Tizenötödik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }



*Harry szemszöge*
Beszállok az autómba és kitolatok a baszott parkolóból. Louis jobban teszi hogyha csak hülyéskedik ezzel az egésszel. Belefáradtam abba, hogy mindig valahogy sikerül eltaszítom magamtól az embereket, de ez alkalommal Louis taszít el engem.
Mielőtt tudatában lennék annak hogy hová megyek, már a városi temető előtt találom magamat. Leparkolok a mellette párhuzamosan haladó utca túloldalán. Kilépek az autóból, nem zavartatva magamat azzal, hogy az utca mindkét oldalát megnézzem mielőtt átmegyek. Nincs annyi ember ami egy jó jel. Lesétálok a régi temető öreg útjain. Sam sírköve pont ugyanolyan amilyen 3 évvel ezelőtt volt. Rendszerint minden nap eljöttem őt meglátogatni abban az évben amikor meghalt, de aztán abbahagytam. A talaj nedves a harmattól de leszarom és leülök. A hátam a sírkőnek van döntve amikor kiveszem a kis zacskót és egy öngyújtót a táskámból. Még mindig megvan a rágó papírja korábbról, nem gondoltam volna hogy majd pont egy temetőben jól jön. A fű mindig a legjobb relaxálás. Feltekerem a darab papírt a zöld tartalmával és meggyújtom. A füst ami elhagyja a számat betölti a levegőt. Idegenek haladnak el mellettem csúnya tekinteteket hagyva, de leszarom. Bassza meg Louis, bassza meg Sam, bassza meg Lily, bassza meg mindenki, egyikükre sincs szükségem.
Később egy hajléktalan férfi leül mellém és csatlakozik hozzám.
- Mit csinálsz itt gyerek?
- Egy, nem vagyok gyerek. Kettő, van bármiféle közöd is hozzá?
- Jézus, valaki nem kapott mostanában eleget - tartja az idős borzas ember arca elé a kezét, mintha megsértettem volna.
- Kussolj el.
- Miért vagy kint ilyen későn?
- Nincs késő.
- Már sötét van.
Körbenézek és az égbolt sötétkék színű egy kis világosabb lilával keverve. Milyen régóta ülök itt?
- Mennyi az idő? - kérdezem ahogy állok fel.
- Ha lenne órám, megmondanám neked.
Hajléktalan. Megsajnálom az embert, és odahajítom neki a maradék füvet.
- Tessék, eladhatod vagy elszívhatod, nem tudom.
Elindulok a temető kapuja felé. Az egyetlen zaj amit hallani lehet, az a csizmám sarkának kopogása a betonon, a szél fújásával keverve.
Beszállok az autómba és elhúzok. A fejem zúg és alig látom az utat a véreres szemeimmel. Bassza meg Louis, nincs rá szükségem.

*Louis szemszöge*
Szerda.
Ezen a reggelen semmi szokatlan nem történt. Felkelek, elkészülök bekölnizem magam kicsit és elsétálok suliba. Ez alkalommal még csak át sem fut a fejemen az a gondolat, hogy Harry felvesz útközben.
A szokásosnál később érek be az iskolába. Végül Lilyt minden órára elkísértem, természetesen közben Harryt is kerestem csakhogy lássam az arckifejezését, de semmi jel felőle. Valószínűbb, hogy majd ebédkor látom.
- Hé Lily, szeretnél az aulában enni? Kevesebb a zaj - mondom ahogy megfogom a kezét, elvezetve az ebédlő sorához.
- Persze. Te vagy a legédesebb srác akivel valaha is randiztam.
Amikor kimondja, a gyomrom fájni kezd. Nem is tudja hogy még csak picit sem kedvelem úgy. Egy szardarabnak érzem magam, de az érzés elmosódik.
- Én nem ítélkeznék ilyen gyorsan.
- Miért?
- Semmi.
Mindketten elvesszük az ebédünket, két sajtos pizza. Egyből beugrik ahogy Harry elvitt a nagybátyja helyére pizzázni. Elég.
Finoman megfogom Lily kezét és elvezetem a szekrényemhez. Elsétálunk Harry szekrénye mellett is de ő nincs ott. A lehető legjobban próbálom nem egyértelművé tenni, hogy csak azért jöttünk ide hogy Harry lásson minket együtt. Sóhajtok majd folytatjuk a sétát a szekrényemhez. Amikor elfordulok a sarkon, majdnem nekimegyek Harrynek. Megállítom magam és ő is ugyanezt teszi, csak pár centire megállva egymástól. Ugyanazon a helyen áll mozdulatlanul, egyenesen a szemembe nézve. A szemei véreresek és a fehér szín a szeméből eltűnt, helyette vörös veszi át a helyét. Egy vicces és idegen szag kelti fel a figyelmemet. Fű, annak kell lennie. Ugyanazok a ruhák vannak rajta mint tegnap, nem mintha bármelyik is különbözne a másiktól de felismerem a mustárfoltot tegnapról.
Közelebb húzom magamhoz Lilyt hogy ne csak rám figyeljen hanem Lilyt is észrevegye. Csak egy pillantást vet rá és elsétál előlünk.
- Ez meg mi volt?
- Nem tudom, talán drogozik vagy valami.
Próbálok úgy tenni, mintha nem tudnám mi történik, de tudom. Csupán egy nap alatt nyomorulttá teszem. Egy napba telt ezt megcsinálni. Az arckifejezése nem olyan volt amivel nem érezhetnél együtt.
Ugyanez történik 2 héten keresztül. Lily és én elmegyünk kajáért, látjuk Harryt a szekrényénél nyomkodni a telefonját, és képzeletben megütögetem a hátam a 'munkámért'. Elég szarul érzem magam emiatt és nemsokára meg is kezdem bánni ezt az egészet. Lily tényleg azt hiszi, hogy kedvelem őt és még a szüleinek is be szeretne mutatni, csak 2 hete vagyunk együtt az isten szerelmére. Ugyanaz a kör megy végig egészen péntekig.

