Tizenkilencedik fejezet

{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }



*Louis szemszöge*
Lerohanok a lépcsőn minden embert arrébb lökve. Mindenki éljenez és nagyon hangos minden de azokban a pillanatokban nem hallok semmit. Minden amit hallok az csupán a szívem verése ami vagy ezret ver percenként. Olyan gyorsan futok amilyen gyorsan csak lehetséges de úgy érzem sehova sem jutok. Mikor egyre közelebb érek a parkolóhoz, hallok egy csapat embert azt kántálni "Styles", a másik oldalról pedig "Horan". Mi a fenét csinál???
Végre odaértem a parkolóba, de a fények halványak így alig látni valamit. Van egy lámpa ami erősebben világít mint a többi, és a tömeg akörül gyűlt össze egy körben. Átpréselem magam a tömegen és a körben találom magam, itt is van..
Harry és a gyerek fizikaóráról, Niall. Felismerem mert ő az aki mindig elsüti a vicceket és ő a nagyokos az osztályban. Harry ököllel üti Niall testét, Niall pedig próbálja kikerülni az ütéseket. Le szeretném őket állítani de képtelen vagyok megmozdulni. Ott ragadtam lefagyva.
- Te mocskos patkány! - kiabálja Harry amikor az ökle Niall arcán landol.
- Csak ennyit tudsz te kibaszott buzi?
Tudom hogy Niall csak viccel amikor ezt kimondja de ez felbosszant, Harryt pedig mégjobban.
- Mi a faszt mondtál? - kiabálja vissza Harry amikor nekimegy Niallnek a vállánál fogva. Harry kihasználja azt a lehetőséget, hogy Niall kicsit elvesztette az egyensúlyát majd a földre nyomja. Miután Harry lenyomta Niallt, elkezdi ütni-verni az arcát megállás nélkül, utóhatásként pedig Niall orra vérezni kezd. Harry felkavartnak tűnik mikor ezt látja, majd feláll, Niallt a talajon hagyva. Két lépést hátrál és a tömeg felé fordítja fejét. A szemei találkoznak az enyémmel és egyből lefagy, az ajkai remegve távolodnak el egymástól.
- L-Louis-
Kifulladt. Mikor folytatni szeretné amit elkezdett, Niall feláll és meglepi Harryt, letámadja majd az ökle találkozik Harry szájával, így széthasítva Harry alsó ajkát. Niall összeszedi az erejét és a földhöz nyomja Harryt, aztán elkezdi rúgni az oldalát.
- Baszd meg!
Közéjük állok hogy megállítsam őket, de Niall nem hagyja abba. Nincs más választásom, megütöm így leszáll róla. A tenyerem az arcára csapódik így a fenekére esik a hideg kavicsokra. Harry még mindig a talajon fekszik fájdalmasan nyöszörögve, az ajka szét van nyílva és vérzik, és az oldalát fogja ahová Niall nemrég rúgott. Átkarolom a válla felett és a kezei a vállamon pihennek majd felsegítem. Zihál, természetesen fáj neki. Végre sikerül teljesen felsegítenem és elballagunk az autójához. Hallom Niallt káromkodni amikor elmegyünk. A tömeg szeme hatalmasra van tágulva, mintha csak szellemet láttak volna. Nem tudtam hogy van bennem egy.
- Te kibaszott rohadék!
Tudom hogy Niall Harryt szólítja amikor messziről kiabál.
Harry megpróbál visszasétálni de eléggé szét van verve így nem igazán tud állni sem egyedül. Az autójához húzom és beültetem az anyósülésre.
- Hol vannak a kulcsaid?
- A farmerem első zsebében.
Csak ott ül, várva rám hogy kivegyem a kulcsait a zsebéből majd észhez tér.
- Oh, sajnálom - nyöszörög a fájdalomtól ismét. Kezembe adja a kulcsokat majd becsukom az ajtót és az autó túloldalára sétálok. Már vezettem korábban de még nincs meg a jogsim. Ugyanakkor ő most nincs abban az állapotban, hogy vezethessen.
Elfordítom a kulcsot és kiparkolok, igyekezve nem kárt tenni az autóban.
- Hova viszel? - kérdezi nyöszörögve, rekedtes hangon.
- Elvihetlek a házatokhoz és hagyhatom hogy az anyukád csalódjon benned újra és szobafogságot kapj és szembe kelljen nézned a következményekkel-
- Louis.. - közbevág.
- Vagy... Elvihetlek hozzám hogy nálunk töltsd az estét - fejezem be amit mondanom kellett.
- Légyszíves?
- Előbb vagy utóbb tisztáznod kell a dolgokat anyukádnak, tudod.
- Tudom.
- Mi a fenét csináltál ott? Mi a franc ütött beléd?
- Miatta rúgtak ki. Mi mást kellett volna csinálnom?
- Nos, a verekedésedből nem sok igazság jött ki amíg meg nem érkeztem.
Csak hülyülök, de igazam van. Harry bántotta őt de én voltam az aki miatt vérzett az orra. Sajnálom Niallt de ugyanakkor ő az oka annak hogy nem lehetek többet Harryvel az iskolában. Talán megérdemelte ezek után.
Végül megérkezünk a házunk elé és Harryhez futok a kocsi túloldalára hogy kisegítsem. Amikor beérünk a házba, egy villany sem ég. Anya biztos alszik. Nem szeretném, hogy lássa Harryt és azt, hogy mennyire szét van verve, így a lehető leghalkabban próbálok feljutni a lépcsőn.
Leültetem az ágyra Harryt, majd előveszi a telefonját.
- Mit csinálsz? - kérdezem mikor látom, hogy az ujjaival babrál a telefonján.
- Írok anyunak, hogy nem leszek otthon.
- Rendben.
Kimegyek a szobámból és a mellette levő szobából hozok néhány lepedőt és párnát. Amikor visszaérek, Harry félmeztelen és már a boxerében van. Hát ez nem tartott sokáig. A ruhái az ágyam szélére vannak dobálva. A teste csodálatos látvány. Ahogyan a kígyós tetoválása csavarodik az oldalán, és ahogyan a fecskék tökéletesen illeszkednek a mellkasára, egyszerűen gyönyörű. Oh és a forradás ami a mellkasa közepén fut át. Még sosem kérdeztem róla. A bordáit pedig zúzódások nyomai fedik most.
- Mi az? - kérdi amikor észreveszi hogy bámulom.
- S-Semmi.
Finoman megütögeti a mellette lévő üres helyet az ágyon. Becsukom az ajtót magam mögött és bezárom, majd leülök mellé.
Aztán vesz egy mély levegőt és a szemei elkezdenek csillogni a könnyektől.
- Louis, sajnálom. Nem képzeltem hogy így fog menni ez a randinak hívott dolog. Egyáltalán nem terveztem azt csinálni, amit ma tettem. Nevezz hülyének vagy bármi, de elbasztam, és folyton elbaszom ha veled vagyok. A ma estén jól kellett volna szórakoznunk és miegymás, de ehelyett meg kellett mentened a seggem. Nézd Louis, én-
- Semmi baj. Több sebet ejtettem rajta, mint te az egész verekedés alatt. Gondolom valamiféle mérget tartottam vissza addig. Emellett pedig igenis megérdemli azt amit vele tettél. Talán én sem így képzeltem el a mai napot, de te és én most itt vagyunk, beszélgetünk, jegeljük a sebeidet. De ez az a fajta együtt töltött idő amire szükségünk van, tudod? A kis dolgok számítanak leginkább. Például az, hogy gondoskodom rólad.
Mosolygok rá, ő pedig minden erején azon van hogy ne ejtsen el egy könnyet sem amik készen állnak arra, hogy leszaladjanak az arcán.
Visszamosolyog rám és közelebb ül. Szerzek egy pólót a fiókomból és megtörlöm a vérző ajkait. Miután végeztem szájának letörlésével, a szemei az enyémre fókuszálnak. A pupillái ki vannak tágulva a körülötte levő zöld színnel. Az arca egyre közelebb kerül, majd érzem a kezét ahogy az oldalamra utazik. Hallani lehet a leheletét ahogy közelebb hajol. Újra itt vagyunk.




{ Sokkal ritkábban lesznek részek, lehet hogy havonta, lehet hogy 2 hetente, tényleg nem tudom, sajnos semmit nem ígérhetek, de legalább havonta egyszer nézzétek meg az oldalt hátha sikerült valamit összecsapnom. Továbbra is szeretlek titeket, puszi.
Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni. Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel.
ily little cupcakes,, Laura xlx }