Tizenhetedik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

*Louis szemszöge*
- Akkor mi lesz most? - próbálom keresni Harry szemeit de azok nem néznek rám.
- Nem tudom? Nem várom el tőled, hogy ezentúl minden nap lógj a suliból miattam, csak hogy együtt lehessünk. Tudom, hogy mennyit jelentenek neked a jegyeid és nem engedem meg magamnak, hogy az utadba kerüljek.
- Átmész egy másik iskolába? - kérdezem, próbálva úgy tettetni mintha nem annyira érdekelne. Bár igenis érdekel.
- Nem. Kihagyom ezt az évet.
Ez mind az én hibám. Felállok és a kezeim az asztalra teszem. A mutatóujjam az álla alá helyezem hogy felemeljem a fejét.
- Figyelj rám. Nem hagyhatod csak úgy ki a sulit. Igen, talán a jegyeid nem a legjobbak de valamire tudnál menni velük. Ne hagyd, hogy ez legyen a vége, engedd, hogy ez csak egy lecke legyen amiből tanulsz. Nem azt próbálom mondani, hogy nem szeretném ha ide járnál iskolába de milyen másik választási lehetőséged van? Iskolába fogsz járni és elvégzed. Nem a semmiért fecséreltél el az életedből több, mint 16 évet.
Az arckifejezése egyáltalán nem változott. Nem nevet, de még csak nem is mosolyog.
- Louis, ez volt az utolsó iskola a környéken ahol még nem függesztettek fel. És anyukám sem tud csak úgy átiratni egy másik iskolába. Nagyon jól fizetnek neki a munkahelyén, és ha költözünk akkor egy másik állást kell neki találnia. Nem baszhatom ezt el neki is.
Összeráncolom a homlokom és visszaülök a székre. Valamit kell tennem ez ügyben, nem hagyhatom így. Ha kihagyja az iskolát, kényszerítve lesz arra, hogy dolgozzon és lépjen tovább az életben.
- Majd én tanítalak otthon - szalad ki a számon.
- Mi? - felnéz rám és az arca felvidul.
- Azt mondtam, majd én tanítalak otthon. Megvannak hozzá a jegyeim meg minden! A foglalkozások egyből suli után lehetnének, háromszor egy héten. Elég lesz neked arra, hogy megszerezd az érettségid. Semmiség lesz.
Ez egy nem kis dolog, de nem szeretném ha azt gondolná hogy nagy. Már csak úgy kell majd beosztanom az időmet, hogy ne befolyásolja ez az egész a saját jegyeimet.
- M-megtennéd értem?
- Persze. Miért ne tenném meg.
Feláll a székről majd követem. Eléggé meglepődöm amikor elém sétál és megölel? Az ölelése szoros, de nyugtató. A kezeim a testem mellett vannak, próbálom visszaölelni de a szorítása túl erős így képtelen vagyok rá.
- Harry, a könyvtárban vagyunk, egy nyilvános helyen.
Egyből elenged amint rájön, hogy hol vagyunk. Amikor visszalép, az arcai pirosak és a földet nézi. Sosem mutatja meg itt az érzékeny oldalát. Ha az emberek láthatnák, hogy milyen is ő valójában, és megismernék, akkor nem kezelnék úgy mint valami szörnyeteget.
- El sem tudod képzelni, hogy anyukám mennyire boldog lesz. Köszönöm - mosolyog majd közelebb lép hozzám.
- Ne csinálj belőle olyan nagy ügyet. Ez a legkevesebb amit tehetek, gyakorlatilag az én hibám ez az egész.
- Ne hibáztasd ezért magad Louis. Ha nem lettem volna akkora seggfej és nem mondtam volna neked azokat a hülyeségeket, akkor ezek nem történtek volna meg. Szóval meg se próbáld hibáztatni magad ezért, vagy csak azt gondolni, hogy bármi közöd is van ehhez.
- Rendben. Mostantól jobban is teszed ha Mr. Tomlinsonnak hívsz mivel én leszek a tanárod - poénkodok. Harry közelebb lép és a fejét a fülemhez emeli.
- Azon gondolkoztam, hogy vajon milyen fajta büntetése van Mr. Tomlinsonnak ha nem figyelek eléggé - súgja a fülembe csábítóan. Rögtön libabőrös leszek és érzem ahogy még a tarkómon is feláll a haj.
Lassan hátrál majd elhagyja a könyvtárat. Itthagy, lefagyva, égő arccal. Talán ennek a szívességnek megvannak a maga előnyei. Olyan dolgokkal, amik akkor történnek meg ha A Barátod 'tanára' vagy. Ő most akkor a barátom? Még csak nem is tudom, hogy hol állunk most.

*Harry szemszöge*
Kisétálok a szobából, Louist otthagyva aki majdnemhogy ugrál a cipőjében. Hacsak tudná, hogy mire vállalkozott.
Amikor kilépek a könyvtárból, látom hogy anya már az iroda előtt vár rám összeráncolt szemöldökkel. Átadva a híreket, remélhetőleg leesik mindenféle teher a válláról, talán.
- Találd ki mi történt anya.
- Nem játszom játékokat Harry.
- Én sem!
- Akkor mi az, Harry?
Tisztán látszik a csalódottság az arcán.
- Louis felajánlotta, hogy segít befejezni a hátralevő évet. Megvannak hozzá a jegyei és minden-
- Nem az ő döntése az, hogy ezt megcsinálja vagy nem. Johannahnak bele kell egyeznie abba, hogy Louis feláldozza rád a szabadidejét. Nem is említve, hogy nekem is van ebbe beleszólásom.
- Ha felhozod azt az egész Sam szarságot, azon már rég túl vagyok oké. Ő Louis, nem Sam. Emellett pedig tud mindent.
- Mindent? - húzza fel a szemöldökét.
- A nagy részét. Szeretnéd, hogy elvégezzem az iskolát és megszerezzem azt a kibaszott érettségit vagy megkockáztatnád az állásodat hogy átvigyenek egy másik iskolába ahonnan valószínűleg ugyanúgy kicsapnának?
Amikor hallom a sóhajt, tudom hogy nyertem.
- Harry, neked kell tudnod hogy mi a helyes és ha azt gondolod, hogy ez az, akkor ez az. Nincs most hozzá elég energiám, hogy vitatkozzak veled - ezzel elsétál az első ajtók felé.
A folyosók üresek, egyedül a cipő sarka kopog a padlón. Elindulok utána de rájövök, hogy vissza kéne mennem a szekrényemhez, visszaszerezni mindent miután már így is ki lettem rúgva ebből a pokolból amit iskolának hívnak.
A szekrényemhez érek és mindent beleszórok egy szemeteszsákba. Benne maradt egy üres papír mellette egy tollal és ez ad egy ötletet.

*Louis szemszöge*
Miután Harryvel töltöttem egy kis időt, visszamentem órákra elviselve mindenféle pletykákat Harryről. Néhány szinte hihetetlen volt, mint például hogy Harryt azért csapták ki mert felszedett egy tanárt és ilyen dolgok, undorító. Az ebéd meglepetésszerűen egyáltalán nem volt kínos. Lily és én úgy viselkedtünk egymással mint mindig a cuki szeretgetős részeket kizárva.
Az utolsó órán is megszólalt a csengő, majd a szekrényemhez sétáltam abban reménykedve, hogy látom majd Harryt de nem volt ott. Amikor kinyitom a szekrényemet, hogy bepakoljam a cuccaim egy darab papír repül ki belőle. Egy kicsit össze van gyűrve, de amint kibontom, látom hogy nem csak egy darab papír.
"Mikor kezdünk? ;) -H"
Úgy tűnik, hogy Harry annyira hozzászokott a levelezéshez hogy még a kacsintós fejet is oda kell írnia, Legalább most tudom, hogy nem elírás mint amikor smseztünk és annak állította be. Megfogom a papírdarabkát és bezárom a szekrényem. Nekidőlök és hátradöntöm a fejem. Van egy olyan érzésem, hogy nem csak a tanulás miatt van benne, hanem más miatt is.



{ Szünet. Sokkal ritkábban lesznek részek, lehet hogy havonta, lehet hogy 2 hetente, tényleg nem tudom, sajnos semmit nem ígérhetek, de legalább havonta egyszer nézzétek meg az oldalt hátha sikerült valamit összecsapnom. Továbbra is szeretlek titeket, puszi. xlx }
{ Chaten addig is tudtok beszélgetni egymással esetleg. }
{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

{ Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel. }

{ ily little cupcakes,, Laura xlx }

Tizenhatodik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }



*Louis szemszöge*
- Szakítani fogsz Lilyvel? - kérdezi Harry amikor sétálunk vissza az autóhoz.
- Én-én nem tudom?
- Muszáj lesz - erőlteti.
- Nem mehetek csak úgy oda hozzá hogy közöljem vele, 'most szakítok', mindenféle ok nélkül - hadonászok a kezeimmel.
- De megteszed?
- Harry, remélem hallod amit beszélsz. Ténylegesen menjek oda hozzá, és mondjam azt neki ''Szia Lily, szakítok veled mert meleg vagyok és csak kihasználtalak hogy féltékennyé tegyem a srácot aki tetszik. Ne vedd rossznéven.' ?
- Ha így mondod el, akkor csak hagyd ki a meleg részt - nevet és folytatja a vezetést.
Mit fogok kezdeni Lilyvel, nagyon aranyos lány, és népszerű is. Ha visszamehetnék az időbe és megtehetném hogy ne őt hívjam randira, megtenném.
- Azok az én ruháim? - mutatok a hátsó ülésen lévő ruhákra amik valószínű aznapról maradtak ott amikor Harry és én lógtunk a suliból majd végül bőrig áztunk. Miért vannak még mindig itt? Rám néz és hátrafordítja a fejét.
- Um-kimostam neked őket.
A nevetés hatására hátradöntöm a fejem.
- Még a saját ruháidat sem mosod ki.
Látom ahogy forgatja a szemeit de ignorálom a reakcióját.
- Ez csak az utóbbi 2 hétben történt meg.
- Persze - használom a szarkazmusom.
Mindketten úgy döntünk, hogy visszamegyünk az iskolába. A jegyeim semmivel sem lesznek jobbak attól, hogy többet lógok annál is, mint amennyit eddig sikerült.
- Szóval akkor dobod Lilyt? - teszi fel a kérdést Harry újra, amíg elkísér a következő órámhoz.
- Muszáj lesz, nemde? Miért vagy ennyire türelmetlen, miért akarod hogy ilyen gyorsan szakítsak vele?
A feje a föld felé néz és mindkét keze a nadrágja első zsebében leng.
- Nem bírom elviselni hogy valaki más a tiednek hívjon.
Amit mond, az alig hallható. Az orra alatt mondja de én hallom. A szívem szárnyalni kezd a szavai hallatán. Sosem tudtam volna elképzelni azokat a szavakat kijönni Harry szájából, nemhogy rólam mondja ezeket.
- Mit mondtál?
- Csak több ideig vezeted őt félre - természetesen nem ismétli el, de igaza van.
- Rendben.
Becsengetnek a harmadik órára. Biztos vagyok benne, hogy Lily rákérdez, hogy miért nem voltam ott vele az első óra végén.
Sietve próbálom utolérni amikor látom a folyosón sétálni. A harmadik órája lyukas, jobb lesz ha kihasználom az időt.
- Szia! - kiabálom mögüle, majd megfordul.
- Szia - összeráncolja a szemöldökét.
- Beszélhetnék veled?
- Persze.
A kezénél fogva vezetem a könyvtárig. Kihúzom a széket az asztaltól, jelezve hogy üljön le. Hogyha szakítani fogsz vele, akkor legyél egy úriember még mielőtt megteszed. Leül majd követem és vele szemben elhelyezkedem.
Kicsit kínos eleinte, senki sem beszél. Veszek egy mély levegőt és nyelek egyet. Vágjunk bele.
- Sajnálom. Lily, minden szempontból aranyos vagy de nem lehetek veled. Ne érts félre mert egy csodálatos lány va-
- Most szakítasz velem?
Meglepődötten látom hogy mosolyog. Ki mosolyog amikor éppen szakítanak vele?
- Igen. Nem miattad, miattam, tudom hogy minden srác ezt mondja amikor dobják a barátnőjüket de ez más-
- Mert sosem kedveltél igazán, huh?
Nagyra tágult szemekkel rántom fel a fejemet. Egész végig tudta? Vagy nem játszottam elég hihetően?
- De - válaszolok gyorsan, mindenféle további kérdést elkerülve.
- Hazudsz. Louis... - a kezeit az enyémre helyezi majd folytatja - akárki is a srác, egy nagyon szerencsés segg lehet. Nem olyan vagyok mint Marie és a többi elbaszott ember ebben a városban akik olyan embereket ítélnek el mint te. A titkod biztonságban van nálam. Emellett, nem gondolod hogy a mai csók elég féltékennyé tette a srácot aki tetszik neked? - kacsint. Mi a fasz?!
- M-mi? Hogyan?
- A bátyám meleg. Nagyon hasonlítasz rá de ő már boldog házasságban él élete szerelmével, és még sosem volt boldogabb. Ő is valami hasonlót tett korábban mint amit te, így rájöttem - rántja meg a vállát, mintha nem lenne nagy ügy. Hülyének érzem magam hogy mindvégig tudta. Ugyanakkor nem érzem magam akkora szarnak mint ezelőtt.
- Sajnálom, hogy kihasználtalak Lily, Nagyon aranyos lány vagy és bárki szerencsés lenne, ha az övé lehetnél. Ha van bármi, amivel kárpótolhatnálak, megteszem - mosolygok majd viszonozza. Elengedi a kezem és a tekintete már mögöttem van. Megfordulok, Harryt nézi. Harry a könyvtár ajtajának keretéhez van dőlve, a telefonját bámulva, nem véve tudomást egyikőnkről sem.
- Nos, van valami amiben segíthetnél.
Azt gondolja amit én gondolok? Nem, nem, nem, nem. Elkezdek pánikolni.
- Mi az? - fordulok vissza Lily felé.
- Már egy ideje tetszik, tudom hogy ő nem az a típus akire gondolnál, hogy egy ilyesfajta lánynak bejön, de minden lány szeretne egyszer egy rosszfiúval randizni. Láttalak beszélgetni vele néhány hete, és gondoltam kisegíthetnél. Kérlek? - ajkat biggyeszt és maga elé teszi a kezeit, mintha könyörögne. Ki van zárva. Rosszat tettem azzal, hogy kihasználtam, de nem engedem hogy ez megtörténjen.
- Van barátnője - szalad ki a számon. A szavak gyorsabban hagyják el a számat mint ahogyan felfognám.
- Tényleg? De még sosem láttam senkivel? - ráncolja a homlokát, a fejét megrázva.
- Nem idevalósi. Ott lakik ahol én laktam korábban. Ez az oka annak, hogy Harry és én elkezdtünk beszélgetni. A lány azz egyik jó barátom volt és mindig róla beszélt. Úgy költöztem ide, hogy tudtam, legalább ismerni fogok valakit.
A hazugságom hihetőbben jön le mint ahogy vártam. Lily beharapja a száját és sóhajt.
- Basszus. Egy nagyon szerencsés lány, ezt elmondom.
- Igen, igen szerencsés lány.
Nem bírom ki de elmosolyodom, tudván, hogy a 'lány' az egy 'srác', és az a 'srác' én vagyok.
- Szia Harry - köszön Lily, én pedig meglepődve fordulok meg és veszem észre hogy Harry mögöttem áll.
- Szia Lulu?
- Lily - javítja ki. Tudom, hogy csak úgy tettet mintha nem tudná a nevét, és ez cuki.
- Tök ugyanaz - válaszol. Az itteni Harry semmit sem ér ahhoz a Harryhez képest, akit megismertem. Egy kis megkönnyebbülést ad, hogy hogyan bánik itt az emberekkel.
Lily megforgatja a szemeit és végre elhagyja a könyvtárat.
- Azt hittem órára mentél?
Harry csak a földet bámulja. Nem akar a szemembe nézni.
- Nem mehetek vissza.
- Miért?
- Felhívták az anyukámat miután nem voltam második órán.
- És? Biztos vagyok benne, hogy nem fog megharagudni ha később érsz haza büntetés miatt.
Ő csak az ujjaival játszadozik, azokat bámulva. Végül felnéz rám egy nyers tekintettel.
- Louis, kirúgtak.
- Mi? Engem is ki fognak rúgni a hiányzások miatt! Anya ki fog nyírni.
- Nem, nem azért rúgtak ki.
Egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a számat. Bár még mindig aggódom Harryért.
- Akkor? - döntöm oldalra a fejemet. Össze vagyok zavarodva. Harry vesz egy mély levegőt és egy székre mutat, jelezve hogy üljek le.
Leülök, majd ő is elhelyezkedik.
- Miután nem jelentem meg a második órán, a tanár megkérdezte az osztályt, hogy nem látott-e esetleg valaki. Egy gyerek azt hitte, hogy vicces lesz ha a mellette ülőnek poénkodik, és azt mondta 'Valószínű kint füvezik, mostanában úgyis bűzlik a fűtől.' Természetesen a tanár komolyan vette és lehívta az igazgatót. Elmentek ellenőrizni a szekrényemet, és megtalálták amit kerestek. Majd felhívták az anyukám és egyebek. Most pedig itt vagyunk.
- Ugye nem vonták bele a rendőrséget? - veszek nehezen levegőt.
- Nem, semmi ilyesmi. Keveset találtak. Anya könyörgött nekik hogy ne vonják bele a hatóságokat az ügybe, úgyhogy azt mondták - zsaruk vagy kicsapás.
- Te választottad a kicsapást?
A mellkasom összeszorul azt gondolván, hogy ő választotta a kicsapást így többé nem látják a többiek hogy velem beszél.
- Faszt. Anya választott. Nekem nem volt döntésem. Tudom, hogy most mit gondolsz, de bízz bennem, ennek most semmi köze nincs hozzád.
Újból megkönnyebbülten sóhajtok. Mi fog most történni? Minden alkalommal amikor kitalálunk valamit, valami közbejön és mindent elront.


