Tizennyolcadik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }



*Louis szemszöge*

Beletömködöm a kis papírdarabot a táskámba majd azt átdobom a vállam felett. Gyakorlatilag már mindenki elhagyta az épületet mire felnézek, csak én és néhány másik gyerek maradtunk. Az első ajtók felé sétálok, remélve hogy anyukám ott lesz és hazavisz majd, de nem látom a kocsiját sehol. Sóhajtok majd elindulok a suli előtti udvarhoz vezető úton.

- Szia - ugrom fel mikor hallom Harry hangját ami egy közeli fa mögül jön. A fának dőlve áll, pont ahogy a filmekben szoktak.

- Mit csinálsz itt?

- Nos..

Közelebb lép majd a földet nézi. Az arca pirulni kezd.

- Azon gondolkodtam, hogy lenne-e kedved jönni a focimeccsre ma este itt a suliban?

Közben a járda körüli apró kavicsokat rugdossa és beletúr a hajába. 

Zavarodottságom jeléül eldöntöm a fejem és felhúzom a szemöldököm amikor látom hogy még mindig lefelé néz. Sosem láttam ennyire félénknek.

- Hogy együtt lógjunk? - kérdezem.

- Nem..Mint egy randi? Tudom, hogy már olyan mintha több randin is lettünk volna de azok inkább csak haveri találkák voltak. Ez lenne az első randink.

- Te most randira hívsz?

- Igen - végre felnéz rám, láthatóan az arca lángol.

- Nem is tudom?

- M-mi? M-miért? - hirtelen aggódónak tűnik.

- Nem ilyen fagyosan képzeltem el az első alkalmat amikor randira hívnak.

Igazat mondok. Mindig úgy képzeltem el, hogy valaki a nevemen szólít és mindenféle félelem nélkül teszi fel a kérdést. Hogy magabiztosan a szemembe nézve tegyék azt. Hezitálás nélkül.

Harry forgatja a fejét, de senki sincs a közelben. Csak ő és én, a suli előtti udvar járdáján ácsorogva. Miután biztosra veszi, hogy senki sem lát minket, visszafordul hozzám és közelebb lép.

- Louis Tomlinson eljössz velem erre a randira? - felemeli a hangját magabiztosan, majd kienged egy mély levegőt. A szemöldöke összeráncolódik és a vállai ellazulnak. Valahogy így képzeltem el.

- Egyébként is igent mondtam volna. Nem volt erre szükség. Ennyire kétségbeesett vagy? - viccelődőm.

Mosolygok majd Harry szájának sarka is felemelkedik. Az önelégült mosolya az egyik kedvenc dolgom oh és ahogyan beletúr a hajába.

- Szeretnél jönni vagy nem? - a hangja ezúttal kissé nyersebb.

- Igen igen. Mikor kezdődik?

- Este nyolckor, és tízkor lesz vége.

- Kilencig van kimenőm.. Ugyanakkor anyukám ismeri a te anyukádat és legjobb barátok, talán ezúttal enged egy kicsit.

- Van kijárási tilalmad? - hátradönti a fejét a nevetéstől és az ujja felém néz míg a másik keze a mellkasán van. Mi olyan rossz ebben? Csak mert ő kibaszottul azt csinálhatja amit akar az nem jelenti azt hogy bárki más is. Így lettem felnevelve.

- Ne nevess. Csak mert neked nincs ilyened, az nem szívás ha másnak van.

- Ne sértődj meg. Csak azt próbálom mondani, hogy 17 éves vagy, egy kicsit önállóbbnak kéne lenned mert nemsokára főiskolára vagy egyetemre mész és egyebek. Szórakozz amíg lehet.

- Tizennyolc - javítom ki amíg az autóhoz igyekszünk. Beszáll a kocsiba majd követem.

- Mi? - felém fordul és elfordítja az autókulcsot.

- Három hét múlva 18 leszek. Gyakorlatilag már 18 vagyok.

Halvány szemöldökráncolás jelenik meg az arcán.

- Oh.

- Mi a baj ezzel?

- Semmi.

- Hazudsz.

- És akkor?

- Nem vagyok nálad olyan sokkal idősebb, az vagyok?

- Majdnem 2 hónappal.

- Akkor mi az a nagy dolog?

- Mindig idősebb akartam lenni annál akivel együtt vagyok.

- De Sam idősebb volt nálad..?! - csúszik ki a számon.

Próbálom visszaszívni amit kimondtam.

- Sajnálom, nem úgy-

- Azt mondtam csak felejtsük el.

- Rendben.

Megérkezünk a házunk elé majd kiszállok a kocisból.

