23. Fejezet

{ Surprise bitches.
Csak nektek csak most, új rész - az előző elég rövid volt és most egy picit több a szabadidőm is, így meghoztam.
A kérdés most a fejezet végén lesz a dupla update miatt x
Ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni. 
Puszi, Laura xlx }



- Tudod visszaülhetsz a helyedre - mondja Niall a távolba merengve, természetesen a szemkontaktust kerülve.
- Tudom, de nem szeretnék - komolyan gondolom.
Niall annak a típusú embernek tűnik, akinek szüksége van a figyelemre, de csak azért mert senkije sincs.
- Nincs szükségem a sajnálatodra.
- Nem sajnállak, nem azért vagyok itt - vágom rá.
- Dehogynem. Csak úgy hirtelen kedves lettél velem. Csupán 3 nappal ezelőtt szét akartál verni. Egyáltalán nem sajnálatból csinálod - próbálja megforgatni a szemét de egy pillanat összerezzen a monoklija miatt.
- Niall, a minimum, hogy megpróbálsz beszélni velem. Tartozol nekem, ugyanis miattad függesztették fel Harryt, így gyakorlatilag senkim sincs most itt. Ne érts félre, nem téged okollak mindezért de kicsit légy befogadóbb. Újrakezdhetnénk? - nyújtom felé a kezem viszonzásra várva. Végre meglágyul és halványan elmosolyodik miközben kezet rázunk.
- Újrakezdhetjük - válaszol.
- Mivel újrakezdünk mindent és a tanár még nincs itt, azt mondom mutatkozzunk be egymásnak normálisan - másolom le a mozdulatait, a karjaim összefonva a padra helyezem.
- Gondolom akkor én kezdem - töröm meg a csendet. - A nevem Louis Tomlinson, kevesebb mint 2 hét múlva betöltöm a 18-at és Doncasterből származom.
Niall elneveti magát a bemutatkozásomon.
- Nos, az én nevem Niall, 17 éves vagyok. Én nem vagyok brit mint ti, Mullingarből származom, Írországból.
Amikor befejezi, a pad alá pillantok, majd a lábával egy kisebb ír tánckoreográfiát csinál. Mind a kettőnkből kitör a nevetés. Nem sokkal később pedig egy helyettesítő tanár sétál be.
- A nevem Mrs. Evans és a mai napon én helyettesítem Mr. Nolant - mondja a magas nő az osztálynak miközben ledobja a táskáját az asztalra és leül.
- Miért nincs ma itt Mr. Nolan? - kérdezi egy lány.
- Az nem rád és nem is rám vonatkozik. A feladatok a táblán vannak, álljatok neki.
A hölgy elég idős, és az egyberészes ruha ami rajta van nem éppen a korához illő. A tanár megfigyelése után Niallhez fordulok, aki már elő is vett egy papírt.
- Te meg fogod csinálni? - kérdezem kicsit meglepődve. Ő az aki mindig elvicceli a dolgokat ésatöbbi, nem gondoltam volna hogy meg is csinálja a feladatokat.
- Meg vagy lepődve?
- Igen, egy kicsit.
- Valójában nagyon akarok valamiféle továbbtanulást, még ha nem is látszik úgy. A borravalókat amiket az étteremben kapok félreteszem hogy később tudjam fizetni a tanulmányaimat.
Komolyan beszél. Szomorú, hogy gyakorlatilag apja helyett is apja saját magának, nagyon szomorú.
- Hányadik helyen állsz a végzősök listáján? - kérdezem, majd felnéz a plafonra, hogy eszébe jusson hányadik helyre van besorolva.
- Umm..legutóbb amikor megnéztem, harmadik vagy negyedik voltam a 300-ból - mondja mintha nem lenne valami nagy dolog, de ez nagyon is az. A top 5-ben lenni szinte majdnem biztosítás arra, hogy felveszik a főiskolára.
- Wow! Neked aztán van potenicálod. Miért viselkedsz úgy ahogy, amikor még csak nem is hasonlítasz a suliban levő énedre?
- Túl gyorsan nőttem fel, ennyi.
Bólintok egyet, teljesen megértem hogy miről beszél.
- Ez az egyik legnagyobb félelmem - mondom ki végül.
- Rossz helyen állni a listán? - emeli fel a szemöldökét kíváncsian.
- Nem. Túl gyorsan felnőni. Mindig ott van az az elvárás a fejed felett, hogy össze kell majd házasodnod valakivel, gyerekeket kell felnevelned. Ez mind hülyeség - fejtem ki. Igazat mondok, nem igazán szeretnék megházasodni, még ha szeretnék se lehetne mert itt nem legális, és sosem lehetne gyerekem mert meleg vagyok. Ez az egyik hátránya annak, ha olyasvalakibe szeretsz bele akivel tilos együtt lenned.
Kicsit sokkolja a válaszom.
- Nem szeretnél majd egy idő után összeházasodni valakivel? Nem szeretnél gyerekeket, és családot alapítani?
- Talán még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy megértsek ebből bármit is, de ebben a pillanatban semmit sem kérek ebből az egészből.
- Értem - válaszol.
De tudom, hogy nem érti.

...


Egész jól telt a nap, azt kivéve hogy Harry nem volt itt a suliban. Niall és én együtt ebédeltünk. Nem szerettem volna Lilyvel lenni. Nem a közös múltunk miatt, hanem mert nem tudok a szemébe nézni. Ő őszinte volt velem, én nem voltam az. Még el sem mondtam Harrynek, hogy Lily hogyan érez iránta. Úristenem. Mi van ha Lily kérdezget majd Harrytől és a 'barátnője' felől. Gondolom tisztáznom kell majd a dolgokat Harryvel és össze kell hoznom valamiféle B tervet.
Az utolsó csengő is megszólalt végre, hazautasítva minket. Küldtem anyának üzenetet korábban hogy nem kell jönnie értem. Nem szerettem volna zavarni miután láttam, hogy milyen fáradt volt ma reggel. Kisétálok a folyosóra és látom ahogy Niall integet a bejárat felől, majd utánasietek.
- Szia! - köszön Niall.
- Szia - köszönök vissza amikor közelebb érek hozzá. Egészen addig beszélgetünk amíg ki nem érünk a suli előtti udvarra és meglátom Harryt ahogy az autójában várakozik, pont ott ahol a szülők szokták felvenni a gyerekeiket.
- Sajnálom, de mennem kell, itt vannak értem. Majd beszélünk még és elmondom hogy tetszik-e a könyv amit kölcsönadtál.
- Holnap találkozunk akkor - int.
Amikor veszem a bátorságot hogy ránézzek Harryre, látom, hogy az ajkait összeszorítja, azok pedig egy egyenes vonalt formáznak. Biztos még mindig dühös Niallre. Visszapillantok rá, pontosan a mellettem lévő autóban ülő Harryt nézi.
- Várj! - kiáltja el magát mikor éppen nyitom ki a kocsi ajtaját.
- Mi a francot akar? - kérdezi Harry mérgesen.
Ha csak hagyná hogy megmagyarázzam. Niall elindul felénk én pedig beszállok az autóba. Enyhén behajtja a fejét az ablakon, eléggé ahhoz hogy Harry is hallja amit mond.
- Szép a szemed - nevet fel Harry és Niallre mutat.
Niall mosolya elhalványul, majd hirtelen visszajön.
- Szép a szád.
A Niall arcán található nagyképű mosoly biztos, hogy még jobban bosszantja Harryt.
- Nézd Styles, nem azért jöttem hogy veszekedjek vagy verekedjek. Szeretném rendbehozni a dolgokat. Mindent sajnálok ami történt, mostantól kétszer is meggondolom hogy mikor mit mondok. Hogyha bármit is segít, mindent megteszek hogy visszakerülj a suliba. És nem, Louisnak semmi köze ehhez, nem ő az aki miatt bocsánatot kérek.
Harry arckifejezése megenyhül Niall őszinte bocsánatkérését hallván. Majd Harry felvont szemöldökkel rámnéz és engem is kérdőre von hogy tényleg semmi közöm nincs-e hozzá. De tényleg nincs. Hogyha Niall és én barátok leszünk, Harrynek normálisan kell viselkednie vele.
- Szia Horan - szólal meg Harry.
A tekintetem Harry és Niall között ingadozik, majd megrázom a fejem. Azt hittem Harrynek van szíve és megbocsájt Niallnek. Harry teljesen rideg hogy csak így ennyit válaszol. Ha csak tudná, hogy Niall miért úgy viselkedik ahogy.
Niall végül kihúzza a fejét az autó ablakából és pár lépést hátrál. Egyértelműen sokkolják a hallottak. Biztos vagyok benne hogy azt gondolta Harry meg fog neki bocsájtani, de gondolom mind tudjuk hogy Harry haragtartó és nem éppen a megbocsájtó-típus.
Harry kitolat a parkolóból én pedig a kocsi oldalán található visszapillantó-tükröt bámulom. Niall jelenik meg a távolban, nézi ahogy elhajtunk.
- Egy kibaszott seggfej vagy, remélem tudod - jegyzem meg.
Az önelégült mosolya beteríti az egész arcát.
- Tudom.
Megforgatom a szemeim és kinézek az ablakon. Beharapom a számat és azon gondolkozom hogy mit mondhatnék.
- A legkevesebb amit tehetnél az az volna, hogy kedves vagy hozzá és elfogadod a bocsánatkérését. Egyébként is, ő volt az aki látott minket szombaton az étterem előtti parkolóban.
Látom ahogy Harry felém fordítja a fejét amilyen gyorsan csak tudja. A szemei nagyra vannak tágulva, az arca elpirul, az ajkai között egy hatalmas rés.
-Micsoda?! - kiabál.



{ Mit gondoltok, Harry ezek után megbocsájt majd Niallnek? }