Huszadik Fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }


*Louis szemszöge*
Harry keze elkezd felfelé kúszni a combomon, majd az oldalamon. A másik keze a nyakamon fekszik, a hüvelykujja gyengéden simogatja az égő arcomat. Látom, ahogyan a szemei az enyémet fürkészik majd azok a számra koncentrálnak, próbálva biztosra menni, hogy minden rendben van. Bólintok a cselekedeteire beleegyezésképpen. Az arca közelebb és közelebb kerül ahogy eldönti a fejét. A légzés egyre nehezebbé válik és a szobában a hőmérséklet hirtelen megemelkedik. Harry szemei csukódnak, majd az enyémek is amikor az ajkai hozzáérnek az enyéimhez. Az szája pont olyan mint amilyenre emlékeztem, puha és selymes. Az ajkai elkezdik szívni az alsó ajkam, én pedig utánzom. Közben közelebb ül hozzám, elég közel hogy érezzem, a combja hozzáér az enyémhez. Elhelyezkedik úgy, hogy velem szemben legyen majd én is. A csók fokozódik amikor a nyelve összecsavarodik az enyémmel és felnyög. Érzem ahogy a dudorodás csak növekszik a feszes alsónadrágján. Amikor pont felhúzná a pólómat, kopogás hallatszik az ajtónál. Miért pont most?
Harry gyorsan visszahúzódik, az arca el van pirulva, és próbál minél előbb levegőhöz jutni, olyan halkan amilyen halkan csak lehetséges.
- Louis?
Anya az, persze hogy ő az aki elront egy ilyen tökéletes pillanatot.
- Igen anya? - nyöszörgök.
- Mit csinálsz odabent?
- Semmit.
- Louis, kinyitnád az ajtót?
Harry és én tágra nyílt szemekkel nézünk egymásra, Mielőtt bármit is mondhatnék, Harry befekszik a takaró alá és úgy csinál mintha aludna. Én pedig gyorsan ledobálok pár lepedőt és párnát a földre, így anya azt hiszi hogy aludtunk. Hála istennek én még mindig teljes öltözékben vagyok.
Felkelek hogy kinyissam az ajtót, minél lassabban mintha azon lennék, hogy fel ne ébresszem Harryt. Nem nyitom ki az ajtót teljesen, csak résnyire.
- Az ott Harry? - kérdezi amikor mögém pillant.
- Igen.
- Mit keres itt?
Még több kérdés, francba ember.
- Nem érezte jól magát és nem szerette volna zavarni az anyukáját így azt mondtam, maradhat nálunk. Emellett pedig barátok vagyunk már egy ideje, rémlik? Nem fogok semmit sem csinálni anya, csak barátok vagyunk így felhagyhatnál ezzel a nézéssel.
Kis idő múlva sóhajt egyet majd megpuszilja a homlokom.
- Jó éjszakát.
- Jóéjt - csukom be az ajtót miután hallom hogy bement a szobájába.
Amikor visszafordulok Harryhez, már az oldalán fekszik, karjával a tarkóját támasztva. Úgy tűnik az az önelégült mosoly sosem tűnik el az arcáról ha vele vagyok. Ahogyan az arca élénkvörös a homályos fényben.. tökéletes.
Majd a takarómhoz sétálok, normálisan elrendezve az ágyneműt.
- Tudod, én is aludhatok a földön - mondja suttogva Harry, próbálva nem felébreszteni anyát vagy elintézni hogy visszajöjjön.
- Nem. Én szeretnék a földön aludni.
Igazából nem szeretnék a földön aludni, de tudván hogy Harry oldala tiszta seb és zúzódás, nem aludhat ő a hideg kemény földön. Ugyanakkor fent áll a másik lehetőség is.
- Miért nem alszunk mindketten az ágyon? - mondja.
Ez a lehetőség. Az ágyam egyébként elég nagy kettőnknek, de több eszem van ennél. Az ajánlat csábító, de nem ma este.
- Mert én nem szeretnék. Téma lezárva.
- Nem szeretnél velem egy ágyban aludni? - biggyeszti le az ajkait, szarkasztikus megjegyzés, hát persze.
Akármennyire is szeretném, nem kockáztathatom hogy anya bejöjjön és egy ágyban találjon Harryvel. Ki van zárva.
- Fogd be és aludj.
- Nem vagyok álmos.
- Akkor csukd be a szemed - mondom ahogy lefekszem a földre és leteszem a fejem a párnára. A szoba sötét, de a halvány fény ami az éjjeliszekrényemről jön eléggé megvilágítja a szobát ahhoz, hogy lássam ahogy Harry engem bámul az ágyamról, mosolyogva. A kezeim a fejem alá helyezem és becsukom a szemem, Harryt figyelmen kívül hagyva.
- Tudom, hogy még egy ideig nem fogsz aludni Lou. Miért nem beszélünk a régi időkről vagy valami?
Lou? Elég régóta hallottam ezt, de az érzés kellemes. Csak ő hívhat így. Hirtelen rápillantok az éjjeliszekrényemen található órámra, éjfél? Nem válaszolok Harrynek, egyébként is azt tettetem hogy alszom. Résnyire nyitom az egyik szemem hogy megnézzem Harry alszik-e már, de ugyanabban a pozícióban, ő ott fekszik és engem néz. Nyöszörgök egyet és megfordulok, háttal neki.
Körülbelül 5 percig csend van amíg meg nem szólal újból.
- Amikor kisebbek voltunk nagyon kedveltelek.
Kinyitom a szemem és visszafordulok felé, majd felkuncog.
- Tudtam hogy nem alszol.
- Ezt csak úgy kitaláltad, hogy 'felébredjek'?
- Nem. Komolyan beszélek. A napon amikor elmentem, terveztem hogy elmondom de anya megállított. Azt mondta nem olyan vagyok mint a többi gyerek, a legtöbben a lányokat kedvelték de én nem.
Le vagyok sokkolva a vallomása hallatán. Okosabb vagyok annál, minthogy tovább beszélgessek vele. Habár ez ellen döntök.
- Én is - csúszik ki a számon.
- Te is mit? - láthatóan össze van zavarodva a válaszom miatt.
- Én is kedveltelek amikor gyerekek voltunk. Nem igazán tudtam hogy úgy is kedvellek, én csak nem tudom, nagyon furcsa volt. Felejtsd is el.
- Umm oké.
Meglepődtem hogy Harry nem feszegette tovább a témát. Hála istennek.

