Harmadik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

Egy megkönnyebbült sóhajjal fordulok vissza. A tanár hív, hogy menjek vissza a könyvemért amit a padon hagytam.

...

Az elmúlt héten úgy voltam iskolában, hogy egyszer sem láttam Harryt, ami fura, mivel csak az első nap jött iskolába amikor én is. Úgy döntöttem, megkérdezem az egyik lányt akivel lógok, hogy normális-e ha ennyit hiányzik az iskolából. A lány szerint sohasem hiányzott, egészen mostanáig.

- Várj! - kiáltja Marie.

- Mi az?

- Nos, az első évében amikor idejött, néhány napig hiányzott és amikor visszajött, már sosem volt ugyanolyan többé. Harry régen társaságkedvelő volt, voltak barátai, és mindenkivel kommunikált addig a napig. Amikor visszajött, feketébe volt öltözve, ahogy a mai napig is feketében van. Soha többé nem volt mosoly az arcán, csendes és izolált volt. Egy hét múlva öngyilkosságot követett el a legelső barátja akit itt szerzett, és senki sem tudja miért. Azóta egyszer sem volt mosoly az arcán. Soha.

- Szerinted Harry tudja, hogy miért lett a barátja öngyilkos? - túl indiszkrét vagyok, de egyszerűen nem érdekel.

- Talán? - megvonja a vállát.

- Oh - válaszolok

- Miért szeretnél annyira többet megtudni a srácról? Téged talán a...fiúk érdekelnek? - mondja majdnem suttogva, teljesen undorodva.

- Nem! Dehogyis! Az baszottul buzis. Csak gondoltam jobb lenne többet tudni róla, ennyi az egész - hazudok. Nem mondhatom el neki hogy a fiúkhoz vonzódom, azután nem miután láttam az arckifejezését. Túlságosan undorodott az egésztől. Ettől csak jobban felfordul a gyomrom.

- Oh sajnálom - kér bocsánatot. Majd kiengedek egy megkönnyebbült sóhajt.

- Miből gondolod ezt először is? - a hangom majdnem elcsuklik.

- Semmiféle ok, csak itt az emberek nem igazán kedvelik azokat a fajta embereket.

Komolyan mondja? Nem lehet.

- Te is azok közé az emberek közé tartozol? - kerülök bármiféle szemkontaktust. Megtanultam, hogy ne nézzek az emberek szemébe amikor hazudok.

- Inkább ki nem tartozik? Jobb ha nem vagy olyan ember aki hisz az azonos nemű emberek házasságában és a többi marhaságban, vagy te hiszel? - felhúzza az egyik szemöldökét.

- Nem, persze hogy nem - a bűntudatom erősödik.

- Akkor jó, emellett pedig Harry az az ember aki a legjobban megveti azokat az embereket.

Ő tényleg olyan lenne?

A csengő megszólal.

Már kezdtem hinni, hogy ez a hely jobb lenne nekem, de ők pont az ellenkezőjét kezdik el bizonyítani. Ennek egy menekülésnek kellett volna lennie az összes szar dologtól. Szemmel láthatóan nem egy menekülés lesz ez, inkább egy újabb kapu.

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }
{ Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel. }
{ ily little cupcakes,, Laura xx }