...

- El tudsz kísérni az első órámra, Louis? - kérdezi a 'barátnőm'.
- Nem azt csinálom?
Igazából azt csinálom. A terem a szekrények végénél van. Szorosan fogja a kezem ahogy a terem ajtajához sétálunk. Mindketten röhögünk a gyereken akit az előbb gatyáztak meg a suli előtti udvaron. Végül odaérünk a teremhez, és látom hogy Harry az azelőtti padon ül. Úgy néz ki mint egy roncs. Belefájdul a szívem ha ránézek.
Megölelem Lilyt, tudván hogy Harry néz, még akkor is ha úgy tesz mintha nem. Meglepődöm amikor megcsókol. Ajkait az enyémhez szorítja, és úgy döntök, hogy visszacsókolok. A csók aranyos, de semmi az első csókomhoz képest. Hátralép majd lassan elengedi a kezemet az ajkát beharapva. Pont időben sétál be a terembe. Harry még mindig a padon ül. Elkezdek a szekrényem felé sétálni de egyszer csak lépteket hallok mögülem. Gyorsabbra veszem a tempót majd végre odaérek a szekrényemhez. Mielőtt ki tudnám nyitni, egy kezet érzek a pólóm nyakánál, rögtön a mellkasom felett. Harry. Megfordít az anyaggal teli öklével, hogy szembe nézzek vele. A szemei még mindig vörösek és kicsit fényesek. Gyorsan és nehezen veszi a levegőt. Nekivág a szekrénynek, csak ugyanúgy mint ahogy Zayn tette az első napon. Mi a fasz baja van.
- Baszd meg Louis!
A hangja visszhangzik az üres folyosón.
- Mi a fasz bajod van?
Nem próbálok meg vele küzdeni, most nem.
- Tudod, hogy mennyire szarul voltam? Nem válaszolsz a hívásaimra és üzeneteimre? Csak mert a kis barátnőddel voltál, mi? Egyáltalán a barátnődnek tekinted őt?
Az arca centiméterekre van az enyémtől mégis ordít, mintha több száz méterre lennék tőle.
- Rohadtul kussolj!
Valahogy összeszedem az erőmet és leszedem magamról, nekinyomva a hátát a szekrényhez aminek az előbb én voltam nekinyomva. Nem fogom hagyni hogy úgy viselkedjen mint aki ártatlan.
- Végighallgatsz - mondom nyugodt de haragos hangon ahogy mégegyszer utoljára a szekrénynek lököm. A haja már nem felfelé áll, de néhány fürtje az izzadt homlokára van ragadva.
- Ne próbálj meg úgy viselkedni itt mint az áldozat. Rohadtul tudod hogy mit mondtál nekem aznap. Azt mondtad, hogy hagyjalak békén, töröljem a számodat és felejtselek el. Ezt tettem. Kedveltelek Harry, de a dolgok változnak, az emberek változnak és pontosan ezt csinálom, változom. Miért vagy itt? A saját szekrényemnek tolsz? Oh várj nem is az enyémnek, ugye? Samé, Sam így, Sam úgy, minden Sam körül forog, nemde? Ezért kiabáltál rám aznap, nem azért mert kedvellek, hanem mert nem szeretted volna hogy tudjak Samről amíg mi 'barátok' voltunk. Mennyi ideig tervezted ezt elhallgatni? Egész idő alatt félrevezettél. Nem Sam vagyok és soha nem is leszek ő! Igen, hasonlítunk egymásra de ez az egyetlen ok amiért elkezdtél velem beszélgetni - befejezem mondanivalóm majd nekipréselem a szekrénynek.
Kifogyok a levegőből ahogy befejezem. A szemei nagyra nyílnak és könnyesek, az arckifejezése olyan mintha félne.
Lelök magáról és kiegyenesedik.
- Beszéljünk erről máshol - a hangja megtörik. Kétségbeesettnek tűnik én pedig belemegyek.
Elindul a hátsó ajtók felé és elhagyja az épületet, majd az autója felé megy. Beszállunk az autójába és elvezet.
Végül egy sötét sikátornál kötünk ki a város közepén.

*Harry szemszöge*
- Szállj ki - mondom nyugodt hangon ahogy kilépek az autóból és beljebb sétálok a sikátorban. Nem az volt a szándékom hogy pontosan ide hozzam, de már nem bírom ezt tovább bent tartani. Visszafordulok az autó felé, hogy lássam az arcát amikor ő is kiszáll az autóból.
- Louis, én itt nem próbálok áldozatnak tűnni. Sajnálom, hogy megtudtál dolgokat Samről de nem így szerettem volna. Rettentően belefáradtam abba, hogy Samnek valahogy mindig benne kell ebben a sztoriban lennie. A napon amikor rád kiabáltam, nem gondolkodtam. Nem voltam benne biztos, hogy képes lennék beszélni neked Samről, ezért tettem amit tettem. Amikor arra kerül a sor, hogy kifejtsem a gondolataim és a szándékaim, nem úgy sikerül semmi se ahogy szeretném. Lelkiismeret-furdalásom van amiért azokat a hülyeségeket mondtam neked az ebédlőben és az, hogy sírni láttalak csak még rosszabbá tette ezt az egészet. Aznap egész végig azon gondolkoztam, hogyan tudnék bocsánatot kérni és el is terveztem, de láttalak Lilyvel. És mielőtt még elkezdünk beszélni róla, el szeretném mondani hogy valójában hogy érzek irántad.
Veszek egy mély levegőt mielőtt bármit is mondanék és folytatnám.
- Harry, Lily-
Louis elkezdi a mondanivalóját de én megállítom.
- Csak hallgass végig, kérlek - most már könyörgöm. Bólint és elkezdem.
- Az ok amiért nem szerettem volna közel kerülni hozzád, az az hogy anya figyelmeztetett hogy ne tegyem. Amikor meglátott téged, azt hitte tisztában van a szándékaimmal de tévedett. Azt hiszi, hogy vannak érzéseim Sam iránt, de nincsenek. Azért kedvellek Louis, mert olyan vagy amilyen, nem azért mert hasonlítasz Samre, francba vele dehogyis. Ha bármi másban összehasonlítanánk titeket, egyáltalán nem olyan vagy mint ő. Neki voltak tetkói, neked nincsenek. Sokkal jobban irányító típus volt, te nem. Neki nem volt szíve, de neked van. De elég Samről. Emlékszel amikor megkérted Lilyt, hogy a barátnőd legyen? Ha legalább egy másodperccel tovább nem láttalak volna vele, akkor elküldtem volna azt a kibaszott üzenetet amiben leírom mit érzek irántad. De nem küldtem el miután láttam hogy vele voltál. Kibaszottul kedvellek Louis, miért nem veszed észre. Gyengévé és nyomorulttá tettél ezalatt a 2 hét alatt, ház nem láttad? Tegnap zuhanyoztam először mióta utoljára beszéltünk. Drogfokon élek azóta. Nézd, tudom hogy kedveled Lilyt és bárcsak elmondtam volna neked ezt előbb. Amikor láttam, hogy megcsókolod, valami átfutott rajtam. Tudom, hogy elbasztam a dolgokat és nagyon sajnálom. Csak adj egy esélyt.
Az arcom nedves mire befejezem azt amit el kellett mondanom. Közelebb lépek hozzá és elkezd könnyezni a szeme. Nem szerettem volna ha sír?
- Ne sírj légy szíves - könyörgöm.
Felnevet majd közelebb lép egyet és elkezd beszélni.
- Harry, én nem kedvelem Lilyt és soha nem is kedveltem. Én téged kedvellek, mindig is téged kedveltelek. Arra használtam Lilyt, hogy ezt kihozzam belőled. Tudom, hogy hülyeség volt ezt csinálni de keresnem kellett egy utat hogy kinyílj felém. Sajnálom. Bízz bennem Harry, tényleg kedve-
- Bizonyítsd.
- Mi? - meg van lepődve a szavaim hallatán, a szemei nagyra nyílnak.
- Bizonyítsd be. Bizonyítsd hogy kedvelsz engem és nem kedveled Lilyt.
Még mindig le van sokkolva a szavaimtól, de közelebb lép. Én hátrébb lépek amíg a hátam nem súrolja teljesen a kemény, hideg falat.
- Bebizonyítom - mondja. Az arca 2 centire van az enyémtől. Most az egyszer nem én irányítok hanem ő.
Megragadja a pólómat és közelebb húz magához. Arra készül amire gondolok? Megkapom a helyes választ amikor az ajkai az enyémekhez ütköznek. Érzem ahogy mosolyog mikor rá kell állnia a lábaimra hogy elérjen. Visszalép és zihálva állunk egymással szemben. Az ajkai pirosra duzzadtak az esemény miatt. Az arca piros, és érzem ahogy az enyém is elkezd pirulni.
Ide-oda járkálva dörzsöli a nyaka hátulját a kezével.
- Szóval, most mi lesz? - kérdi.
- Nem tudom? - válaszolok. Őszintén, nem tudom. Mi lesz most, hová megyünk innen?

A szerző mondanivalója:

Minden itt kezdődik. +18-as részek, hazugságok, könnyek, minden.

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

{ Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel. }

{ ily little cupcakes,, Laura xx }