*Louis szemszöge*
Most már mindennek értelme van.
- Érted mire gondolok? - kérdezi Marie amikor felé fordulok.
- Miért nem mondta el eddig senki?
- Máig senki sem vette észre igazán. Mindenki erről beszélt az osztályban mielőtt idejöttem téged megkeresni. Szerinted van valami közöd Samhez?
Visszapillantok a képre és nem tudom róla levenni a szemem.
- Nem. Még soha sem láttam.
- Nos, jobb ha visszamegyek órára, te is jössz?
- Nem, de köszi hogy elmondtad.
- Nem kell megköszönni, biztos vagyok benne hogy valahogy úgy is rájöttél volna, vagy Harry mondta volna el.
Majd hátat fordított és elment. Ez az amit Harry nagyon nem akart elmondani. Amit korábban mondott nekem nagyon durva volt, még akkor is ha nem gondolta komolyan, legalábbis szerintem nem? De mindegy is, ketten játszunk ebben a játékban.
- Hé, várj! - kiabálok Marie után majd a könyvtárosnő gyilkos szemekkel néz hogy maradjak csendben.
- Elnézést - suttogom a fa asztal mögött ülő idős hölgynek.
- Tessék? - kérdi Marie amikor visszajön.
- Lily még mindig kedvel?
- Igen, nagyon, és ha azért kérdezel hogy elmondjam neki hogy tegye túl magát rajtad, nem fogom elmondani neki - ül vissza a székre ahol az előbb ült.
- Nem, nem. Randira szerettem volna hívni - birkózom a szavakkal, de szerencsére kinyögöm. Tényleg nem hiszem el, hogy ezt csinálom, de Harrynek kóstoló kell a saját levéből.
- Oh! Ez nagyszerű! Lily naaagyon boldog lesz! - tapsol maga előtt finoman. Bár tudná hogy ki fogom használni őt. Most hogy ebből a szögből nézem, ez eléggé el van cseszve.
- Igen, megtennéd hogy randira hívod helyettem?
Még soha senkit nem hívtam randira, nem szeretném hogy pont ez legyen az első.
- Nem! Saját magad fogod randira hívni. Szerezz egy tucat rózsát és csokit vagy nem tudom? - megrántja a vállát és elmegy.
Sóhajtok. Mibe keverem magamat. Úgy döntök, hogy korán hazamegyek, megpróbálva elkerülni Harryt holnapig. Nem lenne nagy meglepetés ha ő is ugyanezt tenné.
A konyhaasztalnál ülök azon gondolkozva hogy hogyan fogom holnap Lilyt randira hívni. Anya besétál a konyhába és meglepődik azon, hogy milyen korán itthon vagyok.
- Mit csinálsz itt ilyen korán?
- Nem éreztem jól magam. Ne aggódj, időben szóltam a tanáraimnak.
- Min gondolkodsz?
- Huh?
Gondolom észrevette hogy mennyire ki vagyok kapcsolva.
- Mi jár abban a pici fejedben?
- Randira fogok hívni egy lányt.
Meg sem próbálja elrejteni, hogy mennyire meglepődött.
- Egy lányt?
Anya tudja hogy meleg vagyok, de csak azért mert el kellett neki mondanom. Ez az egyik ok amiért ideköltöztünk, hogy elkerüljük a további bajt a suliban.
- Igen anya, egy lányt - forgatom a szemem. Sosem kellett volna elmondanom neki.
- Biztos vagy ebben?
- Ha így fogsz ehhez hozzáállni, felejtsd el hogy elmondtam.
Megragadom a hátizsákom és elindulok a szobámba. Nagyon nincs szükségem rá hogy megtudja mik a szándékaim.
Ledőlök az ágyra és beteszem a fülhallgatóm a fülembe. Mielőtt megpróbálnék lepihenni, kinyitom a táskám és előveszem az évkönyvet amit kivettem a könyvtárból. Kinyitom az oldalon ahol Sam van. Tényleg szőke haja van, mint ahogy Harry mondta, és tényleg sokkal több tetkója mint neki. A legnagyobb dolog az egészben az az, hogy teljesen ugyanúgy néz ki mint én a mikor 16 éves voltam. Lapozgatok az oldalak között és és találok egy lapot ahol van egy kép róla és Harryről az ebédlőben. "Legnépszerűbbek" olvasható a lap aljáról. Majd közelebbről is megnézem a képet. Odafutok a szekrényemhez és előveszem a sapkát amit Harry adott kölcsön. Az évkönyv mellé helyezem. Eláll a lélegzetem. Ugyanaz a sapka? De az nem lehet. A képen lévő az fekete színű, és amit Harrytől kaptam kölcsön vagy nekem adott, nem tudom, az pedig szürke. Közelebbről is megnézem a sapkát. Ki van fakulva. Ez volt Harry terve egész idő alatt? Hogy olyanná tegyen mint Sam? Nem hiszem el. Ez megmagyarázza, hogy Anne miért lepődött meg annyira amikor meglátott, nem engem látott hanem Samet. Megmagyarázza a veszekedésüket ami a házunk előtt zajlott. De Harry nem az a típusú ember aki ilyet csinálna, legalábbis szerintem nem. Bedobom a sapkát a kosárba és visszateszem az évkönyvet a táskámba. Nagyon kedvelem Harryt és azt hittem hogy ő is kedvel engem, és talán tényleg így van. És ha így van akkor kiderítem azáltal amit most készülök csinálni.
