21. Fejezet

{ Tehááát úgy döntöttem, hogy ezentúl itt is fogok veletek valamilyen módon kommunikálni. Így ti is többet tudtok meg rólam és én is rólatok. Esetleg mindig felteszek egy kérdést vagy ilyesmi? 
Szóval. Ti mit gondoltok a Drag Me Downról?
Az én véleményem szerint ez a fiúk egyik legjobb száma és egyszerűen nem bírok várni az albumig. Rebranding, végre mindenki megtudja már hogy ők nem egy fiúbanda tele cukimuki 17 éves fiúkákkal, hanem felnőtt férfiak érett zenével. 
Kommentben várom a ti véleményeteket is!:-)
Ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni. }

*Harry szemszöge*
Mi a francot keres itt anya? Miután betoppanok, Louis anyukája is besétál a konyhába. Biztos ő mondta el anyának amikor látott reggel. Ha Louis lenne a helyemben, az én anyukám is biztos ugyanezt tenné, úgyhogy nem vitatkozom.
- Mit keresel itt anya?
- Nem gondolod, hogy nekem kellene feltennem a kérdéseket?
Megforgatom a szemem, a konyhaasztalhoz sétálok és leülök egy székre. Nincs hozzá energiám hogy vitatkozzak vele, különösen Louisék házában nem.
- Mi történt az arcoddal?! - mosódik össze a mondat a cipője sarkának éles kopogásával. Megfogja az arcom és a fejemet maga felé fordítja, hogy tisztábban lássa a sebeket.
- Nézz csak magadra! Szét vagy verve és a szád ketté van hasadva! Mit csináltál ez alkalommal Harry?
Sokkos állapotban van amiért így lát, és persze amiért újra csalódást okoztam neki. Tisztázni kéne a dolgokat..
- Tegnap este-
Mielőtt belekezdhettem volna, Louis közbevágott.
- Miattam került bajba. Miattam verekedett - mondja.
Furcsán nézek rá az asztal mögül, de nyugtatóan bólint egyet. Tudom, hogy csak azért csinálja, mert tudja hogy újból csalódna bennem anya. Először elgondolkodom, hogy tényleg így mondjuk-e tovább a sztorit, de végül belemegyek.
- Valamelyik élettelen fel akart szedni és egy idő után el kezdett lökdösni. Harry csak közénk állt, majd helyettem is megütötte azt az idiótát. Amit Harry tett, az helytelen volt, tudom. De én nem tudtam megvédeni magam és ezt sajnálom. Harry csak megvédett engem, és ha a helyében lennék én is megtenném érte amit ő tett értem. Úgyhogy kérlek ne Harryre legyen dühös emiatt. Én vagyok az aki hibás - fejezi be Louis.
Anyukám elengedi az arcom majd felnézek rá a székről.
- Te voltál? - az arcán együttérzés látszódik, a szemöldöke már nincs a homloka tetején.
Visszanézek Lousira majd újból bólint. Minden oké.
- I-Igen.
Egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját. A kezét a szívére helyezi, egyértelműen leesett a kő a szívéről. Hozzászoktam ahhoz, hogy néha hazudok anyának de az, hogy valaki elviszi a balhét helyettem..ez az első alkalom.
- Sajnálom édesem. Ha tudtam volna erről, akkor nem is jöttem volna.
Majd Louis anyukája is közelebb lép és leveszi a kabátját, Louis székére helyezve.
- Anne, ha ezt tudta-
Megszólal Louis anyukája, de anya közbevág.
- Ne is foglalkozz vele Johannah, legalább nem az történt amire gondoltunk - mondja anya.
Amikor Louisra nézek már sétál fel a szobájába. Nem is néz vissza, így utána megyek.
- Anya, ma is itt aludnék hogyha Ms. Tomlinson nem bánja.
- Persze hogy nem! Te voltál az aki megmentette a kisfiam - mosolyog Louis anyukája.
Egy gyors viszonzás után felsietek Louis szobájába. Amikor benézek, Louis az ágyán ül az ablakon kifelé bámulva.
- Mi a baj? - kérdezem közelebb sétálva hozzá, majd leülök mellé.
- Semmi. Csak elég valószínű, hogy anyukád most utál.
- Nem dehogy!
- Miért vagy benne ennyire biztos?
- Ettől csak még jobban megkedvelt. A fia 'hősies tettei' hízelgően hatnak rá - rámosolygok és visszamosolyog.
- Úgy érted, az én hősies tetteim. Tartozol nekem, remélem tudod - elmosolyodik és játékosan megpaskolja a kezem.
- Tudom, tudom. Mi lenne ha ma kárpótolnálak? Elviszlek vacsorázni, csak mi ketten, távol mindentől.
Már régóta tervezem hogy elviszem Louist egy étterembe néhány órára innen, nyilvánvalóan hogy egy ismerős se lásson minket. Nagyon puccos hely.
- Ma? - próbálja elrejteni az izgatottságát, de jobban ismerem mint gondolná.
- Igen, le is foglalom az asztalt.
- Foglalás?
- Elég híres, ennyi.
- Értem. Akkor helyre kell hoznunk a zúzódásaid. Nem szeretnénk, ha az emberek megbámulnának emiatt.
- Nem bámulnának amúgy is?
- Mire gondo-, oh.
Gyorsan megérti mire gondolok. Az emberek bámulnák a szétvert fejem, de leginkább azért bámulnának mert 2 srác együtt vacsorázik.

