Vegyétek ezt a részt úgy, mint egy karácsonyi ajándékot :D
Kellemes ünnepeket mindenkinek! És majd 84 éven belül jövök.
Love, xlx
*Harry szemszöge*
- Harry? Mit csinálsz odabent? - kopog be az anyukám az ajtón, ezzel egyidőben tizedmásodperc pontossággal egymás felé fordulunk Louisval. Basszameg.
Louis csak áll a szoba közepén, tágra nyílt szemekkel, és azt tátogja "Mit csináljak?" .. Látom rajta hogy halálra van rémülve.
- Harry? - kopog be anya újra az ajtón.
- Mindjárt ott vagyok! - válaszolok és Louis felé lépek, felveszem a táskáját a földről majd nekiadom.
- Menj - mondom suttogva és az ablak irányába mutatok. Odasétálok és kinyitom neki. Gyorsan de halkan próbál a lehető leggyorsabban átmászni rajta és eltűnni innen.
- Várj - megállítom és magamhoz húzom egy csókra. Először kicsit meg van lepődve, és hezitál hogy ténylegesen belemenjen-e, de hamar viszonozza.
- Várj meg, 5 perc múlva lent vagyok - súgom a fülébe mire ő nyel egy nagyot és bólint.
Annak ellenére, hogy a második emeleten van a szobám, sikerül lemásznia a fa segítségével anélkül, hogy megsérülne. Felszedem a földről a könyveket, és a lehető legjobban próbálkozom a pléden található gyűrődések kisimításával - amiket a nem is olyan rég elkövetett akcióink okoztak. Becsukom az ablakot és elindulok az ajtó felé.
- Szia anya - dőlök neki az ajtókeretnek ahogy ő engedély nélkül besétál a szobámba.
- Esküdni mertem volna hogy hallottam valaki mást is idebent - néz körbe és próbál találni valakit.
- Anya, a kor kezd utolérni. Észre sem vesszük és nemsokára már egy hallókészüléket kell majd neked vásárolnom - nevetek halkan, ő pedig belepaskol egyet a kezembe.
- Mit keresnek itt ezek a könyvek?
- Korábban Louis benézett és odaadta a leckét amit megígért. Egyébként remek tanár - mondom nyugodtan.
A pár perccel ezelőtt történtek újra és újra lejátszódtak a fejemben. Anya odasétál a földön lévő koszos ingemhez. Francba.
- Egy koszos ing a földön nem éppen rád vall, Harry. Jobban teszed ha nem kezdesz el sznoboskodni ebben a szobában fiam - mondja ahogy felveszi a szennyes ruhaneműt amire az előbb élveztem el.
- Anya csak hagyd azt ott, majd én elintézem - rohanok oda hozzá, majd kiveszem a kezéből az anyagot és belehajítom a szennyeskosárba. Szerencsére nem csinál belőle nagy ügyet és rám hagyja az egészet.
- Gyere Harry, mutatnom kell valamit.
Elindul a lépcsőn lefelé, csak hogy maga mellé ültessen a nappaliban lévő kanapéra és beszéljek vele.
- Mi az? Nem tudtad volna fent elmondani?
- Nyugodj le, Harry. Felhívtak ma a suliból. Azt hiszem valaki beadott egy kérelmet, hogy visszavegyenek-
- Komoly? Ez nagyszerű! - szakítom félbe mielőtt bármit is be tudna fejezni. Majdnem leestem a székről örömömben. Niall pedig ezek szerint komolyan gondolta, gondolom tartozom neki egy bocsánatkéréssel.
- Hadd fejezzem be, - teszi a kezét nyugtatóan a térdemre - ,szeretnének legalább egy ajánlólevelet és egy bocsánatkérő levelet tőled - ráncolja a homlokát. Jobban ismer mit gondoltam volna. Egy bocsánatkérő levelet?
- Frászt! - felállok és a konyhába sétálok egy pohár vízért. Öblögetem egy ideig a számban, majd dühből kiköpöm a mosogatóba. Kinézek a mosogató feletti ablakon, ahol látom ahogy a telihold felemelkedik. Abban a pillanatban ránézek a sütőn lévő időre, 20:23.7
- Harry, ez az egyetlen esélyed arra, hogy normálisan be tudd fejezni a tanulmányaidat. Élj a lehetőséggel - szólít meg magam mögül, még mindig a kanapén ülve.
A mosogató felett ácsorgok, gondolatok szállnak a fejemben. Azt hiszem jobb lesz ez így, és egy levél amúgy sem ártott még senkinek. Sóhajtok majd felé fordulok.
- Azt hiszem, egész igazságos.. Egy dolog lenne egyébként..
- Mi lenne az? - kérdezi.
- Segítesz megírni azt a levelet.
Sosem voltam jó nyelvtanból szóval gondoltam anya biztos egy varázsló lehetett tinikorában, rám férne a segítség.
- Nem tehetem édesem - rázza meg a fejét, majd kisétál a nappaliból.
Pár pillanattal később egy papírral és tollal a kezében tér vissza.
- Tessék - helyezi a papírt és a tollat az étkezőasztalra. Kezét a székre helyezi, ezzel arra utalva hogy foglaljak helyet. Durcogva odakullogok, és nekiállok annak az idióta levélnek.
Ott ülök legalább egy órát, majd a toll végre hozzá is ér a papírhoz.
"Kedves Williams Igazgató
Ez a levél önnek szól, mint bocsánatkérés az elmúlt héten bekövetkezett cselekvéseim miatt. Tisztában vagyok vele, hogy amit tettem annak semmi értelme sem volt és illegális. Felelősséget vállalok mindenért amit rosszul csináltam, és ígérem hogy semmi olyasmit nem fogok tenni ezentúl ami veszélyeztetheti a tanulmányaimat. Ígérem, hogy a lehető legjobban fogok viselkedni és nem okozok bajt. Még egyszer elnézést kell kérjek mindenért amit valaha is tettem. El sem tudom mondani, mennyire bánom az egészet. Ez az egyetlen esélyem arra, hogy normálisan tanulhassak és szeretnék élni vele. Élek a lehetőséggel, hogy meg tudjam mutatni, komolyan veszem a dolgot. Hogyha megfontolná a visszavételemet az iskolába, szeretném megköszönni mindenkinek aki segít. Köszönöm.
Tisztelettel Harry Edward Styles"
Végül befejezem a rövid bocsánatkérést és visszapillantok az órára, 23:49. Anya a kanapén fekve nézi a késő esti adást a tévében. Összehajtom a papírt és belehelyezem a fehér borítékba, majd megszólal a telefon.
- Majd én felveszem, te csak fejezd be amit elkezdtél - áll fel a kanapéról, majd a telefonhoz siet amíg én benyálazom a boríték szélét hogy le tudjam zárni. A csendnek köszönhetően hallom a telefonbeszélgetés nagy részét.
- Szia Johannah! - kiáltja - Ööö nem, nem láttam?! Harry azt mondta, hogy korábban benézett de már rég elment. Nos, persze , hogyha látom akkor felhívlak. Rendben, szia - teszi le a telefont.
A valóság pofonvág. Louis. Annyira lefoglalt ez az egész, hogy teljesen elfeledkeztem róla. Mielőtt anya bármit is tudna mondani, felsietek a szobámba és kinyitom az ablakot. Kint fagy.
- Louis! - kiabálom, annyira nem hangosan, így anya nem hallja. Nincs válasz. Gyorsan kiveszem a telefont az elöl lévő farzsebemből, bekapcsolom a vakut és az ablak alá világítok. Nem látom sehol.
- Harry? - hallom magam mögül.
- Igen anyu? - kérdezem, próbálva takarni a nyitva tartott ablakot mintha nem csináltam volna semmit.
- Louis anyukája hívott, kérdezi hogy tudsz-e valamit róla. Nem ért haza és elég későre jár. Azt mondta próbálta hívni őt, de nem válaszol.
A mellkasom hirtelen szorítani kezd.
- Nem tudok róla semmit - hazudok.
- Hogyha hallasz felőle bármit, vagy ha esetleg tudod hogy hol lehet akkor segíts.
- P-persze - dadogom.
Kimegy a szobából és hallom a lépteit a lépcsőn lefelé. Rögtön előveszem a telefonomat amint nem hallom a kopogó hangot, és tárcsázom Louis számát. 3 csöngés után hallom, ahogy az ágyam alatt rezegni kezd egy telefon. Francba. Arrébb megyek és lehajolok a telefonért. 20 nem fogadott hívás. Össze-vissza járkálok egy darabig a szobában, beletúrva a hajamba. Kiveszek a szekrényből egy pólót, aztán felveszem .
Kettesével futok lefelé a lépcsőn és mennék a bejárati ajtó felé de anya megszólít.
- Mit csinálsz Harry? - kérdezi.
- Megkeresem Louist - idegesen válaszolok.
Visszaszaladok a konyhapulthoz és megfogom a kocsikulcsom, majd leveszem a falon lévő fogasról a kabátom és belebújok.