Következő reggel felébredek és egy gesztenyebarna kardigánt veszek fel egy V-nyakú fehér pólóval alatta, fekete karcsúsított farmerrel. Egy kis kölni pedig még senkit sem ölt meg. Átdobom a zsákom a vállam felett és lesétálok a lépcsőn, ki az ajtón.
Elég hideg van kint, bár nem igazán zavar. Az egyik felem arra számít hogy Harry beállítson mellém és megkérdezné hogy szeretnék-e vele tartani, a másik felemnek pedig semmiféle reménye nincs.
Fél órát vesz igénybe míg eljutok a suliig. Miután odaérek egyből csengetnek a második órára. Lilyvel együtt vagyok néhány órán ebéd előtt, úgyhogy hasznot húzok az időből és beszélek vele.
Végre, ebédszünet. A nap gyorsabban ment el mint ahogy szokott. Elég magabiztos voltam ma, nem kellett itt meg ott egy-egy mosolyt megjátszanom. Harry sehol sincs mióta ideértem a suliba. A 'csapatom' és én leülünk egy hátsó asztalhoz az ebédlő végében. Lily mellettem ül és Marie pedig a túloldalamon. Arról beszélünk hogy Mrs. Peter's mekkora egy beképzelt ribanc, és mennyire igazságtalan az osztályzása.
- Csináld - súgja Marie és belekönyököl a bordáimba.
Nem hiszem hogy menni fog.
- Lily, beszélhetnék veled az aulában?
Amikor ezt mondom neki, az összes lány az asztalnál elkezd kacsingatni neki és a mellette ülőnek pletykálni.
- Ummm persze - dadog egy kicsit, az arca pirosra vált, jobban mint a sminkje.
Megragadom a csuklójánál és kivezetem a folyosóra. Gyorsan körbenézek még az ebédlőben hogy lássam Harry bent van-e, de nincs. Mi a franc.
Lily és én végre kiérünk az aulába és mindenhol emberek vannak így a szekrényemhez vezetem. Elhaladunk Harry szekrénye mellett is, az én szekrényem túloldalán lévőnél. És ott áll, a szekrényének nekidőlve, a telefonját nyomkodva, de esküdni mernék hogy néz minket a szeme sarkából. Kibaszott seggfej. Elkanyarodunk majd a szekrényemhez fordulunk.
- Miért hoztál el ide? - kérdezi Lily, az arca még mindig pirosan ég.
- Azért hoztalak ide hogy kérdezzek tőled valamit.
- Mi lenne az?
- Lily te vagy az egyik legvonzóbb lány az iskolában és azt szeretném tudni, hogy szeretnél-e randizni velem?
- Randizni vagy a barátnőd lenni?
Lenéz a földre ahogy az ujjaival babrál. Egyébként is nem csúnya lány. Még ha nem is az, akkor sem tervezem hogy heteróra váltok.
- Miért ne mindkettő? - mosolygok.
Rámugrik és a karjait a nyakam köré fonja. Ösztönből a legelső dolog amit csinálnék az az lenne, hogy ellökném, de helyette a dereka köré fonom a karom. Az érzés idegen. Mindketten felugrunk a zajra ahogy valaki becsapja a szekrényt a túloldalon. Harry.
- Gyere - mondom és húzom magam után sietve hogy még lássam Harryt a túloldalon. Ahogy sejtettem. Harry az aula túloldalára sétál, háttal nekünk, a vállai gyorsan emelkednek és süllyednek a nehéz légzése miatt.
- Mi a baja? - kérdezi Lily.
- Ki tudja? - nevetek majd visszasétálunk az ebédlőbe. Minden úgy halad ahogy elterveztem. Nem tehetek róla de úgy mosolygok mint egy idióta.
*Harry szemszöge*
Kurva hideg van ma reggel, majdnem fagy.
Az autómhoz indulok miután felvettem az általános ruháimat. Futva megyek a kocsihoz, elkerülve a túl sok hideget, majd bekapcsolom a fűtést. Sebességbe rakom az autót és azon az úton megyek ahol szokásosan felvenném Louist. Amit tegnap mondtam neki az rohadtul el van cseszve de mit tehetnék. Vannak kétségeim, talán elmegyek Louishoz és bocsánatot kérek. Mi van ha elmegyek érte és felveszem, valószínű egyedül sétál ebben a hidegben. Amellett döntök ami helyes, és Louisék felé veszem az irányt. Sehol sincs. Talán előbb indult mint én? Lenyomom a gázpedált és megpróbálom utolérni de sehol sincs. Az anyukája autója a kocsifeljárón állt úgyhogy mindenképpen sétálnia kellett.
Leparkolok a suli előtt és kilépek az autómból. Hogyan fogok bocsánatot kérni? Basszameg. Felsétálok az úton a suli bejárata felé, majd a szekrényemhez. Már becsengettek az első órára és senki sincs az aulában. Ez az! Louis biztos a szekrényénél van. Megpróbálok olyan gyorsan sétálni amilyen gyorsan csak tudok, anélkül hogy bármiféle zajt csinálnék majd elfordulok a sarkon ahol a szekrénye van. Nincs ott. Mi a fasz.
A szekrényénél várakozom a biztonság kedvéért hátha megjelenik, de nem. Elmegyek órára, abban reménykedve hogy Louis majd ott lesz ebédnél, esetleg látom majd órák között. Semmi szerencsém a szünetekben.
Végre itt az ebéd, az idő pokoli lassan telt. A szekrényemhez megyek, tudván hogy Louis ma nem jött iskolába. Nekidőlök és becsúsztatom a kezem a nadrágom első zsebébe hogy kivegyem a telefonom. Mi van ha küldök neki üzenetet? Így döntök. Küszködöm vele hogy vajon hogyan kezdhetném.
"Szia Louis, sajnálom amit mondtam tegnap. Nem gondoltam komolyan, esküszöm. Csak adj egy kis időt hogy mindent megmagyarázzak. Tudom hogy elbasztam, de hallgass meg. Sajnálom. Amikor ilyen dolgokra kerül a sor, fogalmam sincsen hogy hogyan fejezzem ki magam. És ha kifejezem magam, akkor sem úgy sikerülnek a dolgok ahogy az ember számítaná. Tudtam, hogy végül ígyis, úgyis megtudnál dolgokat Samről és ezért próbállak elnyomni magamtól. Louis, nem szeretnélek bántani. Én és Sam sosem voltunk semmi. Az ok amiért tegnap úgy rád kiabáltam, az azért volt mert tudom hogy mérges lennél rám hogyha tudnál Samről. Ezt nem könnyű kimondani és azt gondolnád, hogy csak kihasznállak de ez nem így van. Sam nagyon hasonlít rád, nem érzelmileg és úgy ahogy vagy, hanem fizikálisan. Ikertestvérek lehettetek volna vagy nem tudom. Hogyha erre akkor jössz rá, amikor még mindig barátok vagyunk akkor úgy gondolnál rám mint egy szardarabra vagy egy seggfejre, nem szeretném ha ilyen benyomásod lenne rólam. Tényleg ez az egyetlen ok. Sajnálom Lou oké, csak kedvellek. Marhára silánynak hangzik, de igaz. A napon amikor megláttalak egy csodát éreztem, olyat amit ezelőtt még soha sem, és ha talán csak adnál egy esélyt hogy rendbe hozzak mindent akkor megtenném. Bocsáss meg, hallgass meg kérlek."
A hüvelykujjam percekig a 'küldés' gomb felett járkál. Jelen pillanatban nem vagyok olyan biztos benne, hogy elküldjem az üzenetet. Éppen csak ahogy meg akartam nyomni a gombot, látom Louist a szemem sarkából. Lilyvel van? Ebben a pillanatban esküszöm hányni tudnék. Fogja a kezét?? Louis felém fordul és én próbálom nem egyértelművé tenni hogy nézem. Elfordul a sarkon és hallom a szekrényem túloldalán. Nekinyomom a fülem a szekrényemnek hogy halljam a beszélgetésüket.
- Miért hoztál el ide? - hallom ahogy Lily kérdezi.
- Azért hoztalak ide hogy kérdezzek tőled valamit.
Ne ne ne.
- Mi lenne az?
Nem teheti.
- Lily te vagy az egyik legvonzóbb lány az iskolában és azt szeretném tudni, hogy szeretnél-e randizni velem?
Baszdmeg nem! Nem! Louis nem teheti ezt ő-. Ő engem kedvel nem őt. Csak viccel, tudom hogy viccel.
- Randizni vagy a barátnőd lenni?
Hülye ribanc.
- Miért ne mindkettő?
Nem bírom tovább. Becsapom a szekrényem amilyen erősen csak tudom, próbálva a tudatára adni hogy hallottam. Olyan gyorsan sétálok a hátsó ajtók felé amilyen gyorsan csak tudok. A légzésem felgyorsul. Hogy teheti ezt? Lenézek a telefonomra és mindent kitörlök amit el akartam neki küldeni. Ez kurvára nem történik meg.
A szerző mondanivalója:
Ha azon gondolkoztok, hogy Marie és Lily hogy néz ki, Mariet Nicole Andersonként, és Lilyt pedig Ginny Gardnerként képzelem el. Sam úgy néz ki mint Louis fiatalabb korában.
{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }
{ Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel. }
{ ily little cupcakes,, Laura xx }
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése