Huszadik Fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }


*Louis szemszöge*
Harry keze elkezd felfelé kúszni a combomon, majd az oldalamon. A másik keze a nyakamon fekszik, a hüvelykujja gyengéden simogatja az égő arcomat. Látom, ahogyan a szemei az enyémet fürkészik majd azok a számra koncentrálnak, próbálva biztosra menni, hogy minden rendben van. Bólintok a cselekedeteire beleegyezésképpen. Az arca közelebb és közelebb kerül ahogy eldönti a fejét. A légzés egyre nehezebbé válik és a szobában a hőmérséklet hirtelen megemelkedik. Harry szemei csukódnak, majd az enyémek is amikor az ajkai hozzáérnek az enyéimhez. Az szája pont olyan mint amilyenre emlékeztem, puha és selymes. Az ajkai elkezdik szívni az alsó ajkam, én pedig utánzom. Közben közelebb ül hozzám, elég közel hogy érezzem, a combja hozzáér az enyémhez. Elhelyezkedik úgy, hogy velem szemben legyen majd én is. A csók fokozódik amikor a nyelve összecsavarodik az enyémmel és felnyög. Érzem ahogy a dudorodás csak növekszik a feszes alsónadrágján. Amikor pont felhúzná a pólómat, kopogás hallatszik az ajtónál. Miért pont most?
Harry gyorsan visszahúzódik, az arca el van pirulva, és próbál minél előbb levegőhöz jutni, olyan halkan amilyen halkan csak lehetséges.
- Louis?
Anya az, persze hogy ő az aki elront egy ilyen tökéletes pillanatot.
- Igen anya? - nyöszörgök.
- Mit csinálsz odabent?
- Semmit.
- Louis, kinyitnád az ajtót?
Harry és én tágra nyílt szemekkel nézünk egymásra, Mielőtt bármit is mondhatnék, Harry befekszik a takaró alá és úgy csinál mintha aludna. Én pedig gyorsan ledobálok pár lepedőt és párnát a földre, így anya azt hiszi hogy aludtunk. Hála istennek én még mindig teljes öltözékben vagyok.
Felkelek hogy kinyissam az ajtót, minél lassabban mintha azon lennék, hogy fel ne ébresszem Harryt. Nem nyitom ki az ajtót teljesen, csak résnyire.
- Az ott Harry? - kérdezi amikor mögém pillant.
- Igen.
- Mit keres itt?
Még több kérdés, francba ember.
- Nem érezte jól magát és nem szerette volna zavarni az anyukáját így azt mondtam, maradhat nálunk. Emellett pedig barátok vagyunk már egy ideje, rémlik? Nem fogok semmit sem csinálni anya, csak barátok vagyunk így felhagyhatnál ezzel a nézéssel.
Kis idő múlva sóhajt egyet majd megpuszilja a homlokom.
- Jó éjszakát.
- Jóéjt - csukom be az ajtót miután hallom hogy bement a szobájába.
Amikor visszafordulok Harryhez, már az oldalán fekszik, karjával a tarkóját támasztva. Úgy tűnik az az önelégült mosoly sosem tűnik el az arcáról ha vele vagyok. Ahogyan az arca élénkvörös a homályos fényben.. tökéletes.
Majd a takarómhoz sétálok, normálisan elrendezve az ágyneműt.
- Tudod, én is aludhatok a földön - mondja suttogva Harry, próbálva nem felébreszteni anyát vagy elintézni hogy visszajöjjön.
- Nem. Én szeretnék a földön aludni.
Igazából nem szeretnék a földön aludni, de tudván hogy Harry oldala tiszta seb és zúzódás, nem aludhat ő a hideg kemény földön. Ugyanakkor fent áll a másik lehetőség is.
- Miért nem alszunk mindketten az ágyon? - mondja.
Ez a lehetőség. Az ágyam egyébként elég nagy kettőnknek, de több eszem van ennél. Az ajánlat csábító, de nem ma este.
- Mert én nem szeretnék. Téma lezárva.
- Nem szeretnél velem egy ágyban aludni? - biggyeszti le az ajkait, szarkasztikus megjegyzés, hát persze.
Akármennyire is szeretném, nem kockáztathatom hogy anya bejöjjön és egy ágyban találjon Harryvel. Ki van zárva.
- Fogd be és aludj.
- Nem vagyok álmos.
- Akkor csukd be a szemed - mondom ahogy lefekszem a földre és leteszem a fejem a párnára. A szoba sötét, de a halvány fény ami az éjjeliszekrényemről jön eléggé megvilágítja a szobát ahhoz, hogy lássam ahogy Harry engem bámul az ágyamról, mosolyogva. A kezeim a fejem alá helyezem és becsukom a szemem, Harryt figyelmen kívül hagyva.
- Tudom, hogy még egy ideig nem fogsz aludni Lou. Miért nem beszélünk a régi időkről vagy valami?
Lou? Elég régóta hallottam ezt, de az érzés kellemes. Csak ő hívhat így. Hirtelen rápillantok az éjjeliszekrényemen található órámra, éjfél? Nem válaszolok Harrynek, egyébként is azt tettetem hogy alszom. Résnyire nyitom az egyik szemem hogy megnézzem Harry alszik-e már, de ugyanabban a pozícióban, ő ott fekszik és engem néz. Nyöszörgök egyet és megfordulok, háttal neki.
Körülbelül 5 percig csend van amíg meg nem szólal újból.
- Amikor kisebbek voltunk nagyon kedveltelek.
Kinyitom a szemem és visszafordulok felé, majd felkuncog.
- Tudtam hogy nem alszol.
- Ezt csak úgy kitaláltad, hogy 'felébredjek'?
- Nem. Komolyan beszélek. A napon amikor elmentem, terveztem hogy elmondom de anya megállított. Azt mondta nem olyan vagyok mint a többi gyerek, a legtöbben a lányokat kedvelték de én nem.
Le vagyok sokkolva a vallomása hallatán. Okosabb vagyok annál, minthogy tovább beszélgessek vele. Habár ez ellen döntök.
- Én is - csúszik ki a számon.
- Te is mit? - láthatóan össze van zavarodva a válaszom miatt.
- Én is kedveltelek amikor gyerekek voltunk. Nem igazán tudtam hogy úgy is kedvellek, én csak nem tudom, nagyon furcsa volt. Felejtsd is el.
- Umm oké.
Meglepődtem hogy Harry nem feszegette tovább a témát. Hála istennek.

...


Végül órákig beszéltünk. Még ki is nevettem, hogy Niall, az osztály bohóca hogy elfenekelte a nagy rosszfiút. Majd azt mondta, hogy "megmentettem" a hírnevét, és ezért köszönetet kaptam.
Majd egyszer csak a függönyön átszűrődő napfény felébresztett.
- Harry kelj fel, reggel van.
Semmi válasz. Egy idő után felállok majd amikor elindulnék, hogy felébresszem őt, észreveszem hogy az ágy be van vetve. Megvakarom a fejem hátulját, a ruhái még mindig az ágy szélére vannak dobálva. Elmegyek hogy felvegyek valami ruhát, de aztán észreveszem hogy át sem vettem a pizsim este és abban a ruhában voltam amiben tegnap a meccsen. Aztán hallok valamiféle zajt a konyhából. Biztos anya az.
Lesétálok a lépcsőn majd a konyhába igyekszem. Harry az, csupán az alsónadrágjában. A magas alak a tűzhely előtt ácsorog. Közelebb sétálok hozzá és meglátom ahogy reggelit készít.
- Oh anyukád megengedte, hogy használjam a konyhát. Gondoltam csinálok reggelit egy kis köszönetképp - vonja meg a vállát és felém fordul.
- Uram isten.
- Mi az? - kérdi meglepődötten.
- Az arcod és az oldalad..tiszta seb.
- Nem olyan komoly - hazudik.
A bordái alatt minden sötétlila, keveredve egy kis zölddel és feketével. Az arca nem olyan vészes, de akkor is. Van egy halvány véraláfutás az állán, és az ajkai még mindig meg vannak dagadva és ott a vágás is, furcsa módon a piercingje pedig tökéletesen a helyén.
- De igen, az. Az anyukád ki fog akadni amikor meglát. Így-így nem mehetsz haza.
Megdörzsöli a tarkóját majd a földre néz.
- Mit próbálsz mondani?
Sóhajtok majd folytatom a mondanivalóm, szemeimmel vizsgálva a sebekkel teli testét.
- Maradj.
- Nem lehet-
- Légyszíves.
Eléggé kétségbeesettnek hangzok, de nem szeretném hogy az anyukája megint csalódjon benne a hülyeségei miatt.
- Rendben.
Tudja, hogy ez a helyes.
A hűtőhöz sétálok hogy szerezzek egy pohár tejet amíg Harry az asztalra helyezi a tányérokat és a palacsintát. Leülök egy székre és elkezdek enni. Egész finom, jobb mint amit vártam. Elvégre ő Harry.
- Mindjárt visszajövök csak felveszek egy pólót - sétál fel a szobámba majd hallom ahogy a bejárati ajtó kinyílik.

*Harry szemszöge*
Felveszem a pólómat a földről. Egy kicsit piszkos a tegnapi verekedés miatt de nem vészes. Áthúzom a fejemen és belebújok. Túlságosan lusta vagyok felvenni a farmerem és a cipőm így nem teszem. Hallom ahogy Louis valakivel lent beszélget.
Ahogy lefelé sétálok, hallom amit beszélnek.
- Hol van?
- Fent - ismerem fel Louis hangját.
A konyhába rohanok és látom ahogy anyukám ott áll vele szemben. Megállok amikor megfordul és rám néz. A sokk tisztán látszódik az arcán. Baszdmeg.

{ Igen, néhány fejezet múlva lesz egy 'szex' jelenet, tényleg nemsokára, csak hogy tudjátok.
Ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni. Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel.
ily little cupcakes,, Laura xlx }