- Harry, nem mehetsz u-
- Ne mondd meg nekem hogy mit csináljak! - kiabálok rá, majd kisétálok a házból hogy megkeressem Louist, végül is az egész az én hibám.
A hibákért elnézést, de nagyon siettem, hogy amíg itthon vagyok gyorsan tudjak nektek új részt hozni.
- Menj - mondom suttogva és az ablak irányába mutatok. Odasétálok és kinyitom neki. Gyorsan de halkan próbál a lehető leggyorsabban átmászni rajta és eltűnni innen.
- Várj - megállítom és magamhoz húzom egy csókra. Először kicsit meg van lepődve, és hezitál hogy ténylegesen belemenjen-e, de hamar viszonozza.
- Várj meg, 5 perc múlva lent vagyok - súgom a fülébe mire ő nyel egy nagyot és bólint.
Annak ellenére, hogy a második emeleten van a szobám, sikerül lemásznia a fa segítségével anélkül, hogy megsérülne. Felszedem a földről a könyveket, és a lehető legjobban próbálkozom a pléden található gyűrődések kisimításával - amiket a nem is olyan rég elkövetett akcióink okoztak. Becsukom az ablakot és elindulok az ajtó felé.
- Szia anya - dőlök neki az ajtókeretnek ahogy ő engedély nélkül besétál a szobámba.
- Esküdni mertem volna hogy hallottam valaki mást is idebent - néz körbe és próbál találni valakit.
- Anya, a kor kezd utolérni. Észre sem vesszük és nemsokára már egy hallókészüléket kell majd neked vásárolnom - nevetek halkan, ő pedig belepaskol egyet a kezembe.
- Mit keresnek itt ezek a könyvek?
- Korábban Louis benézett és odaadta a leckét amit megígért. Egyébként remek tanár - mondom nyugodtan.
A pár perccel ezelőtt történtek újra és újra lejátszódtak a fejemben. Anya odasétál a földön lévő koszos ingemhez. Francba.
- Egy koszos ing a földön nem éppen rád vall, Harry. Jobban teszed ha nem kezdesz el sznoboskodni ebben a szobában fiam - mondja ahogy felveszi a szennyes ruhaneműt amire az előbb élveztem el.
- Anya csak hagyd azt ott, majd én elintézem - rohanok oda hozzá, majd kiveszem a kezéből az anyagot és belehajítom a szennyeskosárba. Szerencsére nem csinál belőle nagy ügyet és rám hagyja az egészet.
- Gyere Harry, mutatnom kell valamit.
Elindul a lépcsőn lefelé, csak hogy maga mellé ültessen a nappaliban lévő kanapéra és beszéljek vele.
- Mi az? Nem tudtad volna fent elmondani?
- Nyugodj le, Harry. Felhívtak ma a suliból. Azt hiszem valaki beadott egy kérelmet, hogy visszavegyenek-
- Komoly? Ez nagyszerű! - szakítom félbe mielőtt bármit is be tudna fejezni. Majdnem leestem a székről örömömben. Niall pedig ezek szerint komolyan gondolta, gondolom tartozom neki egy bocsánatkéréssel.
- Hadd fejezzem be, - teszi a kezét nyugtatóan a térdemre - ,szeretnének legalább egy ajánlólevelet és egy bocsánatkérő levelet tőled - ráncolja a homlokát. Jobban ismer mit gondoltam volna. Egy bocsánatkérő levelet?
- Frászt! - felállok és a konyhába sétálok egy pohár vízért. Öblögetem egy ideig a számban, majd dühből kiköpöm a mosogatóba. Kinézek a mosogató feletti ablakon, ahol látom ahogy a telihold felemelkedik. Abban a pillanatban ránézek a sütőn lévő időre, 20:23.7
- Harry, ez az egyetlen esélyed arra, hogy normálisan be tudd fejezni a tanulmányaidat. Élj a lehetőséggel - szólít meg magam mögül, még mindig a kanapén ülve.
A mosogató felett ácsorgok, gondolatok szállnak a fejemben. Azt hiszem jobb lesz ez így, és egy levél amúgy sem ártott még senkinek. Sóhajtok majd felé fordulok.
- Azt hiszem, egész igazságos.. Egy dolog lenne egyébként..
- Mi lenne az? - kérdezi.
- Segítesz megírni azt a levelet.
Sosem voltam jó nyelvtanból szóval gondoltam anya biztos egy varázsló lehetett tinikorában, rám férne a segítség.
- Nem tehetem édesem - rázza meg a fejét, majd kisétál a nappaliból.
Pár pillanattal később egy papírral és tollal a kezében tér vissza.
- Tessék - helyezi a papírt és a tollat az étkezőasztalra. Kezét a székre helyezi, ezzel arra utalva hogy foglaljak helyet. Durcogva odakullogok, és nekiállok annak az idióta levélnek.
Ott ülök legalább egy órát, majd a toll végre hozzá is ér a papírhoz.
"Kedves Williams Igazgató
Ez a levél önnek szól, mint bocsánatkérés az elmúlt héten bekövetkezett cselekvéseim miatt. Tisztában vagyok vele, hogy amit tettem annak semmi értelme sem volt és illegális. Felelősséget vállalok mindenért amit rosszul csináltam, és ígérem hogy semmi olyasmit nem fogok tenni ezentúl ami veszélyeztetheti a tanulmányaimat. Ígérem, hogy a lehető legjobban fogok viselkedni és nem okozok bajt. Még egyszer elnézést kell kérjek mindenért amit valaha is tettem. El sem tudom mondani, mennyire bánom az egészet. Ez az egyetlen esélyem arra, hogy normálisan tanulhassak és szeretnék élni vele. Élek a lehetőséggel, hogy meg tudjam mutatni, komolyan veszem a dolgot. Hogyha megfontolná a visszavételemet az iskolába, szeretném megköszönni mindenkinek aki segít. Köszönöm.
Tisztelettel Harry Edward Styles"
Végül befejezem a rövid bocsánatkérést és visszapillantok az órára, 23:49. Anya a kanapén fekve nézi a késő esti adást a tévében. Összehajtom a papírt és belehelyezem a fehér borítékba, majd megszólal a telefon.
- Majd én felveszem, te csak fejezd be amit elkezdtél - áll fel a kanapéról, majd a telefonhoz siet amíg én benyálazom a boríték szélét hogy le tudjam zárni. A csendnek köszönhetően hallom a telefonbeszélgetés nagy részét.
- Szia Johannah! - kiáltja - Ööö nem, nem láttam?! Harry azt mondta, hogy korábban benézett de már rég elment. Nos, persze , hogyha látom akkor felhívlak. Rendben, szia - teszi le a telefont.
A valóság pofonvág. Louis. Annyira lefoglalt ez az egész, hogy teljesen elfeledkeztem róla. Mielőtt anya bármit is tudna mondani, felsietek a szobámba és kinyitom az ablakot. Kint fagy.
- Louis! - kiabálom, annyira nem hangosan, így anya nem hallja. Nincs válasz. Gyorsan kiveszem a telefont az elöl lévő farzsebemből, bekapcsolom a vakut és az ablak alá világítok. Nem látom sehol.
- Harry? - hallom magam mögül.
- Igen anyu? - kérdezem, próbálva takarni a nyitva tartott ablakot mintha nem csináltam volna semmit.
- Louis anyukája hívott, kérdezi hogy tudsz-e valamit róla. Nem ért haza és elég későre jár. Azt mondta próbálta hívni őt, de nem válaszol.
A mellkasom hirtelen szorítani kezd.
- Nem tudok róla semmit - hazudok.
- Hogyha hallasz felőle bármit, vagy ha esetleg tudod hogy hol lehet akkor segíts.
- P-persze - dadogom.
Kimegy a szobából és hallom a lépteit a lépcsőn lefelé. Rögtön előveszem a telefonomat amint nem hallom a kopogó hangot, és tárcsázom Louis számát. 3 csöngés után hallom, ahogy az ágyam alatt rezegni kezd egy telefon. Francba. Arrébb megyek és lehajolok a telefonért. 20 nem fogadott hívás. Össze-vissza járkálok egy darabig a szobában, beletúrva a hajamba. Kiveszek a szekrényből egy pólót, aztán felveszem .
Kettesével futok lefelé a lépcsőn és mennék a bejárati ajtó felé de anya megszólít.
- Mit csinálsz Harry? - kérdezi.
- Megkeresem Louist - idegesen válaszolok.
Visszaszaladok a konyhapulthoz és megfogom a kocsikulcsom, majd leveszem a falon lévő fogasról a kabátom és belebújok.
- Harry, nem mehetsz u-
- Ne mondd meg nekem hogy mit csináljak! - kiabálok rá, majd kisétálok a házból hogy megkeressem Louist, végül is az egész az én hibám.
A hibákért elnézést, de nagyon siettem, hogy amíg itthon vagyok gyorsan tudjak nektek új részt hozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése