22. Fejezet

{Heeeeey lil cupcakes.
Ti milyen videoklipet képzeltek el a DMD-hez? :)

Én egyáltalán nem űrhajósnak képzelem, bárcsak ne Ben Winston rendezné a klipet te jó ég. Mondjuk az nagy szó, hogy NASA meg minden, ez az egy jó az egészben aztán majd meglátjuk milyen lesz :D Én valami olyasmit képzeltem, hogy a fiúk csak random énekelnek benne, Harry táncol ezerrel, különféle kamerabeállások stb.

Ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni.}

*Louis szemszöge*

Egy nagyképű mosoly terül el az arcán amikor meg akar csókolni. Egyre közelebb kerül az ajka az enyémhez, de mielőtt bármit is tudna csinálni megállítom amikor látok egy ismerős arcot a feje mögül, aki az étterem belsejéből bámul ránk. A szemei elkerekednek, egyértelműen sokkolták a látottak.
Szőke, lenőtt hajáról rögtön felismertem. Niall. Amikor végre felfogja amit éppen látott, kiejti a kezéből a koszos edényeket. A fehér köpeny a dereka körül és a fehér begombolt ing elárulja, hogy pincérként dolgozik itt. Kintről is hallatszik ahogy a tányérok a földre hullanak. Látni, hogy az étteremben mindenki felé fordul. A pillantását elrántja rólam a földön heverő tányérokra amik valószínűleg darabokra törtek.
- Mi a baj? - keresi Harry a tekintetemet.
Észreveszi, hogy mögé tekintgetek, majd megpróbál megfordulni, de megállítom. Nem szeretném hogyha emiatt kéne aggódnia. Nem ronthatja el ez az egész a tökéletes esténket.
-S-semmi. Későre jár és hosszú az út hazafelé. Talán mennünk kéne.
Harry száját egy csalódott sóhaj hagyja el és az autó másik oldalára sétál, becsapva az ajtót maga mögött miután beszállt. Valaminek mindig el kell rontania az ilyen pillanatokat.
Szépen lassan megvártam míg beszáll, majd én is beülök, nem úgy csapva be az ajtót ahogy Harry. Hogyha az én autóm lenne, én is becsapnám.
Az egész út csendes hazafelé, amíg el nem alszom. Hamarabb hazaérünk minthogy észrevenném. Arra ébredek, hogy Harry megrázza a vállamat.
- Oh sajnálom - botladozom ki az autóból, még nem teljesen felébredve.
A bejárati ajtóhoz sétálok, kinyitom az ajtót és bemegyek a villanyokat felkapcsolva. Anya még nincs itthon, ami valószínűleg azt jelenti hogy éppen vásárolgat Annenel. Fellépcsőzöm a szobámba, Harry követ. Ahogy beérünk, az az első dolga, hogy felveszi a pólóját a földről.
- Átöltözöl? - kérdezem Harryt amikor látom, hogy a koszos pólóját a hónalja alá fogja.
- Nem, megyek.
- Elmész? Miért? - a kétségbeesettség egyértelműen hallatszik a hangomon.
- Anya már valószínűleg úgy is tudja, szóval miért kéne eltitkolnunk?
- De azt mondtad anyukádnak ma regge-
- Haza szeretnék menni, oké? Csak engedj. Egy este elég volt. Emellett pedig holnap sulid van - a hangja nyers, de van benne valami. Ha maradna, az egész éjszakát végigbeszélgetnénk.
Kisétál a szobámból, majd elindul a lépcsőkön lefelé. Tudom, hogy nem kéne ennyire ragaszkodnom hozzá, de nem bírom ki. Mögötte sétálok egészen amíg a csizmái átlépik a bejárati ajtó küszöbét.
- Még mindig áll a holnapi tanulás? - nyögöm ki mikor elindul az autója felé.
Megáll és kicsit hátrafordítja a fejét, csak annyira hogy éppen lássam az egyik szemét és csak egy kis részét a pedáns mosolyának ami az arcát fedi. Bólint egyet, beszáll a kocsiba majd elhajt.
Egyértelmű, hogy feldúlt volt az este történtek miatt és nagyon is el akartam neki mondani, hogy miért tettem amit tettem de nem mondhattam el. Visszasétálok a szobámba és ledőlök az ágyamba hogy folytassam az alvást amit félbeszakítottak.

...

Az ébresztőm hangja tölti be a szobát. Odafordulok és megnyomom a szundi gombot, még csak 7:05 van. Most, hogy Harry nem jár iskolába, nem kell korábban bemennem csak azért hogy lássam őt a szekrényemnél. Végül a szundim után késve kelek fel. Rápillantok az órámra, 8:20-at mutat. A második óra 8:45-kor kezdődik, el fogok késni hacsak anya nem visz el. Majd eszembe jut, hogy anyukám nem volt itthon este amikor hazaértem..
Odaszaladok a szobája elé, bekopogok. Nincs válasz. Kinyitom az ajtót, látom, hogy mélyen alszik két párna között. Biztos még később ért haza mint gondoltam. Úgy döntök, inkább nem zavarom. Visszamegyek a szobámba, felveszek egy sima fekete pólót és egy fekete farmert..elég Harrys? Megkedveltem Harry öltözködési stílusát, miért ne próbálhatnám ki én is? Felcsúsztatom a Vansem és lesietek a lépcsőn, a táskám átdobva a vállam felett.
Amikor kilépek a házból, Harry autója az utca túloldalán parkol. Az autó ablakának nekidőlve ül a kocsiban. Miután hallja ahogy becsuktam az ajtót, egy önelégült mosollyal a fején néz fel rám.
- Elég sokáig tartott - viccelődik.
- Ha tudtam volna, hogy itt kint vagy, hamarabb jöttem volna tudod? - szólok vissza.
- Mi van itt nekünk? - kérdezi amikor átmegyek az utcán.
- Mire gondolsz?
- A ruháidra. Illenek hozzád. Végre megfogadtad a tanácsom, eh?
Megforgatom a szemem és beülök az anyósülésre, bekötve magam. Majd Harry is beszáll és indulunk is.
- Szóval...miért jöttél? - kérdezem óvatosan.
- Úgy gondoltam, ez a helyes dolog amit tehetek tanárom számára.
Felé fordulok, hogy újból láthassam azt a bizonyos mosolyt az arcán. Mindketten röhögésben törünk ki.
- Nem hiszem, hogy a tanárod jól kijön veled.
- Mit tehetnék azért, hogy én lehessek a kedvenc diákja?
- Te azok közé a szexuálisan frusztrált tinédzserek közé tartozol, nemde?
- Eh.
Megérkezünk a suli elé, majd kiszállok.
- Köszönöm a fuvart! - kiabálom amikor elhajt.

...

A nap elég simán telik eddig. Harry egész végig üzeneteket küldött, én pedig csak válaszoltam amikor csak tudtam, legalábbis akkor amikor a tanár nem figyelt.
Fizikaórára érek. Amikor besétálok a terembe, mindenki előre bámul, majd hirtelen minden egyes pillantást magamon érzek. Mi a franc? Leülök a helyemre majd észreveszem, miért van ez a nagy nyugtalanság. Niall hátul ül, a karjai maga előtt összefonva a padon. Leesik az állam amikor észreveszem a monokliját. Ezt tényleg én csináltam? Tudom, hogy Harry sehol sem ütötte meg az arcát, ez az én hibám. Van még 5 perc az óra kezdetéig, így átülök Niall mellé.
- Szia - mondom halkan, majdnem suttogva.
Az emberek az osztályban felénk fordulnak én meg közlöm velük hogy kopjanak le és basszák meg.
- Szia - köszön vissza meglepően.
- Sajnálom, ami történt pénteken. Ezt én tettem? - mutatok a muszklis szeme felé.
- Megérdemeltem és igen - harap bele az ajkába és bólint.
Sajnálom őt. Ő nem az a rossz fajta ember.
- Nem, nem érdemelted meg. Harry csak dühös volt rád emiatt és ennyi.
- Nézd, ha azért vagy itt, hogy elmondd, fogjam be a szám arról amit vasárnap este láttam, rendben van - rántja meg a vállát majd elfordul.
- Nem szeretnéd elmondani mindenkinek? Fantasztikus lehetőség arra, hogy visszavágj Harrynek és nekem, nemde?
- Tudom, hogy néha nagy hülyeségeket csinálok és elbaszom a dolgokat de sosem tennék ilyet. Emellett pedig nem gázabb az a tény, hogy pincérkedem?
Tudom, hogy őszinte velem ezzel kapcsolatban. Egyébként pedig miért is ciki? Miért ilyen kedves veled?
- Nem az! Mindenki nekiáll dolgozni egyszer - rántom meg a vállam.
Keresem a tekintetét, de egyszerűen nem hajlandó a szemembe nézni.
- Nem kínos, csak hogyha szegény vagy és dolgoznod kell azért, hogy legalább ételt tudj hazavinni - mondja majdnem suttogva,
Szegény?
- A szüleid nem dolgoznak?
Végre rámnéz. A véraláfutásos szeme kissé zavaró, de fel tudom dolgozni.
- Apukám meghalt rákban körülbelül egy évvel ezelőtt, anyukámat pedig nemrég leukémiával diagnozálták. Nem dolgozhat, és napról napra egyre gyengébb lesz. Így most nekem kell elég pénzt keresnem ahhoz, hogy ki tudjam fizetni a számlákat és tudjunk élelmiszert vásárolni. De miért is mondom el ezt neked?
- Mert tudni szerettem volna.
- Hajrá, mondd el mindenkinek, hívjanak csak ezentúl rongyfiúnak.
Összeráncolom a szemöldököm és látom ahogy a szemei egyre jobban csillognak. Megtörli a szemét és elkezd pislogni, hogy megszabaduljon a könnyektől.
- Nem mondom el. Semmi ok sincs rá, amiért megtenném. Ezért csinálsz úgy mindig, mintha te lennél az osztály bohóca, nem igaz? Nem tudsz otthon szórakozni így eljössz ide és élvezed amit csak lehet.
- Hogyha egész nap otthon maradhatnék és vigyázhatnék anyukámra, megtenném. Ki tudja mennyi ideig lesz még itt nekem.
Nemsokára a könnyek kibuknak. A csengő megszólal és jelzi, hogy az óra kezdetét veszi. Niall mellett maradok, nem törődve, hogy szeretne-e maga mellett vagy nem.

{ Ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni.
Lehet, hogy még a napokban jelentkezem. 
Puszi, Laura xlx }