{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }
- Igen, talán - mondja Harry halkan kisétálva a szobámból. Valószínű azt gondolja hogy nem hallottam, de hallottam. Az ajtót becsukja maga után ahogy kilép. Valami azt súgja, hogy nem szeretne róla beszélni de nem fogom csak úgy hagyni elsiklani a témát. Odasétálok a szépen bevetett ágyamhoz. A tény, hogy ő csinálta meg az ágyamat csak mert én nem voltam rá képes, nagyon zavarba ejtő. Lefekszem és előveszem a telefonomat, semmi üzenet. Mit kéne csinálnom ezen a hétvégén? Az előző hétvége is elég unalmas volt, ez nem lesz most ugyanolyan.
- Louis?
Hallom a kopogást az ajtómon amit egy lágy hang követ, Harry hangja. Felállok hogy kinyissam, majd kihúzom magam.
- Azt hittem, hogy elmentél már.
- Nos, igen majdnem el is mentem csak gondoltam valamikor üzenhetnél, ha esetleg unatkoznál. Amikor ideköltöztem nagyjából így telt minden hétvégém, csak az ágyamban feküdve semmit sem csinálva.
Mintha Harry a gondolataimat olvasná.
- Igen, elég unalmas ez az egész.
A próbálkozásom annak érdekében hogy lazának tűnjek, nagyon béna. Felnevet és a kezeit farmere első zsebeibe csúsztatja. A farmer túlságosan szűk lehet ahogyan látom a küzdelmét a telefonjával. Még sosem vettem észre hogy milyen nagyok a kezei egészen mostanáig.
- Tessék - mosolyogva átadja a telefonját így bele tudom írni a számomat. Ránézek a telefonra, természetesen iPhone. Úgy döntök hogy én is előveszem a telefonom így ő is le tudja írni a telefonszámát.
- Itt van.
Próbálom a lehető legrövidebben befejezni a beszélgetést amikor hallom anyukámat már a kocsifelhajtórol kiabálni.
- Köszi, ha hazaérek telefonálok. Ha bármire szükséged lenne, csak hívj, vagy üzenj, vagy bármi.
Ahogy a fejét rázza mikor nem találja a megfelelő szavakat...igen szórakoztató.
Majd lesétál a lépcsőn és elhagyja a házat. Ez váratlan volt.
Eltelik 20 perc és még mindig nem írt smst. Mi van ha azt akarja hogy én üzenjek neki először? De akkor kétségbeesettnek tűnnék és nem szeretnék az agyára menni. Beletúrok a hajamba -egy szokás amit Harrytől tanultam el- és az ágy felé sétálok. A hátizsák ami az íróasztalom oldalán található megragadja a figyelmem. Francba. Mrs. Peter's azt mondta hogy van még egy beadandónk hétfőre. Felállok az ágyamból és az asztal felé veszem az irányt, leülve a székre amin Harry ült az előbb. A szék még mindig picit meleg. Kinyitom az oldalsó fiókot és kiveszek egy papírt és egy tollat. Legalább ezúttal már tudom hogy miről ne írjak.
Néhány óra elteltével befejeztem a papíromat, vagyis inkább 5 papírt. Az agyam annyira azon volt hogy tökéletes legyen a fogalmazásom hogy teljesen elfeledkeztem Harryről. Az ágyamra pillantok, a telefonom a közepén fekszik. Felállok, a lábaim fájnak a sok üléstől, így sétálok oda hogy megszerezzem. Megnyomom a gombot hogy lássam valami feltűnik-e a kijelzőn. Egy nem fogadott hívás és egy üzenet Harrytől. Sietve oldom fel a kijelzőt próbálva Harrynek üzenetet küldeni és hívni. Mindkettőt megcsinálva sem reagál semmire. Megnézem az időt amikor az üzenetet küldte. Rögtön azután volt ahogy elkezdtem dolgozni a papíromon, a hívás pedig kb. egy órája. Ez történik ha lehalkítva hagyom a telefonom. Kibaszott életbe. Visszaülök az ágyamba és nekidöntöm a fejem a fejtámlának. Miért, miért nem néztem meg amikor megtudtam volna. Viszont akkor sem helyezhetem őt a suli elé. Nagyon közel vagyok hozzá hogy ösztöndíjat kapjak, nagyon közel. Sikeresen fenntartottam a tökéletes átlagpontot a középiskola alatt, senkinek sem engedem hogy ezt megváltoztassa, még egy homofób tanárnak sem. A szemeim kezdtek lecsukódni és elaludtam a tudtom nélkül.
Felébredek a következő reggel és sietve próbálom kiszedni a telefonomat a párnák alól. A képernyő felvillan, jött egy üzenet Harrytől, "jó reggelt, remélem nem zavartalak tegnap az üzeneteimmel". Üzenetek? Átfutom az üzeneteket, 20 sms. Miért maradt volna fent tegnap olyan későig és mit csinált? Egyik üzenet sem arról szólt amiről szerettem volna. Néhány silány vicc volt köztük, és kb 5 arról hogy mit csinált éppen. Bűntudat kezd bennem gyűlni amiért nem válaszoltam, de ez megváltozik amikor meglátom hogy milyen rosszak a viccei.
A nap rövidebbnek tűnik miután én és Harry az egész napot végig sms-eztük. Először nehéz volt mert amikor üzent mindig éppen csináltam valamit és vice versa. Anya hív vacsorázni, de ez az első alkalom hogy elhagytam ma a szobámat. Normálisan a tinik kint lennének és berúgnának egy szombat estén és arra számítottam hogy Harry is azt csinálja de azt hiszem ő nem olyan mint a többiek. A gondolat hogy talán meleg vagy biszexuális néha átfutott az agyamon de ha az is lenne akkor is a hozzá hasonló fiúk tetszenének neki, agyontetovált és drogos fiúk. Rosszul érzem magam hogy hazudok neki arról hogy kedvelem Lilyt, de ezt azért csináltam mert talán így féltékennyé tudtam tenni vagy ilyesmi. Ostobaság, de szerintem féltékennyé tettem. Esetleg?
...
Hétfő.
- Szeretnéd ha kiraknálak a sulinál Louis?
Anya már a melegítőfelsőjében van és a tenisz cipője van rajta de nem szeretném feltartani mert Annehez igyekszik éppen,
- Igazán nem kell, ne aggódj úgy terveztem ma sétálok.
- Biztos vagy benne? Elég hideg van kint.
- Plusz fokok vannak kint, majd felveszek egy pulcsit.
- Még mindig van egy órád hogy beérj a suliba, semmi szükség rá hogy bemenj első órára.
- Tudom, de szeretnék.
Nem szeretném megmagyarázni neki hogy tetszik Harry és hogy ő mindig ott van és ezért megyek mindig korán. Mi? Nekem nem tetszik Harry, én csak...kedvelem?
- Ahogy gondolod édesem.
Nincsen tiszta pulcsim így úgy döntök, hogy a farmerdzsekimet veszem fel. Átdobom a táskám a vállam felett és kisétálok a házból. Ebben az időjárásban körülbelül fél óráig fog tartani amíg odaérek az iskolához, de már nem fordulhatok vissza. Fagy. Néhány méterrel a háztól hallom ahogy egy autó közeledik felém. Nem szeretnék megfordulni, így továbbsétálok. Az autó hangja közelebbről hallatszik és lassabb lesz. Amikor elér hozzám, megáll.
- Louis! - a mély hangja felismerhető. Megfordítom a fejem és ő a kocsiban ül, azt viselve amit általában szokott.
- Helló - nem bírom megállni a mosolygást. Hogyan tud egy ember mosolyt csalni az arcodra csak azáltal hogy szimplán ránézel?
- Ugorj be, biztos megfagysz.
Odarohanok az anyósülés oldalára ami az út felől található, ahol az autók mennek. Meleg van az autójában, melegebb mint a házunkban.
- Köszi.
- Semmi gond. Ez a legkevesebb amit tehetek miután tegnap olyan késő estig fent tartottalak. Az idő tényleg nagyon gyorsan megy amikor jól érzed magad.
Rálép a gázra és folytatjuk utunkat a suli felé.
- Jól érezted magad smsezés közben? - emelem meg a szemöldököm a kommentje után, enyhe kíváncsiságot kifejezve.
- Uhm..nos..Semmi mást nem kellett tegnap csinálnom úgyhogy azt hiszem igen..? - dadogva keresi a megfelelő szavakat, majd megint beletúr a hajába.
Ez alkalommal nem csendes az út. Elkezdi mesélni hogy az anyukája hogyan próbálta őt segítségre bírni a receptekkel amiket az én anyukám adott neki. Majd felnevetünk miután megemlíti hogy a sütiknek milyen szörnyű ízük volt mert elfejetett az anyukája cukrot rakni bele.
A szokásos helyére áll be a parkolóba a suli előtt. Már mindenki órákon van amikor mi kiszállunk. Mindketten elkezdünk sétálni a bejárat felé, majd a szekrényeinkhez.
Odaérünk, majd eszembe jut, hogy azt mondta a szekrényem az egyik régi barátjáé volt. Tuti Samé volt, igaz? Az enyém mellé áll amikor kinyitom a sajátom.
- Azt mondtad, ez az egyik barátodé volt a szekrény, ugye? - felé fordulok és a szemei kimerevednek.
- Igen.
- Samé volt, huh?
Már nem néz rám hanem a földre ragadnak a szemei, bármiféle szemkontaktust elkerülve.
- Igen.
- Nézd, sajnálom, ha nem szeretnél róla beszélni-
- Nem, nem ez a baj. Én csak...nem tudom - megrántja a vállát majd rám néz.
- Szóval ez azt jelenti, hogy nem bánnád ha beszélnél róla ebédkor?
- Nem, szerintem nem bánnám.
- Szóval akkor elmondod, hogy ki ez a lá-?
- Fiú - javít ki.
- Oh,
Visszalépek miután kijavít majd becsukom a szekrényem. Volt egy érzésem, hogy Sam fiú, de így megerősítve megsemmisített. A tényleges barátja volt? A szerelme? Úristen. Nem hiszem hogy hallani akarom amit mondani fog.
- Találkozunk ebédnél - nyílnak az ajkai és elmegy amikor becsengetnek a második órára. Én pedig ugyanott állok, lefagyva. Azt hiszem fel kell készülnöm a legrosszabbra.
{ Ha tetszik a történet, ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni :-) }
{ Ahogy lesz elég időm hogy lefordítsam a következő részt, már teszem is fel. }
{ ily little cupcakes,, Laura xx }
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése