Ötödik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

Harry azt mondta a kávézó rögtön a város szélén van, ezen a ponton fogalmam sincs, hogy milyen messze van a "rögtön a város széle". Már vagy 20 percet mentünk az autópályán.

- Pontosan milyen messze van az a kávézó?

- Körülbelül egy fél óra, közel vagyunk esküszöm.

A szemei sosem hagyták el az utat, még akkor sem amikor hozzám beszélt.

- Oh.

- Nem tanítottak meg téged, hogy sose ülj idegenek autójába?

- Ümm.

El voltam képedve a kérdésétől. Az anyukám mindig arra tanított, hogy ne menjek idegenek közelébe, de Harry egy mentség, nem? Egyébként pedig ismertem, nem személyesen de azok alapján amiket mondtak nekem róla.

- Nem muszáj válaszolnod, csak játszadozom veled.

Hirtelen csend lett, de félbeszakította.

- Miért vagy ilyen csendben?

- Ezt én is kérdezem tőled.

- Nos, nekem igazából van egy mentségem veled ellentétben.

- Mi a mentséged?

- Vezetek, nem egyértelmű?

- De vezetsz és éppen beszélsz is közben, úgyhogy ez nem kifogás.

- Jobban tetszett amikor csendben voltál.

Az út további része csendben zajlott. Láttam egy táblát az út szélén ami köszöntött minket a városban ahol a kávézónak kellene lennie.

Végre odaérünk a kávézóhoz amiről beszélt. Nagy, feltűnő írott betűkkel a tetején, amire az van írva "The Rogue". Kinézetre kellemes és drága helynek tűnt. Harry egy hasonló autó mellé parkolt le mint az övé, de az piros volt.

Kiszállok az autóból a hátizsákom bent hagyva, majd Harryt követve megyek el az épületbe vezető korlát mellett. Kinyitja az ajtót és mellé áll, nyitva tartva. Nem megyek be az ajtón, gondolván ő megy be először de meglepetésemre nekem tartotta az ajtót.

- Menj be - utasít.

Ahogy mindketten besétálunk, Harry már mögöttem, megint megállok hogy megcsodáljam a hely dekorációját. Ez a kávézó egy kilátásnak számított. Csillárok és drága padlózat, minden amihez nem voltam hozzászokva. Már a kinézete alapján is elmondhatom, hogy csupán csak itt ülni egy vagyonba kerülhet. Nincs itt olyan sok ember, de akik itt vannak mind öltönyben vannak.

- Harry! Az én fiúm!

Hallani egy idősebb nő hangját ami szerintem a konyhából jött.

- Barbara! - kiabál vissza Harry nem túl lelkesen.

Igazam van amikor látom, hogy egy idős hölgy sétál ki a konyhából egy köténnyel a dereka körül, lisztesen. Olyan gyorsan sétál Harry felé amilyen gyorsan csak tud, semmiféle olyan észrevétellel, miszerint én is ott állok. Megöleli Harryt, Harry csak áll ott kicsit kínossá téve.

- Nagyon régóta láttalak utoljára. Mennyi ideje is, 3 éve? Mióta Sam-

- Ühm, igen - Harry félbeszakítja. Idegesnek tűnik, de nem csinálok belőle nagy ügyet mikor mutatja Barbarának, hogy én is itt vagyok.

- Te meg ki lehetsz?

- Louis vagyok - nyújtom ki a kezem. Ahogy megrázza a kezem kicsit eldönti az arcát, a kíváncsiság tisztán látható.

- Nagyon emlékeztetsz Sa-

- Csak az asztalunkhoz tudnál vezetni minket, kérlek? - szakítja félbe újra Harry.

Barbara ránéz Harryre és bólint, majd megragad 2 étlapot és az egyik első asztalhoz vezet egy ablak mellé.

- Üm, kaphatnánk egy másik asztalt? - kérdi Harry.

- Persze, van még sok amik közül választhattok - mondja Barbara ahogy körbenéz.

- Úgy értem, hátul - mondja.

- Csak úgy mint ezelőtt.

Harry enyhén mosolyog rá. Ez a legtöbb amit tőle láttam a boldogság kifejezése kép.

Barbara hátra vezet, egy fal mögé, ahol senki sem láthat minket. Olyan, mint egy kisebb szoba, de nyitott. Ez a része a kávézónak sokkal átlagosabb mint az első asztaloknál.

Helyet foglalunk a sarokasztalnál, majd Barbara átnyújtja nekünk az étlapokat.

- Valaki nemsokára visszajön segíteni.

Elmegy egy mosollyal, és most már csak Harry és én vagyunk itt egyedül. Pont amikor elkezdenék beszélni vele, bejön egy ribancos kinézetű nő, több mint a fele dekoltázsával kint. Barna haja van, mogyoróbarna szemei, és talán a húszas évei elején jár. Csinos, de ribancos.

- Örülök, hogy újra látlak Styles.

 - Még jobban örülök, Kate.

Ebben a pillanatban úgy érzem magam hogy én csak itt ülök amíg ők szemszexelnek. Habár csak egy másodpercig tart, amíg le nem esik neki hogy egy másik fiú nemű ember is jelen van. Odaszorítja a karjait a teste mellé, így a mellei magasabbra mennek és nagyobbnak látszódnak. Ha csak egy kicsit mennének még magasabbra, az egész melle kilátszódna.

- Nem láttalak, hogy hívnak helyes fiú? - kérdezi ahogy lehajol hozzám kicsit túlságosan, hogy így jobban láthassam a dekoltázsát.

- Louis - adok egy félmosolyt.

- Felveszed a rendelésünket vagy mi lesz? - mondja Harry egy komoly, nyers hangon.

- Nocsak, eléggé harcias az úr. Ne legyél féltékeny Styles, rengeteg van az olyan fajtából mint én.

Harry röhögve hátradönti a fejét.

- Bízz bennem, már kaptam eleget az olyan fajtáktól mint ti, nem szeretnék többet.

Valamiféle érzés végigfut rajtam. Féltékenység? Nem, az nem lehet, vagy de?

- Mi lesz akkor? - harapja meg a száját Harryre nézve, és tudom hogy másról beszél, de úgy csinálok mintha nem tudnám. Válaszolok, mielőtt messzebbre mehetne ez az egész.

- Csak egy kisebb pohár forró csoki lesz.

Mindketten ugyanakkor fordultak felém, és egy önelégült mosoly jön elő Harry arcán.

- Én pedig egy szokásos kávét kérek, koffeinmenteset - válaszol.

És a kurva lelép a rendeléseinkkel. Csendben és kínosan telik el az idő amíg vissza nem jön a forró csokimmal és Harry kávéjával.

Ismét próbál flörtölni Harryvel, de meglepődve érzékelem, hogy Harry ezúttal nem ment bele. Harry csak néz rá, hogy végre elmenjen. Majd visszafordul hozzám és belekortyol a kávéjába.

- Úgy tűnik rosszul ismerik a 'hírnevedet' - a szavak szándék nélkül hagyják el a számat, szarkasztikus hangsúllyal. Harry értetlenül megdönti a fejét.

- Mi? - zavarodottnak tűnik.

- Hát, nem csak minden főiskolás lányt csinálsz fel, de valószínű minden lányt akivel valaha találkoztál.

Nem számított erre és megrágja az orcája belsejét, egyik szemöldökét felemelve.

- Nos, jobb mintha olyan hírnevem lenne hogy buzi vagyok.

Eláll a lélegzetem és elpirulok. Mi a fasz? Mégis honnan a francból tudja, ő is tud annyit rólam mint amennyit én róla? Nem, nem tudhat. 800 kilométerre éltem innen, semmi esély arra hogy tudná.

Igénybe vesz egy percet míg válaszolok.

- Ezzel akarsz megsérteni? Erre kellett ez az egész? - állok fel a helyemről.

- Nem, nem úgy értettem. Csak ülj vissza légy szíves és nyugodj meg.

Az arcom csak még pirosabb lesz. Elkezdek sétálni kifelé a kicsi szobából.

- Várj! Csak gyere vissza. Sajnálom.

Tudván, hogy ő az egyetlen ember akivel haza tudok menni, sóhajtok egyet. Nem mehetek csak úgy el. Visszamegyek és leülök, az arcom az ablak felé fordítva.

- Figyelj Louis, tudom.

- Mit tudsz? Szart se tudsz rólam.

- Elég. Tudom, hogy mel-, hogy nem a lányokhoz vonzódsz oké.

- Nem vagyok meleg. És egy olyan ember szájából jön ki ez a szó, aki utálja a homoszexualitást, gondolom ez az ahogy az embereket sértegeted.

- Mi? Ez megint egy újabb kibaszottul kitalált sztori rólam, csak úgy mint a 'hírnevemről'.

- Úgy néz ki, hogy a sztori a 'hírneved'-ről igaz.

- Nos, nem az, és a másik sem.

Sóhajtok és felé fordulok.

- Honnan tudod?

- Gesztusok, mozgások, ahogy Katere néztél mikor flörtölt velem.

- Mit értesz a Kates történet alatt?

Egy újabb önelégült mosoly nőtt az arcára.

- Tudom, hogy egy lány mikor van belém zúgva csak az alapján ahogy rámnéz.

- Ennek mi köze hozzám?

- Ugyanúgy nézel rám mint ők is.

Ismét eláll a lélegzetem.

- Nem, nem is!

- De igen.

Az a mosoly még mindig nem hagyta el az arcát.

- Végeztél már?

- Még nem.

...

Mielőtt észreveszem, már 2 órája beszélgetünk. Többé nem hoztuk fel a témát korábbról, csak a suliról és rólam beszéltünk. Nem róla.

- Miért én?

- Hogy?

- Miért engem választottál az összes ember közül a suliból? Hogy veled lógjak?

- Szoktam emberekkel lógni.

- Nem, nem szoktál.

- És?

- Miért választottál pont engem olyan hirtelen?

- Egy elveszett kiskutyának tűnsz az emberek közül akikkel együtt vagy.

- Nem igaz.

- Mindketten tudjuk hogy hazudsz. Ezen felül pedig te vagy az első ember akit megmentettem a gatyázástól, miért ne lehetnénk barátok?

- Oh.

Az emlékkép beugrott ahogy Zayn meg akart verni.

- Nos, jobb ha megyünk ha nem akarjuk hogy anyukád megtudja, hogy lógtál a suliból.

Előveszi a pénztárcáját a hátsó zsebéből, kiveszi a pénzt hogy fizessen és a kávéscsésze alá helyezi. A kávézó hátsó ajtaján távozunk. Az autójához érünk és elmegyünk.

A hazafelé vezető út végig teljesen csendben telt.

Megmondom neki, hol van a házam...

- Fordulj erre - bekanyarodik, és a házunkra mutatok - az lesz az.

Leparkol a kocsifelhajtónkkal szemben, majd megköszönök neki mindent. Ahogy szállnék ki az autóból, megállít.
- Ne gondold azt, hogy mert sulin kívül veled lógók, a suliban is veled szeretnék lógni, oké?
- Mi?
- Oh, és csinálj úgy mintha nem ismernél. Ne értsd félre, de csak a barátod vagyok és sosem leszek több. Úgyhogy ne hitegesd magad - kacsint, és az a hülye mosoly megint az arcán van.
- Oh, bízz bennem, azt fogom tettetni. Nem szeretném ha az emberek őrültnek néznének mert azzal a gyerekkel beszélgetek aki mindig egyedül van. És te hitegeted magad azzal, hogy azt gondolod kedvellek. Meleg vagyok, nem kétségbeesett.
Nevet ahogy becsukom az ajtót, majd elhajt.

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

{ Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel. }

{ ily little cupcakes,, Laura xx }