...


Végül órákig beszéltünk. Még ki is nevettem, hogy Niall, az osztály bohóca hogy elfenekelte a nagy rosszfiút. Majd azt mondta, hogy "megmentettem" a hírnevét, és ezért köszönetet kaptam.
Majd egyszer csak a függönyön átszűrődő napfény felébresztett.
- Harry kelj fel, reggel van.
Semmi válasz. Egy idő után felállok majd amikor elindulnék, hogy felébresszem őt, észreveszem hogy az ágy be van vetve. Megvakarom a fejem hátulját, a ruhái még mindig az ágy szélére vannak dobálva. Elmegyek hogy felvegyek valami ruhát, de aztán észreveszem hogy át sem vettem a pizsim este és abban a ruhában voltam amiben tegnap a meccsen. Aztán hallok valamiféle zajt a konyhából. Biztos anya az.
Lesétálok a lépcsőn majd a konyhába igyekszem. Harry az, csupán az alsónadrágjában. A magas alak a tűzhely előtt ácsorog. Közelebb sétálok hozzá és meglátom ahogy reggelit készít.
- Oh anyukád megengedte, hogy használjam a konyhát. Gondoltam csinálok reggelit egy kis köszönetképp - vonja meg a vállát és felém fordul.
- Uram isten.
- Mi az? - kérdi meglepődötten.
- Az arcod és az oldalad..tiszta seb.
- Nem olyan komoly - hazudik.
A bordái alatt minden sötétlila, keveredve egy kis zölddel és feketével. Az arca nem olyan vészes, de akkor is. Van egy halvány véraláfutás az állán, és az ajkai még mindig meg vannak dagadva és ott a vágás is, furcsa módon a piercingje pedig tökéletesen a helyén.
- De igen, az. Az anyukád ki fog akadni amikor meglát. Így-így nem mehetsz haza.
Megdörzsöli a tarkóját majd a földre néz.
- Mit próbálsz mondani?
Sóhajtok majd folytatom a mondanivalóm, szemeimmel vizsgálva a sebekkel teli testét.
- Maradj.
- Nem lehet-
- Légyszíves.
Eléggé kétségbeesettnek hangzok, de nem szeretném hogy az anyukája megint csalódjon benne a hülyeségei miatt.
- Rendben.
Tudja, hogy ez a helyes.
A hűtőhöz sétálok hogy szerezzek egy pohár tejet amíg Harry az asztalra helyezi a tányérokat és a palacsintát. Leülök egy székre és elkezdek enni. Egész finom, jobb mint amit vártam. Elvégre ő Harry.
- Mindjárt visszajövök csak felveszek egy pólót - sétál fel a szobámba majd hallom ahogy a bejárati ajtó kinyílik.

*Harry szemszöge*
Felveszem a pólómat a földről. Egy kicsit piszkos a tegnapi verekedés miatt de nem vészes. Áthúzom a fejemen és belebújok. Túlságosan lusta vagyok felvenni a farmerem és a cipőm így nem teszem. Hallom ahogy Louis valakivel lent beszélget.
Ahogy lefelé sétálok, hallom amit beszélnek.
- Hol van?
- Fent - ismerem fel Louis hangját.
A konyhába rohanok és látom ahogy anyukám ott áll vele szemben. Megállok amikor megfordul és rám néz. A sokk tisztán látszódik az arcán. Baszdmeg.

{ Igen, néhány fejezet múlva lesz egy 'szex' jelenet, tényleg nemsokára, csak hogy tudjátok.
Ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni. Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel.
ily little cupcakes,, Laura xlx }

Tizenkilencedik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }



*Louis szemszöge*
Lerohanok a lépcsőn minden embert arrébb lökve. Mindenki éljenez és nagyon hangos minden de azokban a pillanatokban nem hallok semmit. Minden amit hallok az csupán a szívem verése ami vagy ezret ver percenként. Olyan gyorsan futok amilyen gyorsan csak lehetséges de úgy érzem sehova sem jutok. Mikor egyre közelebb érek a parkolóhoz, hallok egy csapat embert azt kántálni "Styles", a másik oldalról pedig "Horan". Mi a fenét csinál???
Végre odaértem a parkolóba, de a fények halványak így alig látni valamit. Van egy lámpa ami erősebben világít mint a többi, és a tömeg akörül gyűlt össze egy körben. Átpréselem magam a tömegen és a körben találom magam, itt is van..
Harry és a gyerek fizikaóráról, Niall. Felismerem mert ő az aki mindig elsüti a vicceket és ő a nagyokos az osztályban. Harry ököllel üti Niall testét, Niall pedig próbálja kikerülni az ütéseket. Le szeretném őket állítani de képtelen vagyok megmozdulni. Ott ragadtam lefagyva.
- Te mocskos patkány! - kiabálja Harry amikor az ökle Niall arcán landol.
- Csak ennyit tudsz te kibaszott buzi?
Tudom hogy Niall csak viccel amikor ezt kimondja de ez felbosszant, Harryt pedig mégjobban.
- Mi a faszt mondtál? - kiabálja vissza Harry amikor nekimegy Niallnek a vállánál fogva. Harry kihasználja azt a lehetőséget, hogy Niall kicsit elvesztette az egyensúlyát majd a földre nyomja. Miután Harry lenyomta Niallt, elkezdi ütni-verni az arcát megállás nélkül, utóhatásként pedig Niall orra vérezni kezd. Harry felkavartnak tűnik mikor ezt látja, majd feláll, Niallt a talajon hagyva. Két lépést hátrál és a tömeg felé fordítja fejét. A szemei találkoznak az enyémmel és egyből lefagy, az ajkai remegve távolodnak el egymástól.
- L-Louis-
Kifulladt. Mikor folytatni szeretné amit elkezdett, Niall feláll és meglepi Harryt, letámadja majd az ökle találkozik Harry szájával, így széthasítva Harry alsó ajkát. Niall összeszedi az erejét és a földhöz nyomja Harryt, aztán elkezdi rúgni az oldalát.
- Baszd meg!
Közéjük állok hogy megállítsam őket, de Niall nem hagyja abba. Nincs más választásom, megütöm így leszáll róla. A tenyerem az arcára csapódik így a fenekére esik a hideg kavicsokra. Harry még mindig a talajon fekszik fájdalmasan nyöszörögve, az ajka szét van nyílva és vérzik, és az oldalát fogja ahová Niall nemrég rúgott. Átkarolom a válla felett és a kezei a vállamon pihennek majd felsegítem. Zihál, természetesen fáj neki. Végre sikerül teljesen felsegítenem és elballagunk az autójához. Hallom Niallt káromkodni amikor elmegyünk. A tömeg szeme hatalmasra van tágulva, mintha csak szellemet láttak volna. Nem tudtam hogy van bennem egy.
- Te kibaszott rohadék!
Tudom hogy Niall Harryt szólítja amikor messziről kiabál.
Harry megpróbál visszasétálni de eléggé szét van verve így nem igazán tud állni sem egyedül. Az autójához húzom és beültetem az anyósülésre.
- Hol vannak a kulcsaid?
- A farmerem első zsebében.
Csak ott ül, várva rám hogy kivegyem a kulcsait a zsebéből majd észhez tér.
- Oh, sajnálom - nyöszörög a fájdalomtól ismét. Kezembe adja a kulcsokat majd becsukom az ajtót és az autó túloldalára sétálok. Már vezettem korábban de még nincs meg a jogsim. Ugyanakkor ő most nincs abban az állapotban, hogy vezethessen.
Elfordítom a kulcsot és kiparkolok, igyekezve nem kárt tenni az autóban.
- Hova viszel? - kérdezi nyöszörögve, rekedtes hangon.
- Elvihetlek a házatokhoz és hagyhatom hogy az anyukád csalódjon benned újra és szobafogságot kapj és szembe kelljen nézned a következményekkel-
- Louis.. - közbevág.
- Vagy... Elvihetlek hozzám hogy nálunk töltsd az estét - fejezem be amit mondanom kellett.
- Légyszíves?
- Előbb vagy utóbb tisztáznod kell a dolgokat anyukádnak, tudod.
- Tudom.
- Mi a fenét csináltál ott? Mi a franc ütött beléd?
- Miatta rúgtak ki. Mi mást kellett volna csinálnom?
- Nos, a verekedésedből nem sok igazság jött ki amíg meg nem érkeztem.
Csak hülyülök, de igazam van. Harry bántotta őt de én voltam az aki miatt vérzett az orra. Sajnálom Niallt de ugyanakkor ő az oka annak hogy nem lehetek többet Harryvel az iskolában. Talán megérdemelte ezek után.
Végül megérkezünk a házunk elé és Harryhez futok a kocsi túloldalára hogy kisegítsem. Amikor beérünk a házba, egy villany sem ég. Anya biztos alszik. Nem szeretném, hogy lássa Harryt és azt, hogy mennyire szét van verve, így a lehető leghalkabban próbálok feljutni a lépcsőn.
Leültetem az ágyra Harryt, majd előveszi a telefonját.
- Mit csinálsz? - kérdezem mikor látom, hogy az ujjaival babrál a telefonján.
- Írok anyunak, hogy nem leszek otthon.
- Rendben.
Kimegyek a szobámból és a mellette levő szobából hozok néhány lepedőt és párnát. Amikor visszaérek, Harry félmeztelen és már a boxerében van. Hát ez nem tartott sokáig. A ruhái az ágyam szélére vannak dobálva. A teste csodálatos látvány. Ahogyan a kígyós tetoválása csavarodik az oldalán, és ahogyan a fecskék tökéletesen illeszkednek a mellkasára, egyszerűen gyönyörű. Oh és a forradás ami a mellkasa közepén fut át. Még sosem kérdeztem róla. A bordáit pedig zúzódások nyomai fedik most.
- Mi az? - kérdi amikor észreveszi hogy bámulom.
- S-Semmi.
Finoman megütögeti a mellette lévő üres helyet az ágyon. Becsukom az ajtót magam mögött és bezárom, majd leülök mellé.
Aztán vesz egy mély levegőt és a szemei elkezdenek csillogni a könnyektől.
- Louis, sajnálom. Nem képzeltem hogy így fog menni ez a randinak hívott dolog. Egyáltalán nem terveztem azt csinálni, amit ma tettem. Nevezz hülyének vagy bármi, de elbasztam, és folyton elbaszom ha veled vagyok. A ma estén jól kellett volna szórakoznunk és miegymás, de ehelyett meg kellett mentened a seggem. Nézd Louis, én-
- Semmi baj. Több sebet ejtettem rajta, mint te az egész verekedés alatt. Gondolom valamiféle mérget tartottam vissza addig. Emellett pedig igenis megérdemli azt amit vele tettél. Talán én sem így képzeltem el a mai napot, de te és én most itt vagyunk, beszélgetünk, jegeljük a sebeidet. De ez az a fajta együtt töltött idő amire szükségünk van, tudod? A kis dolgok számítanak leginkább. Például az, hogy gondoskodom rólad.
Mosolygok rá, ő pedig minden erején azon van hogy ne ejtsen el egy könnyet sem amik készen állnak arra, hogy leszaladjanak az arcán.
Visszamosolyog rám és közelebb ül. Szerzek egy pólót a fiókomból és megtörlöm a vérző ajkait. Miután végeztem szájának letörlésével, a szemei az enyémre fókuszálnak. A pupillái ki vannak tágulva a körülötte levő zöld színnel. Az arca egyre közelebb kerül, majd érzem a kezét ahogy az oldalamra utazik. Hallani lehet a leheletét ahogy közelebb hajol. Újra itt vagyunk.




