Tizenhetedik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

*Louis szemszöge*
- Akkor mi lesz most? - próbálom keresni Harry szemeit de azok nem néznek rám.
- Nem tudom? Nem várom el tőled, hogy ezentúl minden nap lógj a suliból miattam, csak hogy együtt lehessünk. Tudom, hogy mennyit jelentenek neked a jegyeid és nem engedem meg magamnak, hogy az utadba kerüljek.
- Átmész egy másik iskolába? - kérdezem, próbálva úgy tettetni mintha nem annyira érdekelne. Bár igenis érdekel.
- Nem. Kihagyom ezt az évet.
Ez mind az én hibám. Felállok és a kezeim az asztalra teszem. A mutatóujjam az álla alá helyezem hogy felemeljem a fejét.
- Figyelj rám. Nem hagyhatod csak úgy ki a sulit. Igen, talán a jegyeid nem a legjobbak de valamire tudnál menni velük. Ne hagyd, hogy ez legyen a vége, engedd, hogy ez csak egy lecke legyen amiből tanulsz. Nem azt próbálom mondani, hogy nem szeretném ha ide járnál iskolába de milyen másik választási lehetőséged van? Iskolába fogsz járni és elvégzed. Nem a semmiért fecséreltél el az életedből több, mint 16 évet.
Az arckifejezése egyáltalán nem változott. Nem nevet, de még csak nem is mosolyog.
- Louis, ez volt az utolsó iskola a környéken ahol még nem függesztettek fel. És anyukám sem tud csak úgy átiratni egy másik iskolába. Nagyon jól fizetnek neki a munkahelyén, és ha költözünk akkor egy másik állást kell neki találnia. Nem baszhatom ezt el neki is.
Összeráncolom a homlokom és visszaülök a székre. Valamit kell tennem ez ügyben, nem hagyhatom így. Ha kihagyja az iskolát, kényszerítve lesz arra, hogy dolgozzon és lépjen tovább az életben.
- Majd én tanítalak otthon - szalad ki a számon.
- Mi? - felnéz rám és az arca felvidul.
- Azt mondtam, majd én tanítalak otthon. Megvannak hozzá a jegyeim meg minden! A foglalkozások egyből suli után lehetnének, háromszor egy héten. Elég lesz neked arra, hogy megszerezd az érettségid. Semmiség lesz.
Ez egy nem kis dolog, de nem szeretném ha azt gondolná hogy nagy. Már csak úgy kell majd beosztanom az időmet, hogy ne befolyásolja ez az egész a saját jegyeimet.
- M-megtennéd értem?
- Persze. Miért ne tenném meg.
Feláll a székről majd követem. Eléggé meglepődöm amikor elém sétál és megölel? Az ölelése szoros, de nyugtató. A kezeim a testem mellett vannak, próbálom visszaölelni de a szorítása túl erős így képtelen vagyok rá.
- Harry, a könyvtárban vagyunk, egy nyilvános helyen.
Egyből elenged amint rájön, hogy hol vagyunk. Amikor visszalép, az arcai pirosak és a földet nézi. Sosem mutatja meg itt az érzékeny oldalát. Ha az emberek láthatnák, hogy milyen is ő valójában, és megismernék, akkor nem kezelnék úgy mint valami szörnyeteget.
- El sem tudod képzelni, hogy anyukám mennyire boldog lesz. Köszönöm - mosolyog majd közelebb lép hozzám.
- Ne csinálj belőle olyan nagy ügyet. Ez a legkevesebb amit tehetek, gyakorlatilag az én hibám ez az egész.
- Ne hibáztasd ezért magad Louis. Ha nem lettem volna akkora seggfej és nem mondtam volna neked azokat a hülyeségeket, akkor ezek nem történtek volna meg. Szóval meg se próbáld hibáztatni magad ezért, vagy csak azt gondolni, hogy bármi közöd is van ehhez.
- Rendben. Mostantól jobban is teszed ha Mr. Tomlinsonnak hívsz mivel én leszek a tanárod - poénkodok. Harry közelebb lép és a fejét a fülemhez emeli.
- Azon gondolkoztam, hogy vajon milyen fajta büntetése van Mr. Tomlinsonnak ha nem figyelek eléggé - súgja a fülembe csábítóan. Rögtön libabőrös leszek és érzem ahogy még a tarkómon is feláll a haj.
Lassan hátrál majd elhagyja a könyvtárat. Itthagy, lefagyva, égő arccal. Talán ennek a szívességnek megvannak a maga előnyei. Olyan dolgokkal, amik akkor történnek meg ha A Barátod 'tanára' vagy. Ő most akkor a barátom? Még csak nem is tudom, hogy hol állunk most.

*Harry szemszöge*
Kisétálok a szobából, Louist otthagyva aki majdnemhogy ugrál a cipőjében. Hacsak tudná, hogy mire vállalkozott.
Amikor kilépek a könyvtárból, látom hogy anya már az iroda előtt vár rám összeráncolt szemöldökkel. Átadva a híreket, remélhetőleg leesik mindenféle teher a válláról, talán.
- Találd ki mi történt anya.
- Nem játszom játékokat Harry.
- Én sem!
- Akkor mi az, Harry?
Tisztán látszik a csalódottság az arcán.
- Louis felajánlotta, hogy segít befejezni a hátralevő évet. Megvannak hozzá a jegyei és minden-
- Nem az ő döntése az, hogy ezt megcsinálja vagy nem. Johannahnak bele kell egyeznie abba, hogy Louis feláldozza rád a szabadidejét. Nem is említve, hogy nekem is van ebbe beleszólásom.
- Ha felhozod azt az egész Sam szarságot, azon már rég túl vagyok oké. Ő Louis, nem Sam. Emellett pedig tud mindent.
- Mindent? - húzza fel a szemöldökét.
- A nagy részét. Szeretnéd, hogy elvégezzem az iskolát és megszerezzem azt a kibaszott érettségit vagy megkockáztatnád az állásodat hogy átvigyenek egy másik iskolába ahonnan valószínűleg ugyanúgy kicsapnának?
Amikor hallom a sóhajt, tudom hogy nyertem.
- Harry, neked kell tudnod hogy mi a helyes és ha azt gondolod, hogy ez az, akkor ez az. Nincs most hozzá elég energiám, hogy vitatkozzak veled - ezzel elsétál az első ajtók felé.
A folyosók üresek, egyedül a cipő sarka kopog a padlón. Elindulok utána de rájövök, hogy vissza kéne mennem a szekrényemhez, visszaszerezni mindent miután már így is ki lettem rúgva ebből a pokolból amit iskolának hívnak.
A szekrényemhez érek és mindent beleszórok egy szemeteszsákba. Benne maradt egy üres papír mellette egy tollal és ez ad egy ötletet.

*Louis szemszöge*
Miután Harryvel töltöttem egy kis időt, visszamentem órákra elviselve mindenféle pletykákat Harryről. Néhány szinte hihetetlen volt, mint például hogy Harryt azért csapták ki mert felszedett egy tanárt és ilyen dolgok, undorító. Az ebéd meglepetésszerűen egyáltalán nem volt kínos. Lily és én úgy viselkedtünk egymással mint mindig a cuki szeretgetős részeket kizárva.
Az utolsó órán is megszólalt a csengő, majd a szekrényemhez sétáltam abban reménykedve, hogy látom majd Harryt de nem volt ott. Amikor kinyitom a szekrényemet, hogy bepakoljam a cuccaim egy darab papír repül ki belőle. Egy kicsit össze van gyűrve, de amint kibontom, látom hogy nem csak egy darab papír.
"Mikor kezdünk? ;) -H"
Úgy tűnik, hogy Harry annyira hozzászokott a levelezéshez hogy még a kacsintós fejet is oda kell írnia, Legalább most tudom, hogy nem elírás mint amikor smseztünk és annak állította be. Megfogom a papírdarabkát és bezárom a szekrényem. Nekidőlök és hátradöntöm a fejem. Van egy olyan érzésem, hogy nem csak a tanulás miatt van benne, hanem más miatt is.



{ Szünet. Sokkal ritkábban lesznek részek, lehet hogy havonta, lehet hogy 2 hetente, tényleg nem tudom, sajnos semmit nem ígérhetek, de legalább havonta egyszer nézzétek meg az oldalt hátha sikerült valamit összecsapnom. Továbbra is szeretlek titeket, puszi. xlx }
{ Chaten addig is tudtok beszélgetni egymással esetleg. }
{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }

{ Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel. }

{ ily little cupcakes,, Laura xlx }