24. Fejezet

{ Oké, triple updatet még úgy sem csináltam, úgyhogy here ya go. Mit mondhatnék volt egy kis időm hétvégén, ráadásul nem akartalak két ilyen rövid résszel itt hagyni titeket egy/két hétig. Viszont két rossz hírem: 1. ez a rész is rövid,  2. a vége elég szar helyen van
Viszont ez egy egész mozgalmas rész, valamint az író nevében is bocsánatot kérek, de azt írta hogy a következő részre tartogatta az izgalmas jeleneteket.
Jó olvasást, ne felejtsetek el válaszolni a fejezet végén található kérdésre és valamilyen nyomot mindenképpen hagyjatok magatok után!
Hamarosan találkozunk, Laura xlx }

 *Harry szemszöge*
- Micsoda?! - akadok ki.

Mi a franc? Mi a francot csinált ott Niall? Biztos valamit keresett amivel visszavághat nekünk.

- Látott minket - mondja Louis az ablakon kifelé bámulva.

- Ezért nem engedted hogy megcsókoljalak? Mi a faszért nem mondtad el? Francba! Tudtam, hogy rossz ötlet volt - túrok bele a hajamba, rányomva a gázpedálra.

Louis végre felém fordul nagyra nyitott szemekkel és egybekúszó szemöldökkel.

- Mi volt rossz ötlet? A vacsora tökéletes volt.

- Ne tettesd a hülyét Louis! Te és én, mi. Francba, tudtam hogy még csak szóba se kellett volna állnom veled. Most mi lesz? Niall mindent elmond és még jobban elrontja az életem?! - kiabálom az utat nézve.

Az adrenalin felmegy bennem és nem tudok tisztán gondolkodni.

- Semmit sem fog mondani! Tudom, hogy nem fog! - kiabálja Louis, a mondat végén megtörik a hangja.

- Oh igen? Miért vagy benne ennyire biztos? Leszoptad a mosdóban?! - csúszik ki a számon, át sem gondolva miket mondok. 

Rátaposok a fékre és a kocsi megugrik a hirtelen megállástól. Egy autó sincs a közelben, így nem akadályozok senkit sem a vezetésben, habár ígyis, úgyis leszarom.

- Ő volt az egyik kibaszott pincér abban a kibaszott étteremben! Megígérte nekem, hogy egy szót sem fog szólni az egészről és rohadtul megnyílt előttem! Az apja kurvára halott és az anyja pedig baszottul haldoklik! Szégyenli amit csinál és ahogyan, néha még enni sem eszik mert nincs rá pénze! Akkora fasz vagy! - Louis kiabál könnyes szemekkel, és nemsokára pedig a könnyek már hullanak.

A szemembe néz, a mellkasa csak emelkedik és süllyed. Kifogy a levegőből mire elmondja a mondanivalóját. Egy utolsó pillantást vet rám mielőtt kiszáll az autóból és becsapja az ajtót. Még sosem láttam ezt az oldalát, dühös és magabiztos.

- Louis, visszaszállnál a kocsiba kérlek? Nem gondoltam komolyan, nem tudtam - puhítom a dolgokat, észrevéve hogy mit mondtam ezelőtt. A tény, hogy Niall szülei és Niall szegények számomra sokkoló. Nem tűnik olyannak, akinek ilyen életet kell élnie. Ugyanakkor amit mondtam, kéretlen volt. Faszt szopni? Honnan szedem ezeket a dolgokat?

- Innentől sétálok köszi - próbálja a keményet játszani, de ennél jobban ismerem.

Hagyom hogy elsétáljon az autótól. Miután megtett pár lépést, lassan melléhajtok.

- Azt sem tudod merre mész, ugye?

Fogalma sincs hogy hol vagyunk. Új még a városban és amúgy sem az ő házukhoz vittem. Hanem hozzánk.

- Nem - mondja halkan.

Lenéz a földre és megadása jeleként sóhajt egyet.

- Szállj be. Emellett pedig te vagy a tanárom egész évben, emlékszel? - mosolygok, próbálva oldani a hangulatot.

Beszáll az autóba és folytatjuk az utat. Louis egész úton komor. Tényleg elbasztam. És a Nialles ügyet pedig gondolom hagyhatnám, hiszen megígérte nekem, hogy megpróbál minden tőle telhetőt hogy vissza juthassak a suliba.

