő már boldog házasságban él élete szerelmével, és még sosem volt boldogabb. Ő is valami hasonlót tett korábban mint amit te, így rájöttem - rántja meg a vállát, mintha nem lenne nagy ügy. Hülyének érzem magam hogy mindvégig tudta. Ugyanakkor nem érzem magam akkora szarnak mint ezelőtt.
- Sajnálom, hogy kihasználtalak Lily, Nagyon aranyos lány vagy és bárki szerencsés lenne, ha az övé lehetnél. Ha van bármi, amivel kárpótolhatnálak, megteszem - mosolygok majd viszonozza. Elengedi a kezem és a tekintete már mögöttem van. Megfordulok, Harryt nézi. Harry a könyvtár ajtajának keretéhez van dőlve, a telefonját bámulva, nem véve tudomást egyikőnkről sem.
- Nos, van valami amiben segíthetnél.
Azt gondolja amit én gondolok? Nem, nem, nem, nem. Elkezdek pánikolni.
- Mi az? - fordulok vissza Lily felé.
- Már egy ideje tetszik, tudom hogy ő nem az a típus akire gondolnál, hogy egy ilyesfajta lánynak bejön, de minden lány szeretne egyszer egy rosszfiúval randizni. Láttalak beszélgetni vele néhány hete, és gondoltam kisegíthetnél. Kérlek? - ajkat biggyeszt és maga elé teszi a kezeit, mintha könyörögne. Ki van zárva. Rosszat tettem azzal, hogy kihasználtam, de nem engedem hogy ez megtörténjen.
- Van barátnője - szalad ki a számon. A szavak gyorsabban hagyják el a számat mint ahogyan felfognám.
- Tényleg? De még sosem láttam senkivel? - ráncolja a homlokát, a fejét megrázva.
- Nem idevalósi. Ott lakik ahol én laktam korábban. Ez az oka annak, hogy Harry és én elkezdtünk beszélgetni. A lány azz egyik jó barátom volt és mindig róla beszélt. Úgy költöztem ide, hogy tudtam, legalább ismerni fogok valakit.
A hazugságom hihetőbben jön le mint ahogy vártam. Lily beharapja a száját és sóhajt.
- Basszus. Egy nagyon szerencsés lány, ezt elmondom.
- Igen, igen szerencsés lány.
Nem bírom ki de elmosolyodom, tudván, hogy a 'lány' az egy 'srác', és az a 'srác' én vagyok.
- Szia Harry - köszön Lily, én pedig meglepődve fordulok meg és veszem észre hogy Harry mögöttem áll.
- Szia Lulu?
- Lily - javítja ki. Tudom, hogy csak úgy tettet mintha nem tudná a nevét, és ez cuki.
- Tök ugyanaz - válaszol. Az itteni Harry semmit sem ér ahhoz a Harryhez képest, akit megismertem. Egy kis megkönnyebbülést ad, hogy hogyan bánik itt az emberekkel.
Lily megforgatja a szemeit és végre elhagyja a könyvtárat.
- Azt hittem órára mentél?
Harry csak a földet bámulja. Nem akar a szemembe nézni.
- Nem mehetek vissza.
- Miért?
- Felhívták az anyukámat miután nem voltam második órán.
- És? Biztos vagyok benne, hogy nem fog megharagudni ha később érsz haza büntetés miatt.
Ő csak az ujjaival játszadozik, azokat bámulva. Végül felnéz rám egy nyers tekintettel.
- Louis, kirúgtak.
- Mi? Engem is ki fognak rúgni a hiányzások miatt! Anya ki fog nyírni.
- Nem, nem azért rúgtak ki.
Egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a számat. Bár még mindig aggódom Harryért.
- Akkor? - döntöm oldalra a fejemet. Össze vagyok zavarodva. Harry vesz egy mély levegőt és egy székre mutat, jelezve hogy üljek le.
Leülök, majd ő is elhelyezkedik.
- Miután nem jelentem meg a második órán, a tanár megkérdezte az osztályt, hogy nem látott-e esetleg valaki. Egy gyerek azt hitte, hogy vicces lesz ha a mellette ülőnek poénkodik, és azt mondta 'Valószínű kint füvezik, mostanában úgyis bűzlik a fűtől.' Természetesen a tanár komolyan vette és lehívta az igazgatót. Elmentek ellenőrizni a szekrényemet, és megtalálták amit kerestek. Majd felhívták az anyukám és egyebek. Most pedig itt vagyunk.
- Ugye nem vonták bele a rendőrséget? - veszek nehezen levegőt.
- Nem, semmi ilyesmi. Keveset találtak. Anya könyörgött nekik hogy ne vonják bele a hatóságokat az ügybe, úgyhogy azt mondták - zsaruk vagy kicsapás.
- Te választottad a kicsapást?
A mellkasom összeszorul azt gondolván, hogy ő választotta a kicsapást így többé nem látják a többiek hogy velem beszél.
- Faszt. Anya választott. Nekem nem volt döntésem. Tudom, hogy most mit gondolsz, de bízz bennem, ennek most semmi köze nincs hozzád.
Újból megkönnyebbülten sóhajtok. Mi fog most történni? Minden alkalommal amikor kitalálunk valamit, valami közbejön és mindent elront.


{ Elképzelhető, hogy jövő héten lesz még egy, esetleg kettő rész, ez a részek hosszúságától és az időmtől függ, de utána egy hatalmas szünet lesz személyes okok miatt. Sokkal ritkábban lesznek részek, lehet hogy havonta, lehet hogy 2 hetente, tényleg nem tudom, de legalább havonta egyszer nézzétek meg az oldalt hátha sikerült valamit összecsapnom. Továbbra is szeretlek titeket, puszi. xlx }
{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

{ Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel. }

{ ily little cupcakes,, Laura xlx }

Tizenötödik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }



*Harry szemszöge*
Beszállok az autómba és kitolatok a baszott parkolóból. Louis jobban teszi hogyha csak hülyéskedik ezzel az egésszel. Belefáradtam abba, hogy mindig valahogy sikerül eltaszítom magamtól az embereket, de ez alkalommal Louis taszít el engem.
Mielőtt tudatában lennék annak hogy hová megyek, már a városi temető előtt találom magamat. Leparkolok a mellette párhuzamosan haladó utca túloldalán. Kilépek az autóból, nem zavartatva magamat azzal, hogy az utca mindkét oldalát megnézzem mielőtt átmegyek. Nincs annyi ember ami egy jó jel. Lesétálok a régi temető öreg útjain. Sam sírköve pont ugyanolyan amilyen 3 évvel ezelőtt volt. Rendszerint minden nap eljöttem őt meglátogatni abban az évben amikor meghalt, de aztán abbahagytam. A talaj nedves a harmattól de leszarom és leülök. A hátam a sírkőnek van döntve amikor kiveszem a kis zacskót és egy öngyújtót a táskámból. Még mindig megvan a rágó papírja korábbról, nem gondoltam volna hogy majd pont egy temetőben jól jön. A fű mindig a legjobb relaxálás. Feltekerem a darab papírt a zöld tartalmával és meggyújtom. A füst ami elhagyja a számat betölti a levegőt. Idegenek haladnak el mellettem csúnya tekinteteket hagyva, de leszarom. Bassza meg Louis, bassza meg Sam, bassza meg Lily, bassza meg mindenki, egyikükre sincs szükségem.
Később egy hajléktalan férfi leül mellém és csatlakozik hozzám.
- Mit csinálsz itt gyerek?
- Egy, nem vagyok gyerek. Kettő, van bármiféle közöd is hozzá?
- Jézus, valaki nem kapott mostanában eleget - tartja az idős borzas ember arca elé a kezét, mintha megsértettem volna.
- Kussolj el.
- Miért vagy kint ilyen későn?
- Nincs késő.
- Már sötét van.
Körbenézek és az égbolt sötétkék színű egy kis világosabb lilával keverve. Milyen régóta ülök itt?
- Mennyi az idő? - kérdezem ahogy állok fel.
- Ha lenne órám, megmondanám neked.
Hajléktalan. Megsajnálom az embert, és odahajítom neki a maradék füvet.
- Tessék, eladhatod vagy elszívhatod, nem tudom.
Elindulok a temető kapuja felé. Az egyetlen zaj amit hallani lehet, az a csizmám sarkának kopogása a betonon, a szél fújásával keverve.
Beszállok az autómba és elhúzok. A fejem zúg és alig látom az utat a véreres szemeimmel. Bassza meg Louis, nincs rá szükségem.

*Louis szemszöge*
Szerda.
Ezen a reggelen semmi szokatlan nem történt. Felkelek, elkészülök bekölnizem magam kicsit és elsétálok suliba. Ez alkalommal még csak át sem fut a fejemen az a gondolat, hogy Harry felvesz útközben.
A szokásosnál később érek be az iskolába. Végül Lilyt minden órára elkísértem, természetesen közben Harryt is kerestem csakhogy lássam az arckifejezését, de semmi jel felőle. Valószínűbb, hogy majd ebédkor látom.
- Hé Lily, szeretnél az aulában enni? Kevesebb a zaj - mondom ahogy megfogom a kezét, elvezetve az ebédlő sorához.
- Persze. Te vagy a legédesebb srác akivel valaha is randiztam.
Amikor kimondja, a gyomrom fájni kezd. Nem is tudja hogy még csak picit sem kedvelem úgy. Egy szardarabnak érzem magam, de az érzés elmosódik.
- Én nem ítélkeznék ilyen gyorsan.
- Miért?
- Semmi.
Mindketten elvesszük az ebédünket, két sajtos pizza. Egyből beugrik ahogy Harry elvitt a nagybátyja helyére pizzázni. Elég.
Finoman megfogom Lily kezét és elvezetem a szekrényemhez. Elsétálunk Harry szekrénye mellett is de ő nincs ott. A lehető legjobban próbálom nem egyértelművé tenni, hogy csak azért jöttünk ide hogy Harry lásson minket együtt. Sóhajtok majd folytatjuk a sétát a szekrényemhez. Amikor elfordulok a sarkon, majdnem nekimegyek Harrynek. Megállítom magam és ő is ugyanezt teszi, csak pár centire megállva egymástól. Ugyanazon a helyen áll mozdulatlanul, egyenesen a szemembe nézve. A szemei véreresek és a fehér szín a szeméből eltűnt, helyette vörös veszi át a helyét. Egy vicces és idegen szag kelti fel a figyelmemet. Fű, annak kell lennie. Ugyanazok a ruhák vannak rajta mint tegnap, nem mintha bármelyik is különbözne a másiktól de felismerem a mustárfoltot tegnapról.
Közelebb húzom magamhoz Lilyt hogy ne csak rám figyeljen hanem Lilyt is észrevegye. Csak egy pillantást vet rá és elsétál előlünk.
- Ez meg mi volt?
- Nem tudom, talán drogozik vagy valami.
Próbálok úgy tenni, mintha nem tudnám mi történik, de tudom. Csupán egy nap alatt nyomorulttá teszem. Egy napba telt ezt megcsinálni. Az arckifejezése nem olyan volt amivel nem érezhetnél együtt.
Ugyanez történik 2 héten keresztül. Lily és én elmegyünk kajáért, látjuk Harryt a szekrényénél nyomkodni a telefonját, és képzeletben megütögetem a hátam a 'munkámért'. Elég szarul érzem magam emiatt és nemsokára meg is kezdem bánni ezt az egészet. Lily tényleg azt hiszi, hogy kedvelem őt és még a szüleinek is be szeretne mutatni, csak 2 hete vagyunk együtt az isten szerelmére. Ugyanaz a kör megy végig egészen péntekig.

...

- El tudsz kísérni az első órámra, Louis? - kérdezi a 'barátnőm'.
- Nem azt csinálom?
Igazából azt csinálom. A terem a szekrények végénél van. Szorosan fogja a kezem ahogy a terem ajtajához sétálunk. Mindketten röhögünk a gyereken akit az előbb gatyáztak meg a suli előtti udvaron. Végül odaérünk a teremhez, és látom hogy Harry az azelőtti padon ül. Úgy néz ki mint egy roncs. Belefájdul a szívem ha ránézek.
Megölelem Lilyt, tudván hogy Harry néz, még akkor is ha úgy tesz mintha nem. Meglepődöm amikor megcsókol. Ajkait az enyémhez szorítja, és úgy döntök, hogy visszacsókolok. A csók aranyos, de semmi az első csókomhoz képest. Hátralép majd lassan elengedi a kezemet az ajkát beharapva. Pont időben sétál be a terembe. Harry még mindig a padon ül. Elkezdek a szekrényem felé sétálni de egyszer csak lépteket hallok mögülem. Gyorsabbra veszem a tempót majd végre odaérek a szekrényemhez. Mielőtt ki tudnám nyitni, egy kezet érzek a pólóm nyakánál, rögtön a mellkasom felett. Harry. Megfordít az anyaggal teli öklével, hogy szembe nézzek vele. A szemei még mindig vörösek és kicsit fényesek. Gyorsan és nehezen veszi a levegőt. Nekivág a szekrénynek, csak ugyanúgy mint ahogy Zayn tette az első napon. Mi a fasz baja van.
- Baszd meg Louis!
A hangja visszhangzik az üres folyosón.
- Mi a fasz bajod van?
Nem próbálok meg vele küzdeni, most nem.
- Tudod, hogy mennyire szarul voltam? Nem válaszolsz a hívásaimra és üzeneteimre? Csak mert a kis barátnőddel voltál, mi? Egyáltalán a barátnődnek tekinted őt?
Az arca centiméterekre van az enyémtől mégis ordít, mintha több száz méterre lennék tőle.
- Rohadtul kussolj!
Valahogy összeszedem az erőmet és leszedem magamról, nekinyomva a hátát a szekrényhez aminek az előbb én voltam nekinyomva. Nem fogom hagyni hogy úgy viselkedjen mint aki ártatlan.
- Végighallgatsz - mondom nyugodt de haragos hangon ahogy mégegyszer utoljára a szekrénynek lököm. A haja már nem felfelé áll, de néhány fürtje az izzadt homlokára van ragadva.
- Ne próbálj meg úgy viselkedni itt mint az áldozat. Rohadtul tudod hogy mit mondtál nekem aznap. Azt mondtad, hogy hagyjalak békén, töröljem a számodat és felejtselek el. Ezt tettem. Kedveltelek Harry, de a dolgok változnak, az emberek változnak és pontosan ezt csinálom, változom. Miért vagy itt? A saját szekrényemnek tolsz? Oh várj nem is az enyémnek, ugye? Samé, Sam így, Sam úgy, minden Sam körül forog, nemde? Ezért kiabáltál rám aznap, nem azért mert kedvellek, hanem mert nem szeretted volna hogy tudjak Samről amíg mi 'barátok' voltunk. Mennyi ideig tervezted ezt elhallgatni? Egész idő alatt félrevezettél. Nem Sam vagyok és soha nem is leszek ő! Igen, hasonlítunk egymásra de ez az egyetlen ok amiért elkezdtél velem beszélgetni - befejezem mondanivalóm majd nekipréselem a szekrénynek.
Kifogyok a levegőből ahogy befejezem. A szemei nagyra nyílnak és könnyesek, az arckifejezése olyan mintha félne.
Lelök magáról és kiegyenesedik.
- Beszéljünk erről máshol - a hangja megtörik. Kétségbeesettnek tűnik én pedig belemegyek.
Elindul a hátsó ajtók felé és elhagyja az épületet, majd az autója felé megy. Beszállunk az autójába és elvezet.
Végül egy sötét sikátornál kötünk ki a város közepén.

*Harry szemszöge*
- Szállj ki - mondom nyugodt hangon ahogy kilépek az autóból és beljebb sétálok a sikátorban. Nem az volt a szándékom hogy pontosan ide hozzam, de már nem bírom ezt tovább bent tartani. Visszafordulok az autó felé, hogy lássam az arcát amikor ő is kiszáll az autóból.
- Louis, én itt nem próbálok áldozatnak tűnni. Sajnálom, hogy megtudtál dolgokat Samről de nem így szerettem volna. Rettentően belefáradtam abba, hogy Samnek valahogy mindig benne kell ebben a sztoriban lennie. A napon amikor rád kiabáltam, nem gondolkodtam. Nem voltam benne biztos, hogy képes lennék beszélni neked Samről, ezért tettem amit tettem. Amikor arra kerül a sor, hogy kifejtsem a gondolataim és a szándékaim, nem úgy sikerül semmi se ahogy szeretném. Lelkiismeret-furdalásom van amiért azokat a hülyeségeket mondtam neked az ebédlőben és az, hogy sírni láttalak csak még rosszabbá tette ezt az egészet. Aznap egész végig azon gondolkoztam, hogyan tudnék bocsánatot kérni és el is terveztem, de láttalak Lilyvel. És mielőtt még elkezdünk beszélni róla, el szeretném mondani hogy valójában hogy érzek irántad.
Veszek egy mély levegőt mielőtt bármit is mondanék és folytatnám.
- Harry, Lily-
Louis elkezdi a mondanivalóját de én megállítom.
- Csak hallgass végig, kérlek - most már könyörgöm. Bólint és elkezdem.
- Az ok amiért nem szerettem volna közel kerülni hozzád, az az hogy anya figyelmeztetett hogy ne tegyem. Amikor meglátott téged, azt hitte tisztában van a szándékaimmal de tévedett. Azt hiszi, hogy vannak érzéseim Sam iránt, de nincsenek. Azért kedvellek Louis, mert olyan vagy amilyen, nem azért mert hasonlítasz Samre, francba vele dehogyis. Ha bármi másban összehasonlítanánk titeket, egyáltalán nem olyan vagy mint ő. Neki voltak tetkói, neked nincsenek. Sokkal jobban irányító típus volt, te nem. Neki nem volt szíve, de neked van. De elég Samről. Emlékszel amikor megkérted Lilyt, hogy a barátnőd legyen? Ha legalább egy másodperccel tovább nem láttalak volna vele, akkor elküldtem volna azt a kibaszott üzenetet amiben leírom mit érzek irántad. De nem küldtem el miután láttam hogy vele voltál. Kibaszottul kedvellek Louis, miért nem veszed észre. Gyengévé és nyomorulttá tettél ezalatt a 2 hét alatt, ház nem láttad? Tegnap zuhanyoztam először mióta utoljára beszéltünk. Drogfokon élek azóta. Nézd, tudom hogy kedveled Lilyt és bárcsak elmondtam volna neked ezt előbb. Amikor láttam, hogy megcsókolod, valami átfutott rajtam. Tudom, hogy elbasztam a dolgokat és nagyon sajnálom. Csak adj egy esélyt.
Az arcom nedves mire befejezem azt amit el kellett mondanom. Közelebb lépek hozzá és elkezd könnyezni a szeme. Nem szerettem volna ha sír?
- Ne sírj légy szíves - könyörgöm.
Felnevet majd közelebb lép egyet és elkezd beszélni.
- Harry, én nem kedvelem Lilyt és soha nem is kedveltem. Én téged kedvellek, mindig is téged kedveltelek. Arra használtam Lilyt, hogy ezt kihozzam belőled. Tudom, hogy hülyeség volt ezt csinálni de keresnem kellett egy utat hogy kinyílj felém. Sajnálom. Bízz bennem Harry, tényleg kedve-
- Bizonyítsd.
- Mi? - meg van lepődve a szavaim hallatán, a szemei nagyra nyílnak.
- Bizonyítsd be. Bizonyítsd hogy kedvelsz engem és nem kedveled Lilyt.
Még mindig le van sokkolva a szavaimtól, de közelebb lép. Én hátrébb lépek amíg a hátam nem súrolja teljesen a kemény, hideg falat.
- Bebizonyítom - mondja. Az arca 2 centire van az enyémtől. Most az egyszer nem én irányítok hanem ő.
Megragadja a pólómat és közelebb húz magához. Arra készül amire gondolok? Megkapom a helyes választ amikor az ajkai az enyémekhez ütköznek. Érzem ahogy mosolyog mikor rá kell állnia a lábaimra hogy elérjen. Visszalép és zihálva állunk egymással szemben. Az ajkai pirosra duzzadtak az esemény miatt. Az arca piros, és érzem ahogy az enyém is elkezd pirulni.
Ide-oda járkálva dörzsöli a nyaka hátulját a kezével.
- Szóval, most mi lesz? - kérdi.
- Nem tudom? - válaszolok. Őszintén, nem tudom. Mi lesz most, hová megyünk innen?

A szerző mondanivalója:

Minden itt kezdődik. +18-as részek, hazugságok, könnyek, minden.

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

{ Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel. }

{ ily little cupcakes,, Laura xx }