{ Elképzelhető, hogy jövő héten lesz még egy, esetleg kettő rész, ez a részek hosszúságától és az időmtől függ, de utána egy hatalmas szünet lesz személyes okok miatt. Sokkal ritkábban lesznek részek, lehet hogy havonta, lehet hogy 2 hetente, tényleg nem tudom, de legalább havonta egyszer nézzétek meg az oldalt hátha sikerült valamit összecsapnom. Továbbra is szeretlek titeket, puszi. xlx }
{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

{ Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel. }

{ ily little cupcakes,, Laura xlx }

Tizenötödik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }



*Harry szemszöge*
Beszállok az autómba és kitolatok a baszott parkolóból. Louis jobban teszi hogyha csak hülyéskedik ezzel az egésszel. Belefáradtam abba, hogy mindig valahogy sikerül eltaszítom magamtól az embereket, de ez alkalommal Louis taszít el engem.
Mielőtt tudatában lennék annak hogy hová megyek, már a városi temető előtt találom magamat. Leparkolok a mellette párhuzamosan haladó utca túloldalán. Kilépek az autóból, nem zavartatva magamat azzal, hogy az utca mindkét oldalát megnézzem mielőtt átmegyek. Nincs annyi ember ami egy jó jel. Lesétálok a régi temető öreg útjain. Sam sírköve pont ugyanolyan amilyen 3 évvel ezelőtt volt. Rendszerint minden nap eljöttem őt meglátogatni abban az évben amikor meghalt, de aztán abbahagytam. A talaj nedves a harmattól de leszarom és leülök. A hátam a sírkőnek van döntve amikor kiveszem a kis zacskót és egy öngyújtót a táskámból. Még mindig megvan a rágó papírja korábbról, nem gondoltam volna hogy majd pont egy temetőben jól jön. A fű mindig a legjobb relaxálás. Feltekerem a darab papírt a zöld tartalmával és meggyújtom. A füst ami elhagyja a számat betölti a levegőt. Idegenek haladnak el mellettem csúnya tekinteteket hagyva, de leszarom. Bassza meg Louis, bassza meg Sam, bassza meg Lily, bassza meg mindenki, egyikükre sincs szükségem.
Később egy hajléktalan férfi leül mellém és csatlakozik hozzám.
- Mit csinálsz itt gyerek?
- Egy, nem vagyok gyerek. Kettő, van bármiféle közöd is hozzá?
- Jézus, valaki nem kapott mostanában eleget - tartja az idős borzas ember arca elé a kezét, mintha megsértettem volna.
- Kussolj el.
- Miért vagy kint ilyen későn?
- Nincs késő.
- Már sötét van.
Körbenézek és az égbolt sötétkék színű egy kis világosabb lilával keverve. Milyen régóta ülök itt?
- Mennyi az idő? - kérdezem ahogy állok fel.
- Ha lenne órám, megmondanám neked.
Hajléktalan. Megsajnálom az embert, és odahajítom neki a maradék füvet.
- Tessék, eladhatod vagy elszívhatod, nem tudom.
Elindulok a temető kapuja felé. Az egyetlen zaj amit hallani lehet, az a csizmám sarkának kopogása a betonon, a szél fújásával keverve.
Beszállok az autómba és elhúzok. A fejem zúg és alig látom az utat a véreres szemeimmel. Bassza meg Louis, nincs rá szükségem.

*Louis szemszöge*
Szerda.
Ezen a reggelen semmi szokatlan nem történt. Felkelek, elkészülök bekölnizem magam kicsit és elsétálok suliba. Ez alkalommal még csak át sem fut a fejemen az a gondolat, hogy Harry felvesz útközben.
A szokásosnál később érek be az iskolába. Végül Lilyt minden órára elkísértem, természetesen közben Harryt is kerestem csakhogy lássam az arckifejezését, de semmi jel felőle. Valószínűbb, hogy majd ebédkor látom.
- Hé Lily, szeretnél az aulában enni? Kevesebb a zaj - mondom ahogy megfogom a kezét, elvezetve az ebédlő sorához.
- Persze. Te vagy a legédesebb srác akivel valaha is randiztam.
Amikor kimondja, a gyomrom fájni kezd. Nem is tudja hogy még csak picit sem kedvelem úgy. Egy szardarabnak érzem magam, de az érzés elmosódik.
- Én nem ítélkeznék ilyen gyorsan.
- Miért?
- Semmi.
Mindketten elvesszük az ebédünket, két sajtos pizza. Egyből beugrik ahogy Harry elvitt a nagybátyja helyére pizzázni. Elég.
Finoman megfogom Lily kezét és elvezetem a szekrényemhez. Elsétálunk Harry szekrénye mellett is de ő nincs ott. A lehető legjobban próbálom nem egyértelművé tenni, hogy csak azért jöttünk ide hogy Harry lásson minket együtt. Sóhajtok majd folytatjuk a sétát a szekrényemhez. Amikor elfordulok a sarkon, majdnem nekimegyek Harrynek. Megállítom magam és ő is ugyanezt teszi, csak pár centire megállva egymástól. Ugyanazon a helyen áll mozdulatlanul, egyenesen a szemembe nézve. A szemei véreresek és a fehér szín a szeméből eltűnt, helyette vörös veszi át a helyét. Egy vicces és idegen szag kelti fel a figyelmemet. Fű, annak kell lennie. Ugyanazok a ruhák vannak rajta mint tegnap, nem mintha bármelyik is különbözne a másiktól de felismerem a mustárfoltot tegnapról.
Közelebb húzom magamhoz Lilyt hogy ne csak rám figyeljen hanem Lilyt is észrevegye. Csak egy pillantást vet rá és elsétál előlünk.
- Ez meg mi volt?
- Nem tudom, talán drogozik vagy valami.
Próbálok úgy tenni, mintha nem tudnám mi történik, de tudom. Csupán egy nap alatt nyomorulttá teszem. Egy napba telt ezt megcsinálni. Az arckifejezése nem olyan volt amivel nem érezhetnél együtt.
Ugyanez történik 2 héten keresztül. Lily és én elmegyünk kajáért, látjuk Harryt a szekrényénél nyomkodni a telefonját, és képzeletben megütögetem a hátam a 'munkámért'. Elég szarul érzem magam emiatt és nemsokára meg is kezdem bánni ezt az egészet. Lily tényleg azt hiszi, hogy kedvelem őt és még a szüleinek is be szeretne mutatni, csak 2 hete vagyunk együtt az isten szerelmére. Ugyanaz a kör megy végig egészen péntekig.

...

- El tudsz kísérni az első órámra, Louis? - kérdezi a 'barátnőm'.
- Nem azt csinálom?
Igazából azt csinálom. A terem a szekrények végénél van. Szorosan fogja a kezem ahogy a terem ajtajához sétálunk. Mindketten röhögünk a gyereken akit az előbb gatyáztak meg a suli előtti udvaron. Végül odaérünk a teremhez, és látom hogy Harry az azelőtti padon ül. Úgy néz ki mint egy roncs. Belefájdul a szívem ha ránézek.
Megölelem Lilyt, tudván hogy Harry néz, még akkor is ha úgy tesz mintha nem. Meglepődöm amikor megcsókol. Ajkait az enyémhez szorítja, és úgy döntök, hogy visszacsókolok. A csók aranyos, de semmi az első csókomhoz képest. Hátralép majd lassan elengedi a kezemet az ajkát beharapva. Pont időben sétál be a terembe. Harry még mindig a padon ül. Elkezdek a szekrényem felé sétálni de egyszer csak lépteket hallok mögülem. Gyorsabbra veszem a tempót majd végre odaérek a szekrényemhez. Mielőtt ki tudnám nyitni, egy kezet érzek a pólóm nyakánál, rögtön a mellkasom felett. Harry. Megfordít az anyaggal teli öklével, hogy szembe nézzek vele. A szemei még mindig vörösek és kicsit fényesek. Gyorsan és nehezen veszi a levegőt. Nekivág a szekrénynek, csak ugyanúgy mint ahogy Zayn tette az első napon. Mi a fasz baja van.
- Baszd meg Louis!
A hangja visszhangzik az üres folyosón.
- Mi a fasz bajod van?
Nem próbálok meg vele küzdeni, most nem.
- Tudod, hogy mennyire szarul voltam? Nem válaszolsz a hívásaimra és üzeneteimre? Csak mert a kis barátnőddel voltál, mi? Egyáltalán a barátnődnek tekinted őt?
Az arca centiméterekre van az enyémtől mégis ordít, mintha több száz méterre lennék tőle.
- Rohadtul kussolj!
Valahogy összeszedem az erőmet és leszedem magamról, nekinyomva a hátát a szekrényhez aminek az előbb én voltam nekinyomva. Nem fogom hagyni hogy úgy viselkedjen mint aki ártatlan.
- Végighallgatsz - mondom nyugodt de haragos hangon ahogy mégegyszer utoljára a szekrénynek lököm. A haja már nem felfelé áll, de néhány fürtje az izzadt homlokára van ragadva.
- Ne próbálj meg úgy viselkedni itt mint az áldozat. Rohadtul tudod hogy mit mondtál nekem aznap. Azt mondtad, hogy hagyjalak békén, töröljem a számodat és felejtselek el. Ezt tettem. Kedveltelek Harry, de a dolgok változnak, az emberek változnak és pontosan ezt csinálom, változom. Miért vagy itt? A saját szekrényemnek tolsz? Oh várj nem is az enyémnek, ugye? Samé, Sam így, Sam úgy, minden Sam körül forog, nemde? Ezért kiabáltál rám aznap, nem azért mert kedvellek, hanem mert nem szeretted volna hogy tudjak Samről amíg mi 'barátok' voltunk. Mennyi ideig tervezted ezt elhallgatni? Egész idő alatt félrevezettél. Nem Sam vagyok és soha nem is leszek ő! Igen, hasonlítunk egymásra de ez az egyetlen ok amiért elkezdtél velem beszélgetni - befejezem mondanivalóm majd nekipréselem a szekrénynek.
Kifogyok a levegőből ahogy befejezem. A szemei nagyra nyílnak és könnyesek, az arckifejezése olyan mintha félne.
Lelök magáról és kiegyenesedik.
- Beszéljünk erről máshol - a hangja megtörik. Kétségbeesettnek tűnik én pedig belemegyek.
Elindul a hátsó ajtók felé és elhagyja az épületet, majd az autója felé megy. Beszállunk az autójába és elvezet.
Végül egy sötét sikátornál kötünk ki a város közepén.

