Második fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

- Ne nézz rá! - megszólal a kezemet rángatva, majd a testem elfordítva Harry irányából.

- Miért? Nincs benne semmi rossz.

Nem illegális ránézni valakire. Csak messziről figyelem, nincs ebben semmi rossz. Az emberek mindig ezt csinálják az iskolában. Elítélik egymás kinézetét és mások életével foglalkoznak.

- Soha ne csinálj vele szemkontaktust, hacsak nem szeretnéd hogy a szart is kiüsse belőled.

El szeretném neki mondani, hogy ő mentett meg korábban attól hogy megverjenek, de eszembe jut, hogy milyen ironikusan hangzana. És hogy azt mondta egy szót se szóljak, úgyhogy csöndben maradok.

- Először is miért akarná egyáltalán kiütni a szart belőlem? Mi ez az egész 'rossz hírnév' dolog? - tisztán hallható a kétségbeesettség a hangomon.

...

Marie, a lány aki mellettem ült, elmondta, hogy Harry a rossz imázsáról volt híres. Nyilvánvalóan csak magával törődött és azt mondják róla hogy minden lánnyal lefeküdt aki valaha is átment az egyetemen. Úgy ismert, mint "Harry a nőcsábász". A korábbi benyomásom alapján nem tudtam beilleszteni a képbe. Habár már értem hogy Zayn miért lépett hátra tőlem amikor Harry azt mondta neki. Amiket az emberek hallottak, azok alapján Harry 2 éve költözött el Castlefordból és onnan a "hírnevét" is magával hozta. Ahogy hallottam, nem sportolt semmit és nem is volt barátnője akiről tudtak volna. Nekem egyáltalán nem úgy hangzik mint egy nőcsábász.

Amint vége lett az ebédszünetnek, elindultam a következő órámra, franciára.

- Bonjour! - kiáltja egy női hang, gondolom a franciatanár. Alacsony és rövid szőke hajú, elég idősnek tűnik.

- Te vagy az új diák, ugye? - nyújtja a kezét felém hogy megrázzam.

- Igen, én vagyok - mondom majd követem a gesztusát.

- Comment est-ce que tu t'apelles? - kérdezi.

- Ümm az én nevem Louis.

Érzem ahogy pirul az arcom, ahogy az egész osztály előtt kell állnom vele. Túlságosan zavarban vagyok ahhoz, hogy ránézzek a diákokra.

- Ülj le hátul légy szíves - mutat rá a padra hátul, az egyetlen padra ami nem foglalt.

Nem találtam a bátorságot, hogy felnézzek így a fejemet lefelé tartva sétálok a most már kijelölt padomhoz.

Örökkévalóságnak tűnik amíg odaérek és végre leülök. Felemelem a fejem hogy lássam a tanárt, és meglepetésemre ott volt ő. A sötét, visszanyomott göndör fürtök 2 paddal előttem ültek. Nem bírtam megállni de folyamatosan őt néztem, hogy biztosra menjek tényleg ő az. A feje hátulját bámulom amíg megfordul, a válla felett hátrafordulva rám néz. Rögtön az osztály felé fordítom a tekintetem, hogy szembe tudjak nézni velük. Ez nem működik. Még mindig hátrafelé tekint, vissza se pillantva az osztály felé. Lehetetlen hogy ne próbálj rá nézni, de ott van. Van valami amit nem tudok megmagyarázni. Az arckifejezése valahogy komoly de mégis tele van kíváncsisággal. Talán azon gondolkodik, hogy talán elmondtam valamit arról ami korábban történt? Tényleg nincs ötletem. Nincsen rá másik logikus magyarázat.

A csengő megszólal, azt a jelzést adva hogy menjünk a következő órára. Ahogy lépek ki a teremből, visszapillantok a helyre ahol Harry az előbb ült, de ő már nincs ott. Sehol sem találtam. Figyelmen kívül hagyom a dolgot, biztos sietett és azelőtt elment mielőtt én. A kérdések még mindig időznek a fejemben. Tudott valamit? Akart valamit? Ahogy éppen elhagynám a termet, egy hang megszólal.

- Várj.

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }
{ Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel. }
{ ily little cupcakes,, Laura xx }