25. Fejezet

Heeyyaaa people! It's been a long time..
Szóval itt a várva várt fejezet. Előre is és utólag is bocsánatot szeretnék kérni de szabadidőm konkrétan semmi. Nagyon remélem hogy ezentúl sűrűbben tudok új részeket hozni és boldogítani titeket, reménykedjünk a legjobban. Ez a rész is elég rövid de erről ismételten nem tehetek.
Kérlek titeket ne küldjetek annyira melegebb éghajlatokra, ugyanis ez a legelső ilyen fordításom és hát hogy is mondjam..:D Élvezzétek! xlx

 Figyelmeztetés: A következő fejezetben szexuális tartalom található.

*Harry szemszöge*
Louis a fogaival játszadozik az ajkamban található fémmel, miközben melegség tölti el az egész testem. Lassan az ágy felé nyom addig a pontig, amíg a térdhajlatom nem érinti annak a szélét. Mégegyszer utoljára meglök, így elvesztem az egyensúlyom és az ágyra esek Louist magammal rántva.

Egyre jobban érezni Louis dudorodását. Az egyik keze lassan felmászik az oldalamon, a másik még mindig finoman a hajamat húzza. Sosem gondoltam volna hogy Louis ilyen lesz, ilyen kétségbeesetten fogok neki kelleni.

- Louis - lihegek mikor kimondom a nevét.

Próbálom ellökni magamtól de ő nem veszi észre hogy én le szeretnék állni.

- Shh Harry.

A nyelve újra szinkronban az enyémmel. Végül utoljára meglököm annak érdekében, hogy leálljon.

- Louis elég - suttogom.

Az arca olyan mintha csak egy szellemet látott volna. Valószínűleg meglepődött, hogy nem szeretnék messzire menni most. A szemei az enyémet fürkészik. Egyértelműen össze van zavarodva. Majd hirtelen leszáll rólam, fel-le sétál és a keze a nyitva maradt ajkait takarják.

- S-sajnálom..Nem gondoltam...Azt hittem hogy te-

Az arca paradicsompiros, a kezei még mindig remegnek amikor az ágy felé mutat. Közelebb lépek hozzá és próbálom lenyugtatni ahogy a vállára helyezem a kezem.

- Nem erről van szó Louis, hidd el. Azóta szeretném mióta megismertelek, de nem így kéne csinálnunk, legalábbis nem most. Nem így kéne elveszítened a szüzességed, különlegesnek kell lennie, olyanná szeretném neked varázsolni amire örökké emlékezni fogsz. Egy könyvekkel teli ágy nem éppen a legkellemesebb.

A vállai leereszkednek, majd sóhajt. Tudom, hogy azért akarta csinálni hogy engem lenyűgözzön, de nem fogom ezt hagyni. Louis nem éppen olyannak tűnik akit nem érdekel hogy hol, hogyan és kivel veszíti el a szüzességét. Hogyha még olyan ember is lenne, nem engedném neki.

- Oké - mondja remegő, vékony hangon.
Látom rajta, hogy csalódott saját magában. Nem hagyhatom így.
- Louis várj.
- Mi az?
- Feküdj az ágyra.
Halványan látható ahogy az arca felvidul. Azt teszi amit mondtam. A farmernadrág anyaga még mindig feszül - az enyémet nem is említve. Odamegyek és lefekszek mellé, próbálva megnyugtatni őt.

*Louis szemszöge*
Egy pillanatra azt hittem, Harry meggondolta magát amíg le nem feküdt mellém.
- És most? - kérdem bizonytalanul, ugyanis nem értem mit kéne most csinálni.
- Érintetted már meg..magad? - kérdezi a fejét az enyémmel szembe helyezve.
- Nem - hazudok. Egyszer már igen, amikor kb. 14 éves voltam. Annak idején ez semmit sem jelentett, szimplán olyannak érződött mikor valaki saját magához nyúl. Minden szexuálisan frusztrált tinédzser keresztül megy ezen a szakaszon, az enyém pedig egy különösen rövid szakaszra sikerült.
- Hazudsz.
Francba.
- Nem igaz.
- Persze..lépjünk tovább.
Harry kicipzározza a nadrágját, majd lehúzza azt a boxerével együtt. A szemeim nagyra nyílnak a -hasa tetejéig felérő- erekciója láttán.
- Mit csinál-
Harry elhallgattat ahogy a mutatóujját az ajkaimra helyezi.
- Csak csináld amit én - az egyik kezét az ágy tetejére emeli, a másikkal pedig megfogja a méretét - gyerünk Lou, nem voltál ilyen szégyenlős néhány perccel ezelőtt.
Nyelek egy nagyot majd veszek egy mély levegőt mielőtt lehúzom a nadrágom és a boxerem a térdemig. Érzem ahogy az arcom mégjobban elpirul. Amikor Harry felé fordulok, ő már simogatja magát odalent, szemei csak engem követnek.
- Basszus Lou, cs-csináld amit é-én - nyögi el mondanivalóját.
A mozdulataim lemésolják Harryét. Mindketten egymás szemébe nézünk. A kezét fel és le mozgatva a péniszén, a hüvelykujjával a tetejét simogatva csak a szemembe néz. A mozdulataim gyorsabbak lesznek az övénél. Harry arca vörös és forró, a szemei könyörületért imádkoznak, az ajkai dagadtak a korábbi csókolózástól és el vannak távolodva egymástól. Sosem éreztem még így. Egyre forróbbnak érzem a testem.
- Szerintem én elfo-elfogok-
Nem tudom befejezni a mondanivalómat.
- V-várj meg Lou - mondja Harry, de már túl késő. Nyögve mondja a nevem. Amikor felé fordulok, a szemei csukva vannak, a feje hátra van döntve ahogy ő is elélvez, ami egy foltot hagy a pólóján.
Mindketten ott fekszünk, nehezen jutva levegőhöz.
- Ez egyszerűen- kezdem mondani.
- csodálatos volt - fejezi be helyettem.
Harry feláll, majdnem elbotladozva a nadrágjában. Besétál a fürdőszobába és néhány tiszta törülközővel jön vissza. Leveszi a pólóját majd letisztítja magát. Ezután belerázza magát a szűk nadrágjába és becsatolja az övét. Egy bizonyos távolságból látni lehet a homlokán gyöngyöző izzadtságcseppeket a szobában lévő fény miatt.
- Csak feküdni fogsz ott? - mondja Harry miközben egy törülközőt dob felém. Nem vettem észre hogy még mindig kint van a férfiasságom.
- Oh bocsánat.
- Ne érts félre, nagyszerű látvány volt - kacsint rám és az a bizonyos pimasz mosoly megint ott van az arcán. Halványan elmosolyodom, próbálva nem kínosan kijönni a szituációból. Ahogy állnék fel hogy felvegyem a nadrágom miután letisztítottam magam, hallani lehet ahogy Harry anyukája jön fel a lépcsőn.
- Harry? Mit csinálsz odabent? - kopog be az ajtón, majd Harryvel egymásra nézünk.


Haha elnézést, de mondhatni még élvezem is a kínzást. :D
Ne felejtsetek el +1-ezni és feliratkozni xlx

24. Fejezet

{ Oké, triple updatet még úgy sem csináltam, úgyhogy here ya go. Mit mondhatnék volt egy kis időm hétvégén, ráadásul nem akartalak két ilyen rövid résszel itt hagyni titeket egy/két hétig. Viszont két rossz hírem: 1. ez a rész is rövid,  2. a vége elég szar helyen van
Viszont ez egy egész mozgalmas rész, valamint az író nevében is bocsánatot kérek, de azt írta hogy a következő részre tartogatta az izgalmas jeleneteket.
Jó olvasást, ne felejtsetek el válaszolni a fejezet végén található kérdésre és valamilyen nyomot mindenképpen hagyjatok magatok után!
Hamarosan találkozunk, Laura xlx }

 *Harry szemszöge*
- Micsoda?! - akadok ki.

Mi a franc? Mi a francot csinált ott Niall? Biztos valamit keresett amivel visszavághat nekünk.

- Látott minket - mondja Louis az ablakon kifelé bámulva.

- Ezért nem engedted hogy megcsókoljalak? Mi a faszért nem mondtad el? Francba! Tudtam, hogy rossz ötlet volt - túrok bele a hajamba, rányomva a gázpedálra.

Louis végre felém fordul nagyra nyitott szemekkel és egybekúszó szemöldökkel.

- Mi volt rossz ötlet? A vacsora tökéletes volt.

- Ne tettesd a hülyét Louis! Te és én, mi. Francba, tudtam hogy még csak szóba se kellett volna állnom veled. Most mi lesz? Niall mindent elmond és még jobban elrontja az életem?! - kiabálom az utat nézve.

Az adrenalin felmegy bennem és nem tudok tisztán gondolkodni.

- Semmit sem fog mondani! Tudom, hogy nem fog! - kiabálja Louis, a mondat végén megtörik a hangja.

- Oh igen? Miért vagy benne ennyire biztos? Leszoptad a mosdóban?! - csúszik ki a számon, át sem gondolva miket mondok. 

Rátaposok a fékre és a kocsi megugrik a hirtelen megállástól. Egy autó sincs a közelben, így nem akadályozok senkit sem a vezetésben, habár ígyis, úgyis leszarom.

- Ő volt az egyik kibaszott pincér abban a kibaszott étteremben! Megígérte nekem, hogy egy szót sem fog szólni az egészről és rohadtul megnyílt előttem! Az apja kurvára halott és az anyja pedig baszottul haldoklik! Szégyenli amit csinál és ahogyan, néha még enni sem eszik mert nincs rá pénze! Akkora fasz vagy! - Louis kiabál könnyes szemekkel, és nemsokára pedig a könnyek már hullanak.

A szemembe néz, a mellkasa csak emelkedik és süllyed. Kifogy a levegőből mire elmondja a mondanivalóját. Egy utolsó pillantást vet rám mielőtt kiszáll az autóból és becsapja az ajtót. Még sosem láttam ezt az oldalát, dühös és magabiztos.

- Louis, visszaszállnál a kocsiba kérlek? Nem gondoltam komolyan, nem tudtam - puhítom a dolgokat, észrevéve hogy mit mondtam ezelőtt. A tény, hogy Niall szülei és Niall szegények számomra sokkoló. Nem tűnik olyannak, akinek ilyen életet kell élnie. Ugyanakkor amit mondtam, kéretlen volt. Faszt szopni? Honnan szedem ezeket a dolgokat?

- Innentől sétálok köszi - próbálja a keményet játszani, de ennél jobban ismerem.

Hagyom hogy elsétáljon az autótól. Miután megtett pár lépést, lassan melléhajtok.

- Azt sem tudod merre mész, ugye?

Fogalma sincs hogy hol vagyunk. Új még a városban és amúgy sem az ő házukhoz vittem. Hanem hozzánk.

- Nem - mondja halkan.

Lenéz a földre és megadása jeleként sóhajt egyet.

- Szállj be. Emellett pedig te vagy a tanárom egész évben, emlékszel? - mosolygok, próbálva oldani a hangulatot.

Beszáll az autóba és folytatjuk az utat. Louis egész úton komor. Tényleg elbasztam. És a Nialles ügyet pedig gondolom hagyhatnám, hiszen megígérte nekem, hogy megpróbál minden tőle telhetőt hogy vissza juthassak a suliba.

- Louis, sajnálom. Nem gondoltam át miket beszélek. És gondolom nem fájna ha megbocsájtanék Niallnek.

Amikor megérkezünk Louis szó nélkül száll ki az autóból. Miután én is kiszálltam, arra pillantok fel, hogy Louis már a bejáratnál vár hogy nyissam ki az ajtót és engedjem be a házba. A kezei maga előtt összefonva, a lábával pedig a járdát kopogtatja.

- Ennél lassabban nem megy? - jegyzi meg.

- Sietsz valahova?

- Igen, tudod van egy kis munkánk.

- Persze.

Elforgatom a kulcsot a zárban és kinyitom az ajtót. Anya nincs itthon, ami jó jel. Nincs szükségem rá, hogy egész idő alatt rajtam lógjon amíg itt van Louis. Felvezetem Louist a szobámba. Órákat töltöttünk azzal, hogy hülyeségekről beszéltünk, mint a kovalens kötés, valami hülye matek cucc, és hogy a Ne bántsátok a feketerigót! egyáltalán nem is egy madárról szól. Egész idő alatt Louis csak a megadott témákról beszélt. Még csak nem is nézett a szemembe, egyszer sem. Nem gondoltam hogy amit korábban mondtam az ennyire zavarni fogja.

- Louis nézz rám.

- Azt csinálom, nem?

- Komolyan gondolom Louis - lököm le az összes könyvet az asztalról.

- Én is komolyan gondolom. Ez meg mire volt jó? - mutogat a földön heverő könyvekre.

- Mert elfáradtam abban, hogy ezeket a szarokat tanuljam. Úgy sem fognak kelleni középsuli után.

- Főiskola? - rántja fel a szemöldökét.

- Tökmindegy. Nem lehetne egy kis szünetet tartani, és holnap folytatjuk? Neked még mindig meg kell csinálni a munkád.

- Rendben akkor - görnyeszti le a vállát.

- Jó.

- Igen - még mindig nem tért magához.

- Basszameg Louis csak beszélj velem. Nem gondoltam komolyan amit korábban mondtam és tudod te ezt. Hányszor kell még ezt elmondanom? Megbocsájtok Niallnek és adok neki egy esélyt, rendben? - döntöm el a fejem az arcát keresve.

Végül felnéz és megforgatja a szemeit.

- De azt még mindig komolyan gondoltad, hogy tudtad hogy sosem szabadott volna hozzám szólnod - ráncolja meg a homlokát.

A jelenet újra és újra lejátszódik a fejemben.

- Francba dehogyis! Csak mérges voltam, oké? - emelem fel a hangom miközben próbálom a lehető legjobban nem felidegesíteni Louist.

- Oké - a válasza rideg.

Feláll és megragadja a táskáját, azt átdobva a válla felett. Tudom, hogy nem hisz nekem és nem is fog soha, nem számít hányszor mondom neki.

Felállok az ágyról amikor a szobám ajtajához ér. Nagy léptekkel utolérem és visszahúzom a szobába, bezárva az ajtót mögötte. Megpróbálja kinyitni az ajtót de nem engedem. Megragadom pólóját az öklömmel és odaszorítom az ajtóhoz.

- Mit csi-

Nem hagyom hogy befejezze a mondanivalóját. Nekinyomom az ajkaim az övének. Próbál ellökni magától mint legutóbb, de ezúttal nem engedem neki. Egy idő után feladja, kezét a tarkómra helyezi majd elkezdi finoman húzni a hajam. Folyamatosan visszajátszódnak az emlékek az első csókunkról. Pontosan tudom, hogy nem fogom újra elkövetni ugyanazt a hibát.

- Harry - lihegi amikor mindketten elkapjuk egymás lélegzetét.

- Louis - nyöszörgök.

Mindketten visszhangban nyögjük egymás nevét újra és újra.

Louis a fogaival játszadozik az ajkamban található karikával miközben melegség tölti el az egész testem. Lassan az ágy felé nyom addig a pontig, amíg a térdhajlatom nem érinti a szélét. Mégegyszer utoljára meglök, így elvesztem az egyensúlyom és az ágyra esek Louist magammal rántva.

{ Szerintetek mi fog történni a következő fejezetben? Elég egyértelműnek tűnik, de nem az :D
