Tizenegyedik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

*Louis szemszöge*
- Ébredj napsugár! - hívott anya lentről.
Odafordulok az ébresztőórámhoz, reggel 11 óra. Miért kelt fel ilyen korán hétvégén? Általában nem kelt fel és délutánig alszom. Felkelve az ágyból, megdörzsölöm az arcom és a tarkómat. A szobámból nyíló fürdőszobába indulok hogy megmosakodjak. Mielőtt megtehetném, hallom ahogy egy autó megáll a házunk előtt. Biztos Anne az, odaadja azokat a recepteket anyának amiket ígért. Nem csinálok belőle nagy ügyet és a szekrényemhez mezek. Átkutatom a ruháimat hogy találjak valamit amit fel tudjak venni, de minden túlságosan elegáns itthonra. Megragadok egy kék pólót és egy szürke nadrágot, és abban a pillanatban csengetnek. Figyelmen kívül hagyom és visszasétálok a fürdőbe majd veszek egy zuhanyt. Az emlékek a fejembe ugranak a tegnapi beszélgetésemről anyával ahogy a meleg víz végigfolyik a hátamon. Mi van ha emlékszik rá? Erősen kétlem, felismert volna a suli első napján. Vagy várjunk. Talán felismert, ő volt az aki megmentett Zayntől, vagy nem? Nem, biztos nem emlékszik. Sietve megmosom a hajam és a testem. A víz már kezd hideg lenni ezért lekapcsolom, kilépek a zuhanyzóból miután percekig csak bent álltam és gondolkoztam. Úgy tűnik a gondolkozás az egyetlen dolog amit mostanában csinálok. Sietve felkapkodom a ruháim és a koszosakat a szekrényem melletti szennyesbe szórom.
- Louis! - kiabál anya a konyhából.
- Fent vagyok anya! - válaszolok.
Kinyitom a szobámat és lesétálok, máris hallom ahogy Anne és anyukám beszélgetnek. Megközelítem a konyhát, majd látom Annet és egy magas alakot mögötte. Harry.
- Álomszuszék, nemde? - próbál anya zavarba hozni.
- Hiszen tinédzser, szüksége van alvásra - Anne hozzászól.
Visszamosolygok rá. Próbálom a legjobban figyelmen kívül hagyni Harryt, mintha ott sem lenne és visszasétálok a szobámba, de nem sikerül.
- Louis miért nem mutatod meg Harrynek a szobád?
Nyelek egy nagyot. Az ágyam sincs bevetve. Harry rám néz én pedig visszanézek rá.
- Minden oké, nem muszá-
- Persze, megmutatom. - szólok közbe mielőtt Harry befejezhetné anyukám ajánlatának visszautasítását.
Elég bizonytalanul néz rám hogy komolyan gondolom-e amit mondok. Adok neki egy halvány mosolyt és jelzem neki hogy kövessen. Felsétálok hogy a szobámba vezessem, egyáltalán nem érződik ez helyesnek. Utánam lép be a szobába és becsukja a ajtót maga mögött.
- Tudod, azt nyitva hagyhatod - mondom kicsit remegve.
- Oh nem, én nem-
- Mindegy - vágok közbe megint.
Még mindig az ajtóval szemben áll amikor megyek megcsinálni az ágyam.
*Harry szemszöge*
- Nem muszáj megcsinálnod az ágyad csak azért mert én itt vagyok - mondom Louisnak ahogy elkezdi a párnáit rendezgetni.
- Mindig megcsinálom, nyugi.
Tudom hogy hazudik. Az arca rögtön elpirul, ilyen hamar?
Végre végez az ágyával, és az eredmény nem a legszebb, mármint ahhoz képest ahogy el tudom képzelni valakit ahogy megcsinálja az ágyát. Egy csomó hepehupa van rajta ami gondolom az alatta lévő összegyűrt lepedő miatt van. Zavartan néz fel rám.
- Hadd csináljam meg.
Oldalra áll ahogy az ágyához sétálok. Rendesen elrendezem a takarót és a lepedőt az ágyon úgy ahogy lennie kell, majd visszahelyezem a párnákat.
- Köszönöm - a hangja lágy, és megint pirul.
- Leülhetek? - az ujjam az íróasztalával szembeni ágy melletti székre mutat.
- Persze - válaszol és leül az ágya szélére.
- Én-
Egyszerre kezdünk el beszélni.
- Először te kezded - mondom neki.
Vesz egy mély levegőt és kiengedi mielőtt elkezdene beszélni.
- Emlékszel rám?
- Hogy érted? - pontosan tudom mire gondol. Ő is tudja, de nem szeretném ha tudná hogy egyáltalán emlékszem rá.
- Az anyukám vigyázott rád régebben.
- Ő volt a bébiszitterem? - próbálok meglepődöttnek hangzani.
- Igen, és én voltam a gyerek akivel mindig játszottál.
- Oh igen, már emlékszem. Mindig Lounak szólítottalak.
Próbálok nem túlságosan lelkesnek hangzani de a mondat végén egyértelműen nem tudtam elrejteni az izgatottságomat.
- Arról teljesen elfeledkeztem - a hangja magasabb mint általában.
- Nos, igen.
Ezután csend volt. Kicsit kínossá vált. A körmét rágta majd egyszer csak felnézett rám.
- Még mindig megvan a levél? - böki ki.
Szeretném elmondani neki az igazat de nem szeretném még kínosabbá tenni a helyzetet.
- Milyen levél? - emelem fel az egyik szemöldököm így olyan mintha sejtésem sem lenne arról, hogy miről beszél. Működik.
- Mindegy, hülyeség az egész.
Megint elkezdi a körmét rágni, az arca még vörösebb mint eddig volt.
- Nem az, mondd el.
Igenis emlékezett a levélre. Egy faszfejnek tűnök hogy úgy csinálok mintha nem tudnám miről beszél, de nem szeretnék túlságosan reménytelennek hangzani hogy még mindig megvan a levél.
- A napon amikor elmentél, adtam neked egy levelet. Még mindig emlékszem rá hogy mi volt benne, tudom, valószínű most ijesztőnek hangzok - megrázza a fejét.
- Nem, nem hangzol annak.
Megpróbálom hozzá kinyújtani a karom amikor újból lenéz, de megállítom magam.
- Minden szóra? - kérdezem.
- Igen, ennyire gáz?
- Nem, ez igazából jó. Talán segíthetnél felidézni az emlékeimet meg ilyenek.
- Várj, szeretnéd hogy elmondjam neked hogy mi volt a levélben? - a szemei kimerevednek és a ránc az arcán egy mosollyá alakul.
- Igen.
Visszamosolygok, próbálván bátorítani a szar lépésem után. Vesz egy mély levegőt majd nekilát:
- Valami olyasmi volt, hogy "Hallottam hogy ma költözöl és hiányozni fogsz. Te voltál az egyetlen barátom, és az egyetlen személy akivel játszhattam itthon. De ígérjük meg hogy mindig is barátok leszünk, nem számít mi történik, és amikor nagyok leszünk akkor megkeressük egymást és jobb barátok leszünk mint most. Hiányozni fogsz Harry, mindig is te leszel a legjobb barátom."- fejezi be majd lenéz a földre.
- És most itt vagyunk. Gondolom teljesíteni tudjuk az ígéretet?
Amikor felnéz akkor a szemei könnyesek és az arca színe sápadt.
- Komolyan gondolod?
-  Minden szót, folytathatjuk ott ahol aznap abba hagytuk. Elég nagy szívás, hogy nincs meg a levél, jó dolog lenne egy emlék arról a napról.
- Igen, jó lenne. Gondolom már nem kell annyit lógnunk együtt, már nincs olyan sok amit még nem tudunk egymásról.
Érzem ahogy az arcomról lassan eltűnik a mosoly miután megemlíti hogy nem kéne együtt lógnunk. Az agyam válaszra siet és a szavak azelőtt szöknek ki a számon mielőtt tudatában lennék annak amit csinálok.
- Talán nem is, de a suliban azért még együtt lóghatnánk?
- De te az-
- Tudom mit mondtam, de nem bírom elviselni az embereket a suliban, senkit csak téged és abban is biztos vagyok hogy te sem bírod őket. Igazam van?
- Igen, azt hiszem.
- Szóval, mit mondasz, hétfőn leszünk együtt?
- Jól hangzik. Legalább nem kell elviselnem Lily nézését többé - látom ahogy próbálja visszatartani a mosolyát majd felnevet a mondat végén.
Nézését?
- Milyen nézést?
- Kedvel engem, mindenki azt mondja hogy elég egyértelmű?
- Te kedveled őt? - a hangom komoly és nyers, nem szándékosan de így jön ki.
Meglepődik a szavaim hallatán, eldönti a fejét és egy önelégült mosoly jelenik meg az arcán.
- Nagyon is vonzónak talá-
- De te meleg vagy.
A szavak kicsúsznak a számból. Francba, nem akartam.
- Vannak kétségeim felőle, talán biszexuális vagyok ezek után? Még mindig próbálom magam megtalálni.
De ő meleg, ő nem- ő nem, ki van zárva hogy szeresse a lányokat. Igazából megteheti de én nem szeretném hogy ő-, mit is gondolok. Mi csak barátok vagyunk, emlékeztetem magam sokadszorra.
- Oh - érzem ahogy elkezd pirulni az arcom. Szerencsére meghallom anyát lentről kiabálni mielőtt Louis megszólalna.
- Harry, megyünk!
- Mindjárt lent vagyok anya!
Ránézek Louisra, ő már áll majd én is felállok.
- Akkor majd hétfőn találkozunk.
- Persze, talán majd akkor elmondhatod hogy ki is Sam - mosolyog.
Abban a pillanatban ahogy kimondja a nevét, esküszöm hogy a szoba 20 fokkal hidegebb lett, a szívem dobogása felpörgött.
- Igen, talán - majdnem suttogásban mondom de ő hallja.
Kinyitom a szobát és kisétálok, ő nem követ. Basszameg, mi a francot fogok csinálni.

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

{ Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel. }

{ ily little cupcakes,, Laura xx }