*Harry szemszöge*
- Szállj ki - mondom nyugodt hangon ahogy kilépek az autóból és beljebb sétálok a sikátorban. Nem az volt a szándékom hogy pontosan ide hozzam, de már nem bírom ezt tovább bent tartani. Visszafordulok az autó felé, hogy lássam az arcát amikor ő is kiszáll az autóból.
- Louis, én itt nem próbálok áldozatnak tűnni. Sajnálom, hogy megtudtál dolgokat Samről de nem így szerettem volna. Rettentően belefáradtam abba, hogy Samnek valahogy mindig benne kell ebben a sztoriban lennie. A napon amikor rád kiabáltam, nem gondolkodtam. Nem voltam benne biztos, hogy képes lennék beszélni neked Samről, ezért tettem amit tettem. Amikor arra kerül a sor, hogy kifejtsem a gondolataim és a szándékaim, nem úgy sikerül semmi se ahogy szeretném. Lelkiismeret-furdalásom van amiért azokat a hülyeségeket mondtam neked az ebédlőben és az, hogy sírni láttalak csak még rosszabbá tette ezt az egészet. Aznap egész végig azon gondolkoztam, hogyan tudnék bocsánatot kérni és el is terveztem, de láttalak Lilyvel. És mielőtt még elkezdünk beszélni róla, el szeretném mondani hogy valójában hogy érzek irántad.
Veszek egy mély levegőt mielőtt bármit is mondanék és folytatnám.
- Harry, Lily-
Louis elkezdi a mondanivalóját de én megállítom.
- Csak hallgass végig, kérlek - most már könyörgöm. Bólint és elkezdem.
- Az ok amiért nem szerettem volna közel kerülni hozzád, az az hogy anya figyelmeztetett hogy ne tegyem. Amikor meglátott téged, azt hitte tisztában van a szándékaimmal de tévedett. Azt hiszi, hogy vannak érzéseim Sam iránt, de nincsenek. Azért kedvellek Louis, mert olyan vagy amilyen, nem azért mert hasonlítasz Samre, francba vele dehogyis. Ha bármi másban összehasonlítanánk titeket, egyáltalán nem olyan vagy mint ő. Neki voltak tetkói, neked nincsenek. Sokkal jobban irányító típus volt, te nem. Neki nem volt szíve, de neked van. De elég Samről. Emlékszel amikor megkérted Lilyt, hogy a barátnőd legyen? Ha legalább egy másodperccel tovább nem láttalak volna vele, akkor elküldtem volna azt a kibaszott üzenetet amiben leírom mit érzek irántad. De nem küldtem el miután láttam hogy vele voltál. Kibaszottul kedvellek Louis, miért nem veszed észre. Gyengévé és nyomorulttá tettél ezalatt a 2 hét alatt, ház nem láttad? Tegnap zuhanyoztam először mióta utoljára beszéltünk. Drogfokon élek azóta. Nézd, tudom hogy kedveled Lilyt és bárcsak elmondtam volna neked ezt előbb. Amikor láttam, hogy megcsókolod, valami átfutott rajtam. Tudom, hogy elbasztam a dolgokat és nagyon sajnálom. Csak adj egy esélyt.
Az arcom nedves mire befejezem azt amit el kellett mondanom. Közelebb lépek hozzá és elkezd könnyezni a szeme. Nem szerettem volna ha sír?
- Ne sírj légy szíves - könyörgöm.
Felnevet majd közelebb lép egyet és elkezd beszélni.
- Harry, én nem kedvelem Lilyt és soha nem is kedveltem. Én téged kedvellek, mindig is téged kedveltelek. Arra használtam Lilyt, hogy ezt kihozzam belőled. Tudom, hogy hülyeség volt ezt csinálni de keresnem kellett egy utat hogy kinyílj felém. Sajnálom. Bízz bennem Harry, tényleg kedve-
- Bizonyítsd.
- Mi? - meg van lepődve a szavaim hallatán, a szemei nagyra nyílnak.
- Bizonyítsd be. Bizonyítsd hogy kedvelsz engem és nem kedveled Lilyt.
Még mindig le van sokkolva a szavaimtól, de közelebb lép. Én hátrébb lépek amíg a hátam nem súrolja teljesen a kemény, hideg falat.
- Bebizonyítom - mondja. Az arca 2 centire van az enyémtől. Most az egyszer nem én irányítok hanem ő.
Megragadja a pólómat és közelebb húz magához. Arra készül amire gondolok? Megkapom a helyes választ amikor az ajkai az enyémekhez ütköznek. Érzem ahogy mosolyog mikor rá kell állnia a lábaimra hogy elérjen. Visszalép és zihálva állunk egymással szemben. Az ajkai pirosra duzzadtak az esemény miatt. Az arca piros, és érzem ahogy az enyém is elkezd pirulni.
Ide-oda járkálva dörzsöli a nyaka hátulját a kezével.
- Szóval, most mi lesz? - kérdi.
- Nem tudom? - válaszolok. Őszintén, nem tudom. Mi lesz most, hová megyünk innen?

A szerző mondanivalója:

Minden itt kezdődik. +18-as részek, hazugságok, könnyek, minden.

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

{ Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel. }

{ ily little cupcakes,, Laura xx }

Tizennegyedik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }



*Louis szemszöge*
Most már mindennek értelme van.
- Érted mire gondolok? - kérdezi Marie amikor felé fordulok.
- Miért nem mondta el eddig senki?
- Máig senki sem vette észre igazán. Mindenki erről beszélt az osztályban mielőtt idejöttem téged megkeresni. Szerinted van valami közöd Samhez?
Visszapillantok a képre és nem tudom róla levenni a szemem.
- Nem. Még soha sem láttam.
- Nos, jobb ha visszamegyek órára, te is jössz?
- Nem, de köszi hogy elmondtad.
- Nem kell megköszönni, biztos vagyok benne hogy valahogy úgy is rájöttél volna, vagy Harry mondta volna el.
Majd hátat fordított és elment. Ez az amit Harry nagyon nem akart elmondani. Amit korábban mondott nekem nagyon durva volt, még akkor is ha nem gondolta komolyan, legalábbis szerintem nem? De mindegy is, ketten játszunk ebben a játékban.
- Hé, várj! - kiabálok Marie után majd a könyvtárosnő gyilkos szemekkel néz hogy maradjak csendben.
- Elnézést - suttogom a fa asztal mögött ülő idős hölgynek.
- Tessék? - kérdi Marie amikor visszajön.
- Lily még mindig kedvel?
- Igen, nagyon, és ha azért kérdezel hogy elmondjam neki hogy tegye túl magát rajtad, nem fogom elmondani neki - ül vissza a székre ahol az előbb ült.
- Nem, nem. Randira szerettem volna hívni - birkózom a szavakkal, de szerencsére kinyögöm. Tényleg nem hiszem el, hogy ezt csinálom, de Harrynek kóstoló kell a saját levéből.
- Oh! Ez nagyszerű! Lily naaagyon boldog lesz! - tapsol maga előtt finoman. Bár tudná hogy ki fogom használni őt. Most hogy ebből a szögből nézem, ez eléggé el van cseszve.
- Igen, megtennéd hogy randira hívod helyettem?
Még soha senkit nem hívtam randira, nem szeretném hogy pont ez legyen az első.
- Nem! Saját magad fogod randira hívni. Szerezz egy tucat rózsát és csokit vagy nem tudom? - megrántja a vállát és elmegy.
Sóhajtok. Mibe keverem magamat. Úgy döntök, hogy korán hazamegyek, megpróbálva elkerülni Harryt holnapig. Nem lenne nagy meglepetés ha ő is ugyanezt tenné.
A konyhaasztalnál ülök azon gondolkozva hogy hogyan fogom holnap Lilyt randira hívni. Anya besétál a konyhába és meglepődik azon, hogy milyen korán itthon vagyok.
- Mit csinálsz itt ilyen korán?
- Nem éreztem jól magam. Ne aggódj, időben szóltam a tanáraimnak.
- Min gondolkodsz?
- Huh?
Gondolom észrevette hogy mennyire ki vagyok kapcsolva.
- Mi jár abban a pici fejedben?
- Randira fogok hívni egy lányt.
Meg sem próbálja elrejteni, hogy mennyire meglepődött.
- Egy lányt?
Anya tudja hogy meleg vagyok, de csak azért mert el kellett neki mondanom. Ez az egyik ok amiért ideköltöztünk, hogy elkerüljük a további bajt a suliban.
- Igen anya, egy lányt - forgatom a szemem. Sosem kellett volna elmondanom neki.
- Biztos vagy ebben?
- Ha így fogsz ehhez hozzáállni, felejtsd el hogy elmondtam.
Megragadom a hátizsákom és elindulok a szobámba. Nagyon nincs szükségem rá hogy megtudja mik a szándékaim.
Ledőlök az ágyra és beteszem a fülhallgatóm a fülembe. Mielőtt megpróbálnék lepihenni, kinyitom a táskám és előveszem az évkönyvet amit kivettem a könyvtárból. Kinyitom az oldalon ahol Sam van. Tényleg szőke haja van, mint ahogy Harry mondta, és tényleg sokkal több tetkója mint neki. A legnagyobb dolog az egészben az az, hogy teljesen ugyanúgy néz ki mint én a mikor 16 éves voltam. Lapozgatok az oldalak között és és találok egy lapot ahol van egy kép róla és Harryről az ebédlőben. "Legnépszerűbbek" olvasható a lap aljáról. Majd közelebbről is megnézem a képet. Odafutok a szekrényemhez és előveszem a sapkát amit Harry adott kölcsön. Az évkönyv mellé helyezem. Eláll a lélegzetem. Ugyanaz a sapka? De az nem lehet. A képen lévő az fekete színű, és amit Harrytől kaptam kölcsön vagy nekem adott, nem tudom, az pedig szürke. Közelebbről is megnézem a sapkát. Ki van fakulva. Ez volt Harry terve egész idő alatt? Hogy olyanná tegyen mint Sam? Nem hiszem el. Ez megmagyarázza, hogy Anne miért lepődött meg annyira amikor meglátott, nem engem látott hanem Samet. Megmagyarázza a veszekedésüket ami a házunk előtt zajlott. De Harry nem az a típusú ember aki ilyet csinálna, legalábbis szerintem nem. Bedobom a sapkát a kosárba és visszateszem az évkönyvet a táskámba. Nagyon kedvelem Harryt és azt hittem hogy ő is kedvel engem, és talán tényleg így van. És ha így van akkor kiderítem azáltal amit most készülök csinálni.
Következő reggel felébredek és egy gesztenyebarna kardigánt veszek fel egy V-nyakú fehér pólóval alatta, fekete karcsúsított farmerrel. Egy kis kölni pedig még senkit sem ölt meg. Átdobom a zsákom a vállam felett és lesétálok a lépcsőn, ki az ajtón.
Elég hideg van kint, bár nem igazán zavar. Az egyik felem arra számít hogy Harry beállítson mellém és megkérdezné hogy szeretnék-e vele tartani, a másik felemnek pedig semmiféle reménye nincs.
Fél órát vesz igénybe míg eljutok a suliig. Miután odaérek egyből csengetnek a második órára. Lilyvel együtt vagyok néhány órán ebéd előtt, úgyhogy hasznot húzok az időből és beszélek vele.
Végre, ebédszünet. A nap gyorsabban ment el mint ahogy szokott. Elég magabiztos voltam ma, nem kellett itt meg ott egy-egy mosolyt megjátszanom. Harry sehol sincs mióta ideértem a suliba. A 'csapatom' és én leülünk egy hátsó asztalhoz az ebédlő végében. Lily mellettem ül és Marie pedig a túloldalamon. Arról beszélünk hogy Mrs. Peter's mekkora egy beképzelt ribanc, és mennyire igazságtalan az osztályzása.
- Csináld - súgja Marie és belekönyököl a bordáimba.
Nem hiszem hogy menni fog.
- Lily, beszélhetnék veled az aulában?
Amikor ezt mondom neki, az összes lány az asztalnál elkezd kacsingatni neki és a mellette ülőnek pletykálni.
- Ummm persze - dadog egy kicsit, az arca pirosra vált, jobban mint a sminkje.
Megragadom a csuklójánál és kivezetem a folyosóra. Gyorsan körbenézek még az ebédlőben hogy lássam Harry bent van-e, de nincs. Mi a franc.
Lily és én végre kiérünk az aulába és mindenhol emberek vannak így a szekrényemhez vezetem. Elhaladunk Harry szekrénye mellett is, az én szekrényem túloldalán lévőnél. És ott áll, a szekrényének nekidőlve, a telefonját nyomkodva, de esküdni mernék hogy néz minket a szeme sarkából. Kibaszott seggfej. Elkanyarodunk majd a szekrényemhez fordulunk.
- Miért hoztál el ide? - kérdezi Lily, az arca még mindig pirosan ég.
- Azért hoztalak ide hogy kérdezzek tőled valamit.
- Mi lenne az?
- Lily te vagy az egyik legvonzóbb lány az iskolában és azt szeretném tudni, hogy szeretnél-e randizni velem?
- Randizni vagy a barátnőd lenni?
Lenéz a földre ahogy az ujjaival babrál. Egyébként is nem csúnya lány. Még ha nem is az, akkor sem tervezem hogy heteróra váltok.
- Miért ne mindkettő? - mosolygok.
Rámugrik és a karjait a nyakam köré fonja. Ösztönből a legelső dolog amit csinálnék az az lenne, hogy ellökném, de helyette a dereka köré fonom a karom. Az érzés idegen. Mindketten felugrunk a zajra ahogy valaki becsapja a szekrényt a túloldalon. Harry.
- Gyere - mondom és húzom magam után sietve hogy még lássam Harryt a túloldalon. Ahogy sejtettem. Harry az aula túloldalára sétál, háttal nekünk, a vállai gyorsan emelkednek és süllyednek a nehéz légzése miatt.
- Mi a baja? - kérdezi Lily.
- Ki tudja? - nevetek majd visszasétálunk az ebédlőbe. Minden úgy halad ahogy elterveztem. Nem tehetek róla de úgy mosolygok mint egy idióta.

*Harry szemszöge*
Kurva hideg van ma reggel, majdnem fagy.
Az autómhoz indulok miután felvettem az általános ruháimat. Futva megyek a kocsihoz, elkerülve a túl sok hideget, majd bekapcsolom a fűtést. Sebességbe rakom az autót és azon az úton megyek ahol szokásosan felvenném Louist. Amit tegnap mondtam neki az rohadtul el van cseszve de mit tehetnék. Vannak kétségeim, talán elmegyek Louishoz és bocsánatot kérek. Mi van ha elmegyek érte és felveszem, valószínű egyedül sétál ebben a hidegben. Amellett döntök ami helyes, és Louisék felé veszem az irányt. Sehol sincs. Talán előbb indult mint én? Lenyomom a gázpedált és megpróbálom utolérni de sehol sincs. Az anyukája autója a kocsifeljárón állt úgyhogy mindenképpen sétálnia kellett.
Leparkolok a suli előtt és kilépek az autómból. Hogyan fogok bocsánatot kérni? Basszameg. Felsétálok az úton a suli bejárata felé, majd a szekrényemhez. Már becsengettek az első órára és senki sincs az aulában. Ez az! Louis biztos a szekrényénél van. Megpróbálok olyan gyorsan sétálni amilyen gyorsan csak tudok, anélkül hogy bármiféle zajt csinálnék majd elfordulok a sarkon ahol a szekrénye van. Nincs ott. Mi a fasz.
A szekrényénél várakozom a biztonság kedvéért hátha megjelenik, de nem. Elmegyek órára, abban reménykedve hogy Louis majd ott lesz ebédnél, esetleg látom majd órák között. Semmi szerencsém a szünetekben.
Végre itt az ebéd, az idő pokoli lassan telt. A szekrényemhez megyek, tudván hogy Louis ma nem jött iskolába. Nekidőlök és becsúsztatom a kezem a nadrágom első zsebébe hogy kivegyem a telefonom. Mi van ha küldök neki üzenetet? Így döntök. Küszködöm vele hogy vajon hogyan kezdhetném.

"Szia Louis, sajnálom amit mondtam tegnap. Nem gondoltam komolyan, esküszöm. Csak adj egy kis időt hogy mindent megmagyarázzak. Tudom hogy elbasztam, de hallgass meg. Sajnálom. Amikor ilyen dolgokra kerül a sor, fogalmam sincsen hogy hogyan fejezzem ki magam. És ha kifejezem magam, akkor sem úgy sikerülnek a dolgok ahogy az ember számítaná. Tudtam, hogy végül ígyis, úgyis megtudnál dolgokat Samről és ezért próbállak elnyomni magamtól. Louis, nem szeretnélek bántani. Én és Sam sosem voltunk semmi. Az ok amiért tegnap úgy rád kiabáltam, az azért volt mert tudom hogy mérges lennél rám hogyha tudnál Samről. Ezt nem könnyű kimondani és azt gondolnád, hogy csak kihasznállak de ez nem így van. Sam nagyon hasonlít rád, nem érzelmileg és úgy ahogy vagy, hanem fizikálisan. Ikertestvérek lehettetek volna vagy nem tudom. Hogyha erre akkor jössz rá, amikor még mindig barátok vagyunk akkor úgy gondolnál rám mint egy szardarabra vagy egy seggfejre, nem szeretném ha ilyen benyomásod lenne rólam. Tényleg ez az egyetlen ok. Sajnálom Lou oké, csak kedvellek. Marhára silánynak hangzik, de igaz. A napon amikor megláttalak egy csodát éreztem, olyat amit ezelőtt még soha sem, és ha talán csak adnál egy esélyt hogy rendbe hozzak mindent akkor megtenném. Bocsáss meg, hallgass meg kérlek."

A hüvelykujjam percekig a 'küldés' gomb felett járkál. Jelen pillanatban nem vagyok olyan biztos benne, hogy elküldjem az üzenetet. Éppen csak ahogy meg akartam nyomni a gombot, látom Louist a szemem sarkából. Lilyvel van? Ebben a pillanatban esküszöm hányni tudnék. Fogja a kezét?? Louis felém fordul és én próbálom nem egyértelművé tenni hogy nézem. Elfordul a sarkon és hallom a szekrényem túloldalán. Nekinyomom a fülem a szekrényemnek hogy halljam a beszélgetésüket.
- Miért hoztál el ide? - hallom ahogy Lily kérdezi.
- Azért hoztalak ide hogy kérdezzek tőled valamit.
Ne ne ne.
- Mi lenne az?
Nem teheti.
- Lily te vagy az egyik legvonzóbb lány az iskolában és azt szeretném tudni, hogy szeretnél-e randizni velem?
Baszdmeg nem! Nem! Louis nem teheti ezt ő-. Ő engem kedvel nem őt. Csak viccel, tudom hogy viccel.
- Randizni vagy a barátnőd lenni?
Hülye ribanc.
- Miért ne mindkettő?
Nem bírom tovább. Becsapom a szekrényem amilyen erősen csak tudom, próbálva a tudatára adni hogy hallottam. Olyan gyorsan sétálok a hátsó ajtók felé amilyen gyorsan csak tudok. A légzésem felgyorsul. Hogy teheti ezt? Lenézek a telefonomra és mindent kitörlök amit el akartam neki küldeni. Ez kurvára nem történik meg.


A szerző mondanivalója:
Ha azon gondolkoztok, hogy Marie és Lily hogy néz ki, Mariet Nicole Andersonként, és Lilyt pedig Ginny Gardnerként képzelem el. Sam úgy néz ki mint Louis fiatalabb korában.

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

{ Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel. }

{ ily little cupcakes,, Laura xx }

Tizenharmadik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }



*Harry szemszöge*
Egyfolytában a faliórát nézem, egy pillanatra se levéve róla a szemem. Egy perc amíg csengetnek. Mit fogok mondani? A fejemet gondolatok és szavak árasztják el. Nem fogom neki elmondani a teljes igazságot de nem is fogok neki hazudni.
Néhány másodpercen belül csengetnek és mindenki kirohan az osztályból. A sor az ebédlőnél pillanatok alatt hosszúra nő, hadd ne kezdjem az emberekkel akik már halmozzák fel az ételt a tányérjukra. Mint általában, én vagyok az utolsó aki elhagyja az osztálytermet. Nincs iskolatáskám így nem kell magammal vinnem semmit. Elsétálok a padok között és végül ki a teremből. Louis talán már az ebédlőben van, de úgy döntök hogy megnézem a szekrénynél, csak a biztonság kedvéért. A szemeim az övéit keresik az egész aulában de sehol sincs. Besétálok az ebédlőbe és észreveszem Lilyt, azt a kurvát. Louis mellett áll és ő nevetgél vele? Esküdni mertem volna rá hogy Louist nem érdekli Lily, de ezek szerint igen.
Megrázom a fejem. Nagyon szeretnék Louis egyik barátja lenni, de nem bírom elviselni egy lánnyal látni, vagy bárki mással. Ugyanakkor ez történt Sammel is, ellöktem magamtól.
Louis abbahagyja a nevetést amikor meglát engem az asztalok végénél. Megöleli Lilyt és ott hagyja őt a társaságával együtt. Tisztán látható a bizonytalansága ahogy felém sétált, mintha ideges lett volna. Hezitál egy kicsit mire végül leül.
- Bocsi, tudom hogy bámulnak.
Mögé pillantok és igaza van. Mindegyiküknek leesik az álla amikor elkezd hozzám beszélni. Tényleg úgy látnak itt az emberek mintha valami őrült lennék akivel senki nem beszél vagy senkinek nincs bátorsága? Mind észreveszik amikor rájuk nézek, és gyorsan elkapják a tekintetüket a földre. Baszottul helyes. Ennyire fura ha két srác beszélget egymással? Visszanézek Louisra és odaadom neki a sültkrumplit amit akkor vettem amikor éppen el volt foglalva azzal, hogy beszélget a 'társaságával'.
- Ezt nekem? - kérdezi ahogy maga elé tolja az asztalon.
- Igen, gondoltam szeretnél valamit enni.
- Köszi.
Nem úgy viselkedik ahogy általában szokott. Helyette ő most az a Louis akivel akkor beszélgettem amikor a kávézóba mentünk.
- Nem kell úgy viselkedned többé mintha nem ismernél. Lazulj el - nevetek fel és megpöckölöm a vállát.
Suttogások hallatszódnak szerte az ebédlőből. Mi van akkor ha nem hallottak évekig nevetni, nem nagy ügy. Megpróbálom figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a teremben csend van és mindenki rám ragasztotta a szemeit.
- Akkor el fogod mondani hogy ki az a Sam?
Nagyszerű. Itt is vagyunk. Veszek egy mély levegőt és kicsit közelebb hajolok Louishoz aki velem szemben ül.
- Sam az egyik haverom volt. Mikor találkoztunk rá nagyjából 1 évre meghalt. Sam és én nem voltunk legjobb barátok, de azért mert nagyon egyformák voltunk.
Nem bírom megállni de mosolygok mikor Samről beszélek. Egy szokás amit meg kell törnöm.
- Szóval ti ketten csak barátok voltatok? - látható a csillogás a szemeiben.
- Igen, semmi több. Tudom hogy kedvelt, de sosem bírtam rábírni hogy kimondja.
A szemem már nem Louison hanem az asztalon van.
- Tehát meleg volt? - kérdi. Hallható ahogy meglepődött a szavaim hallatán.
- Biszex volt. Senki sem tudta csak én. Csak bennem bízott és senki másban, tőlem függött.
- Hogy nézett ki?
Ez az a kérdés amit a legjobban szerettem volna kikerülni.
- Szőke haja volt és kék szemei. Azt gondolnád, hogy nagyon sok tetkóm van de még csak nem is hasonlíthatóak az övéihez. 3 évvel idősebb volt nálam, habár fiatalabbnak tűnt én pedig mindig is idősebbnek néztem ki a koromnál. Samnek a halála utáni napon kellett volna lediplomáznia. Mindenkit hatalmas sokként ért itt és engem is mert sosem volt az az öngyilkos típus.
A szemeim elkezdenek könnyezni de a legjobbat nyújtom abban, hogy ne folyjanak le.
- Tudod hogy miért ölte meg magát, ugye?
Felnézek Louisra, az arckifejezése sajnálkozó. Nincsen szükségem senki sajnálatára.
- Igen, elég hülye ok miatt tette. A szülei mai napig utálnak engem ezért. Ha vissza tudnék menni az időben és meg tudnám változtatni a dolgokat, megtenném, de nincs visszaút.
Nem fogom neki elmondani az igazi okát. Hogy tudnám?
- Szeretted őt?
Felrántom a fejem a mondat hallatán.
- Nem! Soha.
Nem hazudok. Kedveltem úgy is, de nem szerettem, nem őt. Több utálatot érzek iránta mint szeretetet. Nagyon hülye volt azért, amit tett.
- Hazudsz.
Louis szemei megint csillogni kezdenek.
- Nem hazudok! - sóhajtok majd újból megszólalok - kedveltem őt, nem szerettem.. és igen biszexuális vagyok de ezt senki sem tudja csak anya és most már te is - mondom halkan, majdnem hallhatatlanul de elég hangosan ahhoz hogy Louis hallja. A pillantás az arcán körülírhatatlan. Mintha félne de közben le van döbbenve.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el korábban.
Megszólal a csengő és ő áll fel először. Megállítom mielőtt elmehetne.
- Azt mondtam sajnálom oké.
- Először is hallottalak, Harry.
A szemei elkezdenek könnyeket hullatni. Mire ez megtörténik már mindenki elment és csak ő és én vagyunk. Miért sír egyáltalán? Ebben a pillanatban leesik majd hátrálok egy lépést.
- Az állandó pirulás, az ok amiért elfutottál amikor Samnek szólítottalak, az ok amiért mindig itt vagy korán a suliban. Csak miattam van, ugye? Te-te kedvelsz engem?
A sokk az arcomról könnyen leolvasható. Nem lehet, nem ő.
A szemei a földet bámulják és az arca nedves. Nem válaszol.
- Ezt csinálod minden sráccal akivel találkozol? Próbálnak veled barátkozni mert úgy viselkedsz mint egy elveszett kiskutya de csak azért hogy megkedveljenek és reménykedsz hogy kapsz egy kis faszt? Nem baszdmeg. Nem én Louis. Tudom hogy azóta ismerlek mióta gyerekek voltunk de ez nem fog megtörténni. Jobban teszed ha le is törlöd a számom a telefonodról. Felejtsd is el hogy valaha is barátod szerettem volna lenni. Menj innen.
Hazudok. Minden hazugság. Fáj sírni látni, miattam, de ami Sammel történt az nem fog megtörténni Louisval. Nem is tudom hogy egyáltalán miért nála akadtam ki? Nem szeretném ha baja esne.
Louis kirohan az ebédlőből, az arca vizes és piros és a szemei véreresek. Nem megyek utána.
Mi a faszt csináltam. Nemsokára úgy is megtud majd dolgokat Samről és majd rájön hogy miért nem érezhetek ugyanúgy. Visszaülök az asztalra és a hajamat húzom.

....

*Louis szemszöge*
Ez történik amikor Samről kérdezel. Még csak nem is tudtam hogy mennyire kedvelem Harryt, de most már tudom. Ha nem kedvelném ennyire, nem éreztem volna azt a döfést a szívemnél. Csak csukva kellett volna tartanom a számat. Kurva életbe.
Egyedül állok a mosdó tükre előtt. Bevizezem az arcom és a mosdó fölé hajolok. Nem megyek vissza órára, így nem.
Elkezdek a könyvtár felé sétálni, talán az majd kitisztítja az agyam. Leülök egy székre az üres asztalhoz ami az ablak mellett található. Minden csendes majd meghallom Mariet mögülem.
- Louis?
Megfordulok, ő az.
- Helló - suttogok, nem szeretnénk a könyvtárosnőt felbosszantani.
- Szeretnék valamit mutatni.
- Mi?
Odanyújt egy régi évkönyvet és kinyitja az egyik 2010-es osztálynál.
- Ma amikor láttalak Harryvel beszélgetni, emlékeket idézett elő.
- Emlékeket?
- Amikor Sam még életben volt és barátok voltak Harryvel. Utoljára amikor mosolyogni láttuk őt, Sammel volt. Visszatért ugyanaz a mosoly és akkor leesett. Te és Sam nagyon hasonlítotok.
- Miről beszélsz?
Amellett hogy össze vagyok zavarodva, a tény hogy Samhez hasonlít, ahhoz akit Harry 'kedvelt', számomra elsöprő.
- Itt van, nézz csak bele - mutat egy képre a könyvben.
A rugby csapat. Harry is benne volt. A szemeim majdnem kiesnek amikor a mellette álló személyre pillantok.
- Ő Sam?
Bólint amikor rámutatok a képen mosolygó Samre. Ezért akadt ki rám Harry. Már mindent értek.

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

{ Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel. }

{ ily little cupcakes,, Laura xx }

Tizenkettedik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

*Louis szemszöge*
- Igen, talán - mondja Harry halkan kisétálva a szobámból. Valószínű azt gondolja hogy nem hallottam, de hallottam. Az ajtót becsukja maga után ahogy kilép. Valami azt súgja, hogy nem szeretne róla beszélni de nem fogom csak úgy hagyni elsiklani a témát. Odasétálok a szépen bevetett ágyamhoz. A tény, hogy ő csinálta meg az ágyamat csak mert én nem voltam rá képes, nagyon zavarba ejtő. Lefekszem és előveszem a telefonomat, semmi üzenet. Mit kéne csinálnom ezen a hétvégén? Az előző hétvége is elég unalmas volt, ez nem lesz most ugyanolyan.
- Louis?
Hallom a kopogást az ajtómon amit egy lágy hang követ, Harry hangja. Felállok hogy kinyissam, majd kihúzom magam.
- Azt hittem, hogy elmentél már.
- Nos, igen majdnem el is mentem csak gondoltam valamikor üzenhetnél, ha esetleg unatkoznál. Amikor ideköltöztem nagyjából így telt minden hétvégém, csak az ágyamban feküdve semmit sem csinálva.
Mintha Harry a gondolataimat olvasná.
- Igen, elég unalmas ez az egész.
A próbálkozásom annak érdekében hogy lazának tűnjek, nagyon béna. Felnevet és a kezeit farmere első zsebeibe csúsztatja. A farmer túlságosan szűk lehet ahogyan látom a küzdelmét a telefonjával. Még sosem vettem észre hogy milyen nagyok a kezei egészen mostanáig.
- Tessék - mosolyogva átadja a telefonját így bele tudom írni a számomat. Ránézek a telefonra, természetesen iPhone. Úgy döntök hogy én is előveszem a telefonom így ő is le tudja írni a telefonszámát.
- Itt van.
Próbálom a lehető legrövidebben befejezni a beszélgetést amikor hallom anyukámat már a kocsifelhajtórol kiabálni.
- Köszi, ha hazaérek telefonálok. Ha bármire szükséged lenne, csak hívj, vagy üzenj, vagy bármi.
Ahogy a fejét rázza mikor nem találja a megfelelő szavakat...igen szórakoztató.
Majd lesétál a lépcsőn és elhagyja a házat. Ez váratlan volt.
Eltelik 20 perc és még mindig nem írt smst. Mi van ha azt akarja hogy én üzenjek neki először? De akkor kétségbeesettnek tűnnék és nem szeretnék az agyára menni. Beletúrok a hajamba -egy szokás amit Harrytől tanultam el- és az ágy felé sétálok. A hátizsák ami az íróasztalom oldalán található megragadja a figyelmem. Francba. Mrs. Peter's azt mondta hogy van még egy beadandónk hétfőre. Felállok az ágyamból és az asztal felé veszem az irányt, leülve a székre amin Harry ült az előbb. A szék még mindig picit meleg. Kinyitom az oldalsó fiókot és kiveszek egy papírt és egy tollat. Legalább ezúttal már tudom hogy miről ne írjak.
Néhány óra elteltével befejeztem a papíromat, vagyis inkább 5 papírt. Az agyam annyira azon volt hogy tökéletes legyen a fogalmazásom hogy teljesen elfeledkeztem Harryről. Az ágyamra pillantok, a telefonom a közepén fekszik. Felállok, a lábaim fájnak a sok üléstől, így sétálok oda hogy megszerezzem. Megnyomom a gombot hogy lássam valami feltűnik-e a kijelzőn. Egy nem fogadott hívás és egy üzenet Harrytől. Sietve oldom fel a kijelzőt próbálva Harrynek üzenetet küldeni és hívni. Mindkettőt megcsinálva sem reagál semmire. Megnézem az időt amikor az üzenetet küldte. Rögtön azután volt ahogy elkezdtem dolgozni a papíromon, a hívás pedig kb. egy órája. Ez történik ha lehalkítva hagyom a telefonom. Kibaszott életbe. Visszaülök az ágyamba és nekidöntöm a fejem a fejtámlának. Miért, miért nem néztem meg amikor megtudtam volna. Viszont akkor sem helyezhetem őt a suli elé. Nagyon közel vagyok hozzá hogy ösztöndíjat kapjak, nagyon közel. Sikeresen fenntartottam a tökéletes átlagpontot a középiskola alatt, senkinek sem engedem hogy ezt megváltoztassa, még egy homofób tanárnak sem. A szemeim kezdtek lecsukódni és elaludtam a tudtom nélkül.

Felébredek a következő reggel és sietve próbálom kiszedni a telefonomat a párnák alól. A képernyő felvillan, jött egy üzenet Harrytől, "jó reggelt, remélem nem zavartalak tegnap az üzeneteimmel". Üzenetek? Átfutom az üzeneteket, 20 sms. Miért maradt volna fent tegnap olyan későig és mit csinált? Egyik üzenet sem arról szólt amiről szerettem volna. Néhány silány vicc volt köztük, és kb 5 arról hogy mit csinált éppen. Bűntudat kezd bennem gyűlni amiért nem válaszoltam, de ez megváltozik amikor meglátom hogy milyen rosszak a viccei.
A nap rövidebbnek tűnik miután én és Harry az egész napot végig sms-eztük. Először nehéz volt mert amikor üzent mindig éppen csináltam valamit és vice versa. Anya hív vacsorázni, de ez az első alkalom hogy elhagytam ma a szobámat. Normálisan a tinik kint lennének és berúgnának egy szombat estén és arra számítottam hogy Harry is azt csinálja de azt hiszem ő nem olyan mint a többiek. A gondolat hogy talán meleg vagy biszexuális néha átfutott az agyamon de ha az is lenne akkor is a hozzá hasonló fiúk tetszenének neki, agyontetovált és drogos fiúk. Rosszul érzem magam hogy hazudok neki arról hogy kedvelem Lilyt, de ezt azért csináltam mert talán így féltékennyé tudtam tenni vagy ilyesmi. Ostobaság, de szerintem féltékennyé tettem. Esetleg?

...

Hétfő.
- Szeretnéd ha kiraknálak a sulinál Louis?
Anya már a melegítőfelsőjében van és a tenisz cipője van rajta de nem szeretném feltartani mert Annehez igyekszik éppen,
- Igazán nem kell, ne aggódj úgy terveztem ma sétálok.
- Biztos vagy benne? Elég hideg van kint.
- Plusz fokok vannak kint, majd felveszek egy pulcsit.
- Még mindig van egy órád hogy beérj a suliba, semmi szükség rá hogy bemenj első órára.
- Tudom, de szeretnék.
Nem szeretném megmagyarázni neki hogy tetszik Harry és hogy ő mindig ott van és ezért megyek mindig korán. Mi? Nekem nem tetszik Harry, én csak...kedvelem?
- Ahogy gondolod édesem.
Nincsen tiszta pulcsim így úgy döntök, hogy a farmerdzsekimet veszem fel. Átdobom a táskám a vállam felett és kisétálok a házból. Ebben az időjárásban körülbelül fél óráig fog tartani amíg odaérek az iskolához, de már nem fordulhatok vissza. Fagy. Néhány méterrel a háztól hallom ahogy egy autó közeledik felém. Nem szeretnék megfordulni, így továbbsétálok. Az autó hangja közelebbről hallatszik és lassabb lesz. Amikor elér hozzám, megáll.
- Louis! - a mély hangja felismerhető. Megfordítom a fejem és ő a kocsiban ül, azt viselve amit általában szokott.
- Helló - nem bírom megállni a mosolygást. Hogyan tud egy ember mosolyt csalni az arcodra csak azáltal hogy szimplán ránézel?
- Ugorj be, biztos megfagysz.
Odarohanok az anyósülés oldalára ami az út felől található, ahol az autók mennek. Meleg van az autójában, melegebb mint a házunkban.
- Köszi.
- Semmi gond. Ez a legkevesebb amit tehetek miután tegnap olyan késő estig fent tartottalak. Az idő tényleg nagyon gyorsan megy amikor jól érzed magad.
Rálép a gázra és folytatjuk utunkat a suli felé.
- Jól érezted magad smsezés közben? - emelem meg a szemöldököm a kommentje után, enyhe kíváncsiságot kifejezve.
- Uhm..nos..Semmi mást nem kellett tegnap csinálnom úgyhogy azt hiszem igen..? - dadogva keresi a megfelelő szavakat, majd megint beletúr a hajába.
Ez alkalommal nem csendes az út. Elkezdi mesélni hogy az anyukája hogyan próbálta őt segítségre bírni a receptekkel amiket az én anyukám adott neki. Majd felnevetünk miután megemlíti hogy a sütiknek milyen szörnyű ízük volt mert elfejetett az anyukája cukrot rakni bele.
A szokásos helyére áll be a parkolóba a suli előtt. Már mindenki órákon van amikor mi kiszállunk. Mindketten elkezdünk sétálni a bejárat felé, majd a szekrényeinkhez.
Odaérünk, majd eszembe jut, hogy azt mondta a szekrényem az egyik régi barátjáé volt. Tuti Samé volt, igaz? Az enyém mellé áll amikor kinyitom a sajátom.
- Azt mondtad, ez az egyik barátodé volt a szekrény, ugye? - felé fordulok és a szemei kimerevednek.
- Igen.
- Samé volt, huh?
Már nem néz rám hanem a földre ragadnak a szemei, bármiféle szemkontaktust elkerülve.
- Igen.
- Nézd, sajnálom, ha nem szeretnél róla beszélni-
- Nem, nem ez a baj. Én csak...nem tudom - megrántja a vállát majd rám néz.
- Szóval ez azt jelenti, hogy nem bánnád ha beszélnél róla ebédkor?
- Nem, szerintem nem bánnám.
- Szóval akkor elmondod, hogy ki ez a lá-?
- Fiú - javít ki.
- Oh,
Visszalépek miután kijavít majd becsukom a szekrényem. Volt egy érzésem, hogy Sam fiú, de így megerősítve megsemmisített. A tényleges barátja volt? A szerelme? Úristen. Nem hiszem hogy hallani akarom amit mondani fog.
- Találkozunk ebédnél - nyílnak az ajkai és elmegy amikor becsengetnek a második órára. Én pedig ugyanott állok, lefagyva. Azt hiszem fel kell készülnöm a legrosszabbra.

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

{ Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel. }

{ ily little cupcakes,, Laura xx }

Tizenegyedik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

*Louis szemszöge*
- Ébredj napsugár! - hívott anya lentről.
Odafordulok az ébresztőórámhoz, reggel 11 óra. Miért kelt fel ilyen korán hétvégén? Általában nem kelt fel és délutánig alszom. Felkelve az ágyból, megdörzsölöm az arcom és a tarkómat. A szobámból nyíló fürdőszobába indulok hogy megmosakodjak. Mielőtt megtehetném, hallom ahogy egy autó megáll a házunk előtt. Biztos Anne az, odaadja azokat a recepteket anyának amiket ígért. Nem csinálok belőle nagy ügyet és a szekrényemhez mezek. Átkutatom a ruháimat hogy találjak valamit amit fel tudjak venni, de minden túlságosan elegáns itthonra. Megragadok egy kék pólót és egy szürke nadrágot, és abban a pillanatban csengetnek. Figyelmen kívül hagyom és visszasétálok a fürdőbe majd veszek egy zuhanyt. Az emlékek a fejembe ugranak a tegnapi beszélgetésemről anyával ahogy a meleg víz végigfolyik a hátamon. Mi van ha emlékszik rá? Erősen kétlem, felismert volna a suli első napján. Vagy várjunk. Talán felismert, ő volt az aki megmentett Zayntől, vagy nem? Nem, biztos nem emlékszik. Sietve megmosom a hajam és a testem. A víz már kezd hideg lenni ezért lekapcsolom, kilépek a zuhanyzóból miután percekig csak bent álltam és gondolkoztam. Úgy tűnik a gondolkozás az egyetlen dolog amit mostanában csinálok. Sietve felkapkodom a ruháim és a koszosakat a szekrényem melletti szennyesbe szórom.
- Louis! - kiabál anya a konyhából.
- Fent vagyok anya! - válaszolok.
Kinyitom a szobámat és lesétálok, máris hallom ahogy Anne és anyukám beszélgetnek. Megközelítem a konyhát, majd látom Annet és egy magas alakot mögötte. Harry.
- Álomszuszék, nemde? - próbál anya zavarba hozni.
- Hiszen tinédzser, szüksége van alvásra - Anne hozzászól.
Visszamosolygok rá. Próbálom a legjobban figyelmen kívül hagyni Harryt, mintha ott sem lenne és visszasétálok a szobámba, de nem sikerül.
- Louis miért nem mutatod meg Harrynek a szobád?
Nyelek egy nagyot. Az ágyam sincs bevetve. Harry rám néz én pedig visszanézek rá.
- Minden oké, nem muszá-
- Persze, megmutatom. - szólok közbe mielőtt Harry befejezhetné anyukám ajánlatának visszautasítását.
Elég bizonytalanul néz rám hogy komolyan gondolom-e amit mondok. Adok neki egy halvány mosolyt és jelzem neki hogy kövessen. Felsétálok hogy a szobámba vezessem, egyáltalán nem érződik ez helyesnek. Utánam lép be a szobába és becsukja a ajtót maga mögött.
- Tudod, azt nyitva hagyhatod - mondom kicsit remegve.
- Oh nem, én nem-
- Mindegy - vágok közbe megint.
Még mindig az ajtóval szemben áll amikor megyek megcsinálni az ágyam.
*Harry szemszöge*
- Nem muszáj megcsinálnod az ágyad csak azért mert én itt vagyok - mondom Louisnak ahogy elkezdi a párnáit rendezgetni.
- Mindig megcsinálom, nyugi.
Tudom hogy hazudik. Az arca rögtön elpirul, ilyen hamar?
Végre végez az ágyával, és az eredmény nem a legszebb, mármint ahhoz képest ahogy el tudom képzelni valakit ahogy megcsinálja az ágyát. Egy csomó hepehupa van rajta ami gondolom az alatta lévő összegyűrt lepedő miatt van. Zavartan néz fel rám.
- Hadd csináljam meg.
Oldalra áll ahogy az ágyához sétálok. Rendesen elrendezem a takarót és a lepedőt az ágyon úgy ahogy lennie kell, majd visszahelyezem a párnákat.
- Köszönöm - a hangja lágy, és megint pirul.
- Leülhetek? - az ujjam az íróasztalával szembeni ágy melletti székre mutat.
- Persze - válaszol és leül az ágya szélére.
- Én-
Egyszerre kezdünk el beszélni.
- Először te kezded - mondom neki.
Vesz egy mély levegőt és kiengedi mielőtt elkezdene beszélni.
- Emlékszel rám?
- Hogy érted? - pontosan tudom mire gondol. Ő is tudja, de nem szeretném ha tudná hogy egyáltalán emlékszem rá.
- Az anyukám vigyázott rád régebben.
- Ő volt a bébiszitterem? - próbálok meglepődöttnek hangzani.
- Igen, és én voltam a gyerek akivel mindig játszottál.
- Oh igen, már emlékszem. Mindig Lounak szólítottalak.
Próbálok nem túlságosan lelkesnek hangzani de a mondat végén egyértelműen nem tudtam elrejteni az izgatottságomat.
- Arról teljesen elfeledkeztem - a hangja magasabb mint általában.
- Nos, igen.
Ezután csend volt. Kicsit kínossá vált. A körmét rágta majd egyszer csak felnézett rám.
- Még mindig megvan a levél? - böki ki.
Szeretném elmondani neki az igazat de nem szeretném még kínosabbá tenni a helyzetet.
- Milyen levél? - emelem fel az egyik szemöldököm így olyan mintha sejtésem sem lenne arról, hogy miről beszél. Működik.
- Mindegy, hülyeség az egész.
Megint elkezdi a körmét rágni, az arca még vörösebb mint eddig volt.
- Nem az, mondd el.
Igenis emlékezett a levélre. Egy faszfejnek tűnök hogy úgy csinálok mintha nem tudnám miről beszél, de nem szeretnék túlságosan reménytelennek hangzani hogy még mindig megvan a levél.
- A napon amikor elmentél, adtam neked egy levelet. Még mindig emlékszem rá hogy mi volt benne, tudom, valószínű most ijesztőnek hangzok - megrázza a fejét.
- Nem, nem hangzol annak.
Megpróbálom hozzá kinyújtani a karom amikor újból lenéz, de megállítom magam.
- Minden szóra? - kérdezem.
- Igen, ennyire gáz?
- Nem, ez igazából jó. Talán segíthetnél felidézni az emlékeimet meg ilyenek.
- Várj, szeretnéd hogy elmondjam neked hogy mi volt a levélben? - a szemei kimerevednek és a ránc az arcán egy mosollyá alakul.
- Igen.
Visszamosolygok, próbálván bátorítani a szar lépésem után. Vesz egy mély levegőt majd nekilát:
- Valami olyasmi volt, hogy "Hallottam hogy ma költözöl és hiányozni fogsz. Te voltál az egyetlen barátom, és az egyetlen személy akivel játszhattam itthon. De ígérjük meg hogy mindig is barátok leszünk, nem számít mi történik, és amikor nagyok leszünk akkor megkeressük egymást és jobb barátok leszünk mint most. Hiányozni fogsz Harry, mindig is te leszel a legjobb barátom."- fejezi be majd lenéz a földre.
- És most itt vagyunk. Gondolom teljesíteni tudjuk az ígéretet?
Amikor felnéz akkor a szemei könnyesek és az arca színe sápadt.
- Komolyan gondolod?
-  Minden szót, folytathatjuk ott ahol aznap abba hagytuk. Elég nagy szívás, hogy nincs meg a levél, jó dolog lenne egy emlék arról a napról.
- Igen, jó lenne. Gondolom már nem kell annyit lógnunk együtt, már nincs olyan sok amit még nem tudunk egymásról.
Érzem ahogy az arcomról lassan eltűnik a mosoly miután megemlíti hogy nem kéne együtt lógnunk. Az agyam válaszra siet és a szavak azelőtt szöknek ki a számon mielőtt tudatában lennék annak amit csinálok.
- Talán nem is, de a suliban azért még együtt lóghatnánk?
- De te az-
- Tudom mit mondtam, de nem bírom elviselni az embereket a suliban, senkit csak téged és abban is biztos vagyok hogy te sem bírod őket. Igazam van?
- Igen, azt hiszem.
- Szóval, mit mondasz, hétfőn leszünk együtt?
- Jól hangzik. Legalább nem kell elviselnem Lily nézését többé - látom ahogy próbálja visszatartani a mosolyát majd felnevet a mondat végén.
Nézését?
- Milyen nézést?
- Kedvel engem, mindenki azt mondja hogy elég egyértelmű?
- Te kedveled őt? - a hangom komoly és nyers, nem szándékosan de így jön ki.
Meglepődik a szavaim hallatán, eldönti a fejét és egy önelégült mosoly jelenik meg az arcán.
- Nagyon is vonzónak talá-
- De te meleg vagy.
A szavak kicsúsznak a számból. Francba, nem akartam.
- Vannak kétségeim felőle, talán biszexuális vagyok ezek után? Még mindig próbálom magam megtalálni.
De ő meleg, ő nem- ő nem, ki van zárva hogy szeresse a lányokat. Igazából megteheti de én nem szeretném hogy ő-, mit is gondolok. Mi csak barátok vagyunk, emlékeztetem magam sokadszorra.
- Oh - érzem ahogy elkezd pirulni az arcom. Szerencsére meghallom anyát lentről kiabálni mielőtt Louis megszólalna.
- Harry, megyünk!
- Mindjárt lent vagyok anya!
Ránézek Louisra, ő már áll majd én is felállok.
- Akkor majd hétfőn találkozunk.
- Persze, talán majd akkor elmondhatod hogy ki is Sam - mosolyog.
Abban a pillanatban ahogy kimondja a nevét, esküszöm hogy a szoba 20 fokkal hidegebb lett, a szívem dobogása felpörgött.
- Igen, talán - majdnem suttogásban mondom de ő hallja.
Kinyitom a szobát és kisétálok, ő nem követ. Basszameg, mi a francot fogok csinálni.

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

{ Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel. }

{ ily little cupcakes,, Laura xx }