- Köszönöm a fuvart. Gondolom akkor nyolckor találkozunk, ugye?
Kihajtja a fejét az ablakon amerre állok.

- Igen. Oh és hozz magaddal pulcsit vagy valamit. Elvileg nagyon hideg lesz estefelé.

Majd kiáll és elhajt. Most csak azt kell megtudnom, hogy anya elenged-e.

Belépek a házba. Anya a konyhapultnál ül.

- Szia édesem, milyen volt a napod?

- Nagyszerű. Umm lenne egy kérdésem.

Nem szeretném neki elmondani hogy Harryt hogyan és miért csapták ki, mivel tudom hogy Anne úgy is elmondja.

- Miről van szó? - lapozgat a magazinjában.

- Harry meghívott, hogy menjek vele nyolckor a sulihoz megnézni a focimeccset, nem tudom mikor lesz vége úgyhogy-

- Menj, érezd jól magad.

Egyértelmű hogy nem is figyel mert túlságosan el van foglalva az újság olvasásával de nem érdekel. Több szabadság nekem, ugye?

....

Felteszem a sapkám mikor a telefonom rezeg. Felvillan a képernyő és egy üzenet ugrik fel Harrytől.

"Kint vagyok".

Rohanok le a lépcsőn, egyszerre kettőt lépve, úgy sietve amilyen gyorsan csak tudok.

Mikor kiérek, meglátom Harryt az autóban ülve. Bemászok a kocsiba és észreveszem hogy valami olyasmit visel amire sosem számítottam volna. Egy hosszú fekete kabátot, persze hogy feketét.

...

Odaérünk a suli mögött kicsi pályához ahol a fél sulit kiszúrom. Mindenki a fedetlen lelátón ül, a meccset nézve, takarókkal fedve a hideg miatt.

- Gyere.

Harry a lelátó tetejére vezet. Nincs valami sok ember itt fent, csak néhány pár csókolózik. Harry a korlátra helyezi a kezét ahogy én is.

- Még mindig szeretsz focizni? - kérdezi.

- Még mindig?

- Igen. Emlékszel amikor kicsik voltunk és a házatokhoz mentünk és azon veszekedtünk minden egyes alkalommal, hogy ki lesz a kapus? Régi szép idők eh,?

- Persze. Ha játszhatnék egy csapatban, egyből megtenném.

Felém fordítja a fejét hogy a szemembe tudjon nézni. Az én arcom még mindig a pálya felé néz ahelyett hogy én is felé fordulnék.

- Miért nem próbálod ki?

- Nem tehetem.

- Természetesen igen.

- Én nem.

- Miért nem?

- Ha elmennék játszani és túlesnék az orvosi vizsgálaton, akkor ott azonnal közölnék velem hogy nem sportolhatok semmit vagy nem csinálhatok semmit ami kifáraszt.

- Egészségügyi problémák?

- Nem nagyok.

- Ah.

Visszafordítja a fejét hogy nézze a játékosokat ahogy oda-vissza rohannak a labda után míg végre gól születik. A közönség feláll és felemelik a fejüket izgatottságképpen.

- Mindjárt visszajövök, maradj itt.

Harry lerohant a lelátó lépcsőin és a suli oldalához ment ahol a mobilvécék vannak. Majd eltűnik a sötétben, egyedül hagyva az összes kanos tinédzserrel körülöttem.

Eltelik néhány perc és Harry még mindig nem jött vissza. Aggódva szeretnék utána menni de csak azt teszem amit mondott és maradok.

Próbálok a játékra figyelni de a mögöttem ülő srácok arról beszélgetnek, hogy valami verekedés van a parkolóban.

- Hé, egy kicsit csendesebben nem tudnátok beszélni? Szeretném nézni a meccset - kérem meg őket.

- A bunyó sokkal érdekesebb mint ez. Menjünk - mondja az egyik srác a másiknak ahogy sétálnak le a lépcsőkön. A kíváncsiság átvette az irányítást felettem amikor megkérdezem őket a verekedésről.

- Kik között van a verekedés?

- Horan és Styles.

A gyomrom a torkomba ugrik és elrohanok mellettük arrafelé igyekezve amerre Harryt utoljára láttam. Mi a faszba keveredett?

{ Sokkal ritkábban lesznek részek, lehet hogy havonta, lehet hogy 2 hetente, tényleg nem tudom, sajnos semmit nem ígérhetek, de legalább havonta egyszer nézzétek meg az oldalt hátha sikerült valamit összecsapnom. Továbbra is szeretlek titeket, puszi.

Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni. Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel.

ily little cupcakes,, Laura xlx }