Nyolcadik Fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

Messziről hallom ahogy Harry beindítja az autóját. A busz fényei már valamennyire megvilágították a buszmegállót ahol álltam. Megfordulok, hogy lássam Harry fut-e utánam de ehelyett az autójával közeledik felém, bár nem látom az arcát a fekete színárnyalatú ablakok miatt. Visszafordulok a busz felé és az már a járda mellet jön felém, majd megáll előttem. Felrohanok a buszra ahogy látom Harry autóját ami egyre közelebb és közelebb kerül hozzám.
- Siessen! - kiabálok a sofőrnek.
Senki más nincs a buszon rajtam kívül. Levegő hiányában leülök az egyik ülésre. Ahogy leülök, hangos dörömbölést lehet hallani a jármű ablakán. Odanézek, Harry ütögeti az ajtót a kezeivel.
- Legyen szíves ne - mondom a buszvezetőnek amikor a kezeit a gombra teszi. Visszarántja a kezét majd felém fordul.
- Mi a baj gyerek?
- Mert ő-
Mit kellene mondanom? Ne engedje be mert éppen az előbb csókolt meg és valaki másnak a nevén hívott és próbálta rám erőltetni magát, oh, mellesleg meleg vagyok.
- Meg akar verni?
Értem, hogy miért gondol ilyeneket Harryről, csak az alapján hogy rápillantott.
- Igen - hazudok. Muszáj, nem fogok lehetőséget adni neki arra, hogy valamilyen hülye kifogással jöjjön elő hogy miért tette amit tett.
A sofőr rálépett a gázpedálra, majd elindult a busz Harryt kint hagyva. Ahogy elhagytuk a buszmegállót, elhaladtunk az álló Harry mellett, aki könnyekkel zihált. Az arcán folyó könnyek tisztán láthatóak voltak a visszatükröződő utcai fények miatt. Ott állt mozdulatlanul az utca közepén. Egészen addig biztosan ott állt, amíg már olyan messzire jutottunk hogy nem láttam. Kezdtem sajnálatot érezni. Talán van egy magyarázata erre az egészre. Nekidöntöm a fejem a hideg ablaknak ami bepárásodik a hő miatt ami a fejemből árad. A pillanatok amiket most éltem át újra és újra az eszembe jutnak. A csók. Az első csókom. Nem hiszem el hogy emlékezett rá. Nem beszélve arról, hogy figyelt arra mit mondtam pénteken. Még több visszapillantás ugrik be.. Ahogy a kezét felvezeti az oldalamon a pólóm alatt, ahogy megharapta az alsó ajkait mielőtt az enyémhez értek volna.
 - Nos, jobb mintha olyan hírnevem lenne, hogy buzi vagyok.
Hallom a hangját a fejemben újra és újra.
Megpróbálom a gondolatokat kiszűrni a fejemből, és arra emlékezni, hogy az ajkai mennyire puhák voltak, mennyire friss volt a lehelete amikor beszélt hozzám, és ahogy a csípőjét az enyémhez nyomta. Nem hagyhatom csak úgy ezt az egészet, magyarázatra van szükségem, hogy miért csinálta azt amit csinált.
Elkezdem megbánni azt amit tettem, sosem kellett volna elfutnom. A gondolataimat a buszsofőr zavarja meg.
- Fiam, már 2 perce kérdezlek, hova szeretnél menni?
Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy nem hallottam.
- Cheshire, 1789 Leighton st.
- Mit keresel ilyen messze az otthonodtól?
- Milyen messze vagyok?
- Majdnem 2 órára.
2 óra? Amikor Harryvel idejöttünk, csak 1 óra volt. Mondjuk ő a sebességkorlátnál gyorsabban vezetett.
Nem sokkal később elalszom, aztán Harryről álmodom, megint.
...
- Fiam, ébredj - riaszt fel a vállamat rázva.
Felállok és fizetek neki, majd ránézek a telefonomra, este 11 óra. Még mindig kicsit álmos vagyok és nem vagyok teljesen felébredve. Anya ki fog nyírni amikor meglátja milyen késő van. Lesétálok a busz lépcsőjéről, majd kiugrom. Az az alak ott, az az alak Harry?
Ránézek az útra, az autóját találom ott és ő mellette áll. Megdörzsölöm a szemeim, hátha csak képzelődöm a félig alvó állapotom miatt, de még mindig ott áll.
- Mit csinálsz itt? - sétálok hozzá közelebb. A szemei vörösek és könnyesek.
- Nem szeretném, hogy bajba kerülj anyukád miatt.
- És attól, hogy itt vagy, nem fogok bajba kerülni? - nevetek.
Ignorálja a hozzászólásom és a házunk ajtajához sétál, majd bekopog rajta. Anyukám nyitja ki az ajtót, már a hálóinge van rajta de az összes lámpa ég még a házban.
Harry mögé állok ahogy elkezd beszélni. A szeme még mindig vörös, de már nem könnyes.
- Jó estét Ms. Tomlinson, sajnálom hogy Louist ilyen későn hoztam haza. Suli után ottmaradtunk hogy megnézzük a rugby meccset és elszaladt az idő. Nagyon sajnálom ha mérges, vagy aggódott, de azt gondoltam Louisnak társaságra volt szüksége, úgyhogy együtt voltunk.
Természetesen hazudik, és még akkor is ha ezt tudom mégis elhiszem amit mond.
- Megkérdezhetem ki vagy? - mondja anyukám barátságosan, Harryt üdvözölve egy kézfogással.
- Harry vagyok, Louis-
Megáll miután kimondta a nevem és rámnéz, nem tudva hogy hol is állunk pontosan, barátok vagy idegenek.
- Egyik barátja - fejezem be a mondatot. Majdnem hogy sokkosan, de megkönnyebbülve néz rám. Gyengéden rámosolygok és elsétálok előtte.
- Köszönöm a fuvart Harry, holnap találkozunk.
- I-igen.
Besétálok a házba és anyukám becsukja az ajtót.
- Kedvesnek tűnik.
- Igen.
- Nem is mondtad hogy szereztél barátokat az iskolában - mondja anya.
- Anya, csak pénteken kezdtünk el beszélgetni - morgok egyet és felsétálok a lépcsőn a lábaimat vonszolva.
- Jó éjszakát édesem, legközelebb tudod mi fog történni ha ilyen későn érsz haza!
- Igen anya! - kiabálok neki fentről.
A szekrényemhez sétálok és belenézek a tükörbe, még mindig el vagyok pirulva? Magamra nézek és látom hogy még mindig Harry ruhája van rajtam. Francba. Harry autójának hátsó ülésén hagytam a ruháim. Azt hiszem lesz egy indokom amiért beszélnem kell majd vele holnap.
- Csinálj úgy, mintha nem ismernél.
A mondat visszajátszódik a fejemben, az amit pénteken mondott a kocsiban. Abbahagyom az ezen való gondolkodást, talán nem is fogunk majd holnap beszélni. Leveszem a sapkát a fejemről és kicsúszok a cipőmből, a sapkát a szekrényemre rakva, a cipőket pedig mellé. Sóhajtva fekszem le az ágyamra. Alig két napja ismerjük egymást és máris ez történik. Ő az aki erőlteti a dolgokat, úgy csinál mintha már ismerne, régóta ismerne, de nem ismer. Megpróbálom nem figyelembe venni a tényt, hogy Samnek hívott. Talán hasonlítok egy Samre és nem tudja megjegyezni a nevem? Nem tudom és nem is akarok rá gondolni, az ezen való gondolkodástól megfájdul a fejem. Szeretnék már aludni, de képtelen vagyok levenni a nadrágot és a felsőt amit adott, túl fáradt vagyok.
A következő reggel korán megyek iskolába, azt remélve hogy Harry talán ott lesz a szekrényemnél az idő alatt amíg egyikünknek sincsen órája. A szekrényemnél várok 45 percig, de ő nem jelenik meg. Miért is vártam hogy itt lesz? Ő nekem senkim, csak egy random srác akit éppen csak megismertem, ennyi az egész.
...
Az ebédszünetnek mindjárt vége és Harryt még mindig nem láttam, kezdem azt érezni hogy miattam nem jött iskolába. Egész ebédidő alatt Lily csak ott ült nem éppen a legszebben nézve rám, egy szót se szólva, tudván hogy elmondtam Marienek hogy nem érzek iránta semmit. Csak kiáltani akartam egyet, hogy "Meleg vagyok, ez nem a te hibád!" . De egyértelműen nem merném megtenni. A csengő megszólal és elindulok a következő órámra, franciára. Harryvel lenne órám, de tudom hogy nem lesz ott. Besétálok, látva hogy a széke üres. Sóhajtok egyet de nem megkönnyebbülten, inkább csalódottan. Helyet foglalok majd a tanárnő elkezdi az órát, arról beszélve, hogy a legtöbb angol szó a franciából ered. Nem is figyelek, el vagyok foglalva azzal hogy vonalakat firkálok a padra. Felszólít, tudván hogy nem figyelek.
- Mr. Tomlinson, miért nem meséled el nekünk mit mondtam az előbb? - emeli fel a szemöldökét.
Amikor felnézek, a gyomrom zuhan egyet. Harry ott ül a helyén, látom a sötét haját és a fekete felsőjét. Hátrafordul felém az osztállyal együtt, és rám pillant miután a tanár felszólított. Ahogy rám néz, kapok tőle egy halvány mosolyt, alig észrevehető, de elég arra hogy én lássam.
- Gondoltam. Louis, jobban figyelj - szólal meg a tanár, és a szemeimet felé fordítom Harrytől.
- S-sajnálom.
A csengő megszólal és Harry még azelőtt elmegy mielőtt meg tudnám állítani.
- Csinálj úgy, mintha nem ismernél.
Megint eszembe jut a hangja. Tudom, hogy nem beszélhetek csak úgy vele, ahogy szeretnék, de innentől kezdve mit csináljak?
...
Szerda
Ugyanez történik ma is, a szekrényemnél várok hátha Harry előbukkan, de nem. Ebédnél sem látom, de francián igen. Kerül engem? A franciának vége van, majd angolra sietek abban reménykedve hogy Mrs. Peter kijavította a beadandóm. Leülök a padomhoz és arra várok hogy kiossza a dolgozatokat. Egyesével kihív minden tanulót, ábécé sorrendben.
- Louis Tomlinson - hív magához.
Kimászok a padból és odasétálok hozzá az egész osztály elé. Mindenki el van foglalva azzal, hogy milyen jó jegyeket kaptak. Végül is kiemelt az osztály, mit várnánk? Tovább haladok Mrs Peter asztala felé, majd elé állok ahogy átnyújtja nekem a papírt egy nagy egyessel rajta. Mi?
- Mrs Peter's?
- Igen? - néz fel rám.
- Miért kaptam rá egyest?
- Ha szeretnéd megbeszélni, maradj itt óra után.
Visszasétálok a helyemre, megnézem a lapot, nincsenek rajta javítások és nem is késtem le a határidőt?
Az óra megy tovább és az olvasónaplóról beszélgetünk amit következő hónapban kell leadni. Idegesen várom hogy vége legyen az órának és végre megkérdezhessem az igazságtalan jegyemről. Folyamatosan az órát bámulom, a csengőt várva. Még sosem kaptam semmire sem egyest. Nemsokára a csengő megszólal és mindenki eltűnik az osztályból minthogy én fel tudnék állni. Célba veszem a tanári asztalt és kikérdezem a jegyemről.
- Miért kaptam-
- A téma miatt kaptál egyest, Louis - válaszol mielőtt fel tudnám tenni a kérdésem.
- De a téma a társadalom volt?!
- Igen, az volt, de te az azonos neműek házasságáról írtál.
- És ezzel mi a baj?
- Sok minden - válaszol ahogy törli a táblát.
- Nem, semmi.
- Louis, nem fogok veled veszekedni.
Elhagyom a termet, rájőve hogy azért adta az egyest mert támogatom az azonos neműek házasságát. Marie nem viccelt arról, hogy milyen szinten homofób ez az egész város.
...
Csütörtök
Ma anya vitt iskolába, gyakorlatilag könyörgött hogy elvihessen. Besétálok az ajtón, majd a szekrényemhez. Az aula üres, mivel az első óra már elkezdődött. Kinyitom a szekrényem és egy papír esik ki belőle. Egy levél? Kihajtogatom és olvasni kezdem:

"Szia Louis
Sajnálom azt, ami hétfőn történt, igazán nem állt szándékomban ezt tenni. Valószínűleg azt gondolod, hogy szexuálisan is vonzódom hozzád és tudom hogy nem lenne neked kellemes ha vonzódnék, úgyhogy azért írom ezt hogy ne kelljen emiatt aggódnod. Biztos vagyok benne hogy már valamilyen srácot kiszemeltél magadnak, eh? Ne gondold azt, hogy kerültelek téged a héten, csak úgy éreztem hogy kell neked egy kis idő, mert nem tudtam mit érzel. Mindegy is,tudom hogy még csak párszor beszéltünk és csak kétszer lógtunk együtt, de őszintén úgy érzem, hogy te vagy az egyetlen ember akivel itt tudok beszélni. Már egy ideje nem voltak nagyon barátaim, és szerintem itt az idő a változásra. Úgy érzem, tulajdonképpen egész jó barátok is lehetnénk és többet is lehetnénk együtt. Gondolkoztam és talán pénteken szeretnél velem lógni? Oh és nem kell aggódnod amiatt ami hétfőn történt, nem fog újra megtörténni, ígérem. Kiválaszthatod hogy hova menjünk, csak ne olyan helyet válassz ahol láthatnak minket az iskolából. Nem szeretném ha az emberek azt gondolnák, hogy összemelegedek az emberekkel haha. Ha elfogadod a meghívásomat, holnap rögtön az első csengő után várj az autóm mellett. Tényleg sajnálok mindent, és azt is megértem ha nem szeretnél velem többet beszélni.
Őszintén, Harry"

A gyomrom felkavarodik és érzem ahogy az arcom pirul csak emiatt a levél miatt amit itt hagyott. Érzem ahogy a szívemet melegség árasztja el, de egy robbanás amikor azt olvasom hogy szerinte nem biztos hogy fogok vele beszélni mégegyszer. Persze hogy szeretnék a barátja lenni, ő az egyetlen nem-homofób ember itt.
A nap sokkal hosszabbnak tűnik mint egy átlagos nap, csak azt szeretném hogy holnap legyen. Talán nem is lesz olyan rossz ez így, lehet hogy tulajdonképpen barátok leszünk?
...
Péntek.
*Harry szemszöge*
Mi van ha nem lesz ott? Mi van ha még a szart is kiijesztem belőle azok után ami hétfőn történt? Nem hibáztatnám ha félne tőlem. Milyen csavarodott beteg ember csókol meg egy idegent? De ő nem is annyira idegen, vagy az? Nagyon hasonlít Samre. Nagyon. De ő jobb ember. Louis csendes, visszahúzódó és ártatlan. Nem hasonlíthatom Samhez, el kell felejtenem őt. Sóhajtva nekidöntöm a hátam a szekrénynek. Túl sok kavarodott érzés van most bennem, nem szeretném elszúrni. Tudom, hogy azt a benyomást keltettem a levélben hogy csak a barátja szeretnék lenni, de ez nem így van, viszont mi van ha ő csak egy barát szeretne lenni? Most nem gondolkozhatok ezen. Meg kell tanulnom, hogy csak a barátja legyek, semmi több. Legalábbis egyelőre. Az első órát jelző csengő megszólal de Louis még nem volt a szekrényénél ma reggel. Talán már kint vár rám, vagy késik?
Elindulok az első ajtók felé, megközelítem, majd kisétálok. Lesétálok a köves úton a parkoló felé ami egyből a suli előtti téren van és az autómhoz nézek. Ő nincs ott.

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

{ Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel. }
{ A hibákért bocsássatok meg de nagyon siettem vele, amint észreveszek egy hibát egyből kijavítom. } { Szólhattok is nekem ha bárhol találtok egyet. :-) }

{ ily little cupcakes,, Laura xx }