{ Sokkal ritkábban lesznek részek, lehet hogy havonta, lehet hogy 2 hetente, tényleg nem tudom, sajnos semmit nem ígérhetek, de legalább havonta egyszer nézzétek meg az oldalt hátha sikerült valamit összecsapnom. Továbbra is szeretlek titeket, puszi.
Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni. Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel.
ily little cupcakes,, Laura xlx }

Tizennyolcadik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }



*Louis szemszöge*

Beletömködöm a kis papírdarabot a táskámba majd azt átdobom a vállam felett. Gyakorlatilag már mindenki elhagyta az épületet mire felnézek, csak én és néhány másik gyerek maradtunk. Az első ajtók felé sétálok, remélve hogy anyukám ott lesz és hazavisz majd, de nem látom a kocsiját sehol. Sóhajtok majd elindulok a suli előtti udvarhoz vezető úton.

- Szia - ugrom fel mikor hallom Harry hangját ami egy közeli fa mögül jön. A fának dőlve áll, pont ahogy a filmekben szoktak.

- Mit csinálsz itt?

- Nos..

Közelebb lép majd a földet nézi. Az arca pirulni kezd.

- Azon gondolkodtam, hogy lenne-e kedved jönni a focimeccsre ma este itt a suliban?

Közben a járda körüli apró kavicsokat rugdossa és beletúr a hajába. 

Zavarodottságom jeléül eldöntöm a fejem és felhúzom a szemöldököm amikor látom hogy még mindig lefelé néz. Sosem láttam ennyire félénknek.

- Hogy együtt lógjunk? - kérdezem.

- Nem..Mint egy randi? Tudom, hogy már olyan mintha több randin is lettünk volna de azok inkább csak haveri találkák voltak. Ez lenne az első randink.

- Te most randira hívsz?

- Igen - végre felnéz rám, láthatóan az arca lángol.

- Nem is tudom?

- M-mi? M-miért? - hirtelen aggódónak tűnik.

- Nem ilyen fagyosan képzeltem el az első alkalmat amikor randira hívnak.

Igazat mondok. Mindig úgy képzeltem el, hogy valaki a nevemen szólít és mindenféle félelem nélkül teszi fel a kérdést. Hogy magabiztosan a szemembe nézve tegyék azt. Hezitálás nélkül.

Harry forgatja a fejét, de senki sincs a közelben. Csak ő és én, a suli előtti udvar járdáján ácsorogva. Miután biztosra veszi, hogy senki sem lát minket, visszafordul hozzám és közelebb lép.

- Louis Tomlinson eljössz velem erre a randira? - felemeli a hangját magabiztosan, majd kienged egy mély levegőt. A szemöldöke összeráncolódik és a vállai ellazulnak. Valahogy így képzeltem el.

- Egyébként is igent mondtam volna. Nem volt erre szükség. Ennyire kétségbeesett vagy? - viccelődőm.

Mosolygok majd Harry szájának sarka is felemelkedik. Az önelégült mosolya az egyik kedvenc dolgom oh és ahogyan beletúr a hajába.

- Szeretnél jönni vagy nem? - a hangja ezúttal kissé nyersebb.

- Igen igen. Mikor kezdődik?

- Este nyolckor, és tízkor lesz vége.

- Kilencig van kimenőm.. Ugyanakkor anyukám ismeri a te anyukádat és legjobb barátok, talán ezúttal enged egy kicsit.

- Van kijárási tilalmad? - hátradönti a fejét a nevetéstől és az ujja felém néz míg a másik keze a mellkasán van. Mi olyan rossz ebben? Csak mert ő kibaszottul azt csinálhatja amit akar az nem jelenti azt hogy bárki más is. Így lettem felnevelve.

- Ne nevess. Csak mert neked nincs ilyened, az nem szívás ha másnak van.

- Ne sértődj meg. Csak azt próbálom mondani, hogy 17 éves vagy, egy kicsit önállóbbnak kéne lenned mert nemsokára főiskolára vagy egyetemre mész és egyebek. Szórakozz amíg lehet.

- Tizennyolc - javítom ki amíg az autóhoz igyekszünk. Beszáll a kocsiba majd követem.

- Mi? - felém fordul és elfordítja az autókulcsot.

- Három hét múlva 18 leszek. Gyakorlatilag már 18 vagyok.

Halvány szemöldökráncolás jelenik meg az arcán.

- Oh.

- Mi a baj ezzel?

- Semmi.

- Hazudsz.

- És akkor?

- Nem vagyok nálad olyan sokkal idősebb, az vagyok?

- Majdnem 2 hónappal.

- Akkor mi az a nagy dolog?

- Mindig idősebb akartam lenni annál akivel együtt vagyok.

- De Sam idősebb volt nálad..?! - csúszik ki a számon.

Próbálom visszaszívni amit kimondtam.

- Sajnálom, nem úgy-

- Azt mondtam csak felejtsük el.

- Rendben.

Megérkezünk a házunk elé majd kiszállok a kocisból.

- Köszönöm a fuvart. Gondolom akkor nyolckor találkozunk, ugye?
Kihajtja a fejét az ablakon amerre állok.

- Igen. Oh és hozz magaddal pulcsit vagy valamit. Elvileg nagyon hideg lesz estefelé.

Majd kiáll és elhajt. Most csak azt kell megtudnom, hogy anya elenged-e.

Belépek a házba. Anya a konyhapultnál ül.

- Szia édesem, milyen volt a napod?

- Nagyszerű. Umm lenne egy kérdésem.

Nem szeretném neki elmondani hogy Harryt hogyan és miért csapták ki, mivel tudom hogy Anne úgy is elmondja.

- Miről van szó? - lapozgat a magazinjában.

- Harry meghívott, hogy menjek vele nyolckor a sulihoz megnézni a focimeccset, nem tudom mikor lesz vége úgyhogy-

- Menj, érezd jól magad.

Egyértelmű hogy nem is figyel mert túlságosan el van foglalva az újság olvasásával de nem érdekel. Több szabadság nekem, ugye?

....

Felteszem a sapkám mikor a telefonom rezeg. Felvillan a képernyő és egy üzenet ugrik fel Harrytől.

"Kint vagyok".

Rohanok le a lépcsőn, egyszerre kettőt lépve, úgy sietve amilyen gyorsan csak tudok.

Mikor kiérek, meglátom Harryt az autóban ülve. Bemászok a kocsiba és észreveszem hogy valami olyasmit visel amire sosem számítottam volna. Egy hosszú fekete kabátot, persze hogy feketét.

...

Odaérünk a suli mögött kicsi pályához ahol a fél sulit kiszúrom. Mindenki a fedetlen lelátón ül, a meccset nézve, takarókkal fedve a hideg miatt.

- Gyere.

Harry a lelátó tetejére vezet. Nincs valami sok ember itt fent, csak néhány pár csókolózik. Harry a korlátra helyezi a kezét ahogy én is.

- Még mindig szeretsz focizni? - kérdezi.

- Még mindig?

- Igen. Emlékszel amikor kicsik voltunk és a házatokhoz mentünk és azon veszekedtünk minden egyes alkalommal, hogy ki lesz a kapus? Régi szép idők eh,?

- Persze. Ha játszhatnék egy csapatban, egyből megtenném.

Felém fordítja a fejét hogy a szemembe tudjon nézni. Az én arcom még mindig a pálya felé néz ahelyett hogy én is felé fordulnék.

- Miért nem próbálod ki?

- Nem tehetem.

- Természetesen igen.

- Én nem.

- Miért nem?

- Ha elmennék játszani és túlesnék az orvosi vizsgálaton, akkor ott azonnal közölnék velem hogy nem sportolhatok semmit vagy nem csinálhatok semmit ami kifáraszt.

- Egészségügyi problémák?

- Nem nagyok.

- Ah.

Visszafordítja a fejét hogy nézze a játékosokat ahogy oda-vissza rohannak a labda után míg végre gól születik. A közönség feláll és felemelik a fejüket izgatottságképpen.

- Mindjárt visszajövök, maradj itt.

Harry lerohant a lelátó lépcsőin és a suli oldalához ment ahol a mobilvécék vannak. Majd eltűnik a sötétben, egyedül hagyva az összes kanos tinédzserrel körülöttem.

Eltelik néhány perc és Harry még mindig nem jött vissza. Aggódva szeretnék utána menni de csak azt teszem amit mondott és maradok.

Próbálok a játékra figyelni de a mögöttem ülő srácok arról beszélgetnek, hogy valami verekedés van a parkolóban.

- Hé, egy kicsit csendesebben nem tudnátok beszélni? Szeretném nézni a meccset - kérem meg őket.

- A bunyó sokkal érdekesebb mint ez. Menjünk - mondja az egyik srác a másiknak ahogy sétálnak le a lépcsőkön. A kíváncsiság átvette az irányítást felettem amikor megkérdezem őket a verekedésről.

- Kik között van a verekedés?

- Horan és Styles.

A gyomrom a torkomba ugrik és elrohanok mellettük arrafelé igyekezve amerre Harryt utoljára láttam. Mi a faszba keveredett?

{ Sokkal ritkábban lesznek részek, lehet hogy havonta, lehet hogy 2 hetente, tényleg nem tudom, sajnos semmit nem ígérhetek, de legalább havonta egyszer nézzétek meg az oldalt hátha sikerült valamit összecsapnom. Továbbra is szeretlek titeket, puszi.

Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni. Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel.

ily little cupcakes,, Laura xlx }