- Louis, sajnálom. Nem gondoltam át miket beszélek. És gondolom nem fájna ha megbocsájtanék Niallnek.

Amikor megérkezünk Louis szó nélkül száll ki az autóból. Miután én is kiszálltam, arra pillantok fel, hogy Louis már a bejáratnál vár hogy nyissam ki az ajtót és engedjem be a házba. A kezei maga előtt összefonva, a lábával pedig a járdát kopogtatja.

- Ennél lassabban nem megy? - jegyzi meg.

- Sietsz valahova?

- Igen, tudod van egy kis munkánk.

- Persze.

Elforgatom a kulcsot a zárban és kinyitom az ajtót. Anya nincs itthon, ami jó jel. Nincs szükségem rá, hogy egész idő alatt rajtam lógjon amíg itt van Louis. Felvezetem Louist a szobámba. Órákat töltöttünk azzal, hogy hülyeségekről beszéltünk, mint a kovalens kötés, valami hülye matek cucc, és hogy a Ne bántsátok a feketerigót! egyáltalán nem is egy madárról szól. Egész idő alatt Louis csak a megadott témákról beszélt. Még csak nem is nézett a szemembe, egyszer sem. Nem gondoltam hogy amit korábban mondtam az ennyire zavarni fogja.

- Louis nézz rám.

- Azt csinálom, nem?

- Komolyan gondolom Louis - lököm le az összes könyvet az asztalról.

- Én is komolyan gondolom. Ez meg mire volt jó? - mutogat a földön heverő könyvekre.

- Mert elfáradtam abban, hogy ezeket a szarokat tanuljam. Úgy sem fognak kelleni középsuli után.

- Főiskola? - rántja fel a szemöldökét.

- Tökmindegy. Nem lehetne egy kis szünetet tartani, és holnap folytatjuk? Neked még mindig meg kell csinálni a munkád.

- Rendben akkor - görnyeszti le a vállát.

- Jó.

- Igen - még mindig nem tért magához.

- Basszameg Louis csak beszélj velem. Nem gondoltam komolyan amit korábban mondtam és tudod te ezt. Hányszor kell még ezt elmondanom? Megbocsájtok Niallnek és adok neki egy esélyt, rendben? - döntöm el a fejem az arcát keresve.

Végül felnéz és megforgatja a szemeit.

- De azt még mindig komolyan gondoltad, hogy tudtad hogy sosem szabadott volna hozzám szólnod - ráncolja meg a homlokát.

A jelenet újra és újra lejátszódik a fejemben.

- Francba dehogyis! Csak mérges voltam, oké? - emelem fel a hangom miközben próbálom a lehető legjobban nem felidegesíteni Louist.

- Oké - a válasza rideg.

Feláll és megragadja a táskáját, azt átdobva a válla felett. Tudom, hogy nem hisz nekem és nem is fog soha, nem számít hányszor mondom neki.

Felállok az ágyról amikor a szobám ajtajához ér. Nagy léptekkel utolérem és visszahúzom a szobába, bezárva az ajtót mögötte. Megpróbálja kinyitni az ajtót de nem engedem. Megragadom pólóját az öklömmel és odaszorítom az ajtóhoz.

- Mit csi-

Nem hagyom hogy befejezze a mondanivalóját. Nekinyomom az ajkaim az övének. Próbál ellökni magától mint legutóbb, de ezúttal nem engedem neki. Egy idő után feladja, kezét a tarkómra helyezi majd elkezdi finoman húzni a hajam. Folyamatosan visszajátszódnak az emlékek az első csókunkról. Pontosan tudom, hogy nem fogom újra elkövetni ugyanazt a hibát.

- Harry - lihegi amikor mindketten elkapjuk egymás lélegzetét.

- Louis - nyöszörgök.

Mindketten visszhangban nyögjük egymás nevét újra és újra.

Louis a fogaival játszadozik az ajkamban található karikával miközben melegség tölti el az egész testem. Lassan az ágy felé nyom addig a pontig, amíg a térdhajlatom nem érinti a szélét. Mégegyszer utoljára meglök, így elvesztem az egyensúlyom és az ágyra esek Louist magammal rántva.

{ Szerintetek mi fog történni a következő fejezetben? Elég egyértelműnek tűnik, de nem az :D
Ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni. }