...

Anya és Louis anyukája végre elmennek. Louis és én biztos a házban maradnánk ha nem mennénk randizni. Ki tudja mit csináltunk volna.
Felhívtam azt a híres éttermet amikor mondtam Louisnak hogy foglalok asztalt. Nem tudok felvenni semmit mert nincs más ruhám azon kívül ami éppen most rajtam van. Nemsokára délután 5 óra és indulnunk kéne.
Amikor visszasétálok a szobába, Louis már elkészülve várakozik. Valamiféle szűkített khaki színű farmer van rajta és az egyik kötött kardigánja. Most hogy belegondolok, egyszer talán átalakításra szorulna a stílusa. Ez nem is igazán egy stílus. Nem azt mondom, hogy feketét hordani valamiféle divat, de tudom hogy olyan nadrágokat hord amiket én azzal a fenékkel nem vennék fel.
- Mi az? - kérdezi Louis amikor látja hogy őt bámulom az ajtóból.
- Nincs semmi amit felvehetnék. Úgy gondoltam, hogy beugrunk a házunkba hogy átöltözzek.
- Lehet, hogy nekem is van valamim amit felvehetnél.. Talán nem nadrág, de póló.
A szekrényéhez sétál és levesz egy elegáns, fehér, gombos inget a vállfáról. Lóbálja maga előtt egy rövid ideig, majd nekem adja.
- Ki van zárva!
- Hagyd abba és vedd fel. Nem nagy ügy, senki sem fog látni a suliból. Egyébként is, azt mondtad pár órára leszünk innen.
Megragadom az inget és leveszem a pólóm majd azt a földre dobom. Begombolom az inget. Tökéletes. Még ott a kabátom is úgyhogy felvehetem rá. Louis csak ott áll egy önelégült mosollyal az arcán, csípőre tett kézzel, közölve hogy ő megmondta. Közelebb sétálok a szekrényéhez aminek a tetején van egy tükör és beletúrok a hajamba.
- Mehetünk? - kérdezem.
- Persze, csak bezárok.
Kisétálok a házból, bemászok a kocsiba, elfordítom a kulcsot hogy felmelegedjen a légtér. Nem sokkal később Louis fut ki a házból, bezárva az ajtót.
Néhány perc múlva már az autópályán vagyunk. Eléggé csendes az út így megszólalok.
- Sosem mondtad még, hogy miért költöztetek ide.
Louis elkezd játszani az ujjaival a kérdésem hallatán.
- Hosszú történet.
- Hosszú az út - vágom rá.
Sóhajt egyet megadás jeléül és elkezdi.
- Megpróbálom rövidre fogni. Nagyon tetszett egy srác és azt hittem hogy ő is olyan mint én.
- Milyen?
- Meleg - súgja.
Ha csak belegondolok, hogy milyen szégyenlősen mondja, nevetnem kell.
- Menj tovább - feszegetem tovább a témát.
- Mindegy is, szóval azt hittem hogy ő is meleg és egyik nap elmondtam mit érzek iránta 1 év után és mondott különféle dolgokat. Fájdalmas dolgokat. Kitalált olyan sztorikat, hogy felcsináltam egy másik srácot a suliból és hogy meg akartam dugni, jézus, csak hazugságok. Sosem mondta, hogy nem kedvelt engem úgy, így ilyeneket csinált helyette. A szülők mindenféle pletykákat hallottak és nagyon undorodottak voltak. Akik régen beszéltek az anyukámmal, többé már nem. Még az egyik gyerekkori barátja sem beszélt már vele többé. Úgy éreztem mindent elbasztam azzal, hogy kinyitottam a szám. Szerencsére ez csak pár hétig tartott. Anyának és apának pedig nem volt a legegészségesebb kapcsolatuk, így elváltak. Aztán ideköltöztünk, valamiféle újrakezdésképp. És anyu is már megőrült, azt hitte öngyilkos akarok lenni meg ilyenek, de természetesen ez nem így volt. Szóval ez lenne a rövid verziója annak, ami történt.
Habár többet is szeretnék tudni a témáról, úgy döntök nem most kéne erről beszélni. A 3 óra alatt arról beszéltünk, hogy hogyan fogjuk megoldani ezt az egész 'Louis lesz a tanárom' dolgot, valamint zenét hallgattunk. Nem számít mennyit beszélünk, úgy tűnik mindenhogyan sikerül lenyűgöznie.

...

Megérkezünk az étteremhez, és leparkolok az egyetlen üres helyre. Miután kiszállok, a kocsi másik felére sétálok hogy kinyissam az ajtót Louisnak. Normális esetben nem csinálnék ilyet, de mivel ez egy randi és éppen kárpótolom a dolgokért amiket tettem, úgy gondolom tartozom neki. Nem vagyok az a cuki, mézesmázos nyálas típus de egyszer biztos nem fáj.
- Wow, köszönöm! - mondja Louis magas hangon amikor kilép az autóból. Becsukom az ajtót és együtt megyünk be a helyre. Már voltam itt egyszer anyukámmal, nem is olyan régen. A kaja az egyik legjobb ha nem nézzük az árakat.
Odamegyek az öltönyös férfihez aki egy pult mögött áll könyvvel az asztalon.
- Kinek a nevén van a foglalás? - kérdi.
Az akcentusa jóval erősebb mint az enyém.
- Styles - válaszolok.
- Ah két embernek, ugye?
- Igen.
Nem fogok normálisan viselkedni, amikor tudom, hogy ez az ember csak pénzért csinálja ezt az egészet.
A hely tele van gazdag, kibaszott sznob emberekkel. A tag az asztalunkhoz vezet, jó hátra az étterembe ahol nem lát minket annyi ember. Louisval leülünk egymással szemben és a férfi elénk helyezi az étlapot.
- Nemsokára jön egy pincér aki felveszi a rendelésüket - mondja majd elmegy.


*Louis szemszöge*
- Ez a hely csodálatos. Igazán nem kellett volna, tudod? - nézek Harryre.
Mint amikor kávézni mentünk. Nem nagyon akar szerényebb helyre vinni.
- Tudom de én szerettem volna. Sokkal tartozom neked amiért elvitted a balhét, kihúztad a seggem a csávából és engedted hogy nálatok aludjak, emlékszel?
- Akkor is.
- Én akartam oké!
- Jó jó, rendben akkor.
Rendkívül hamar felveszik a rendelésünket és hamarabb végzünk mint gondolnánk.. A hely még mindig tele van emberekkel pedig már több mint egy órája itt vagyunk. Úgy néz ki az emberek sosem mennek el. Ugyanakkor pedig a kaja tökéletes. Harry fizet és kimegyünk az autóhoz.
Kintről is láthatod az embereket az ablakon keresztül. A fény pedig olyan erős a parkolóban hogy gyakorlatilag mindent látsz bentről is. Az autó ajtajához sétálok hogy beüljek, kinyitom az ajtót de Harry becsukja mielőtt beszállhatnék. Megfordulok, majd meglepődve tapasztalom ahogy nekinyom a kocsinak. Mindkét keze a fejem mellett a kocsi tetején pihenve.
- Mit gondoltál? - kérdezi.
- Hogy teljesen őszinte legyek, már egy jó ideje ez volt a legjobb estém.
- Én még nem szórakoztam jól - válaszol.
- Miért?
Igazából én nagyon jól éreztem magam, és azt hittem ő is élvezte? Mi van ha egész idő alatt untattam ő pedig csak kedves volt hozzám?
- Talán mert még mindig szórakozhatunk - egy nagyképű mosoly terül el az arcán amikor meg akar csókolni. Egyre közelebb kerül az ajka az enyémhez, de mielőtt bármit is tudna csinálni megállítom amikor látok egy ismerős arcot a feje mögül aki az étterem belsejéből bámul ránk. A szemei elkerekednek, egyértelműen sokkolták a látottak


{ Mit gondoltok, ki lehet az az ismerős arc? Valaki valami ötlet?:D
Ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni. Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel.
ily little cupcakes,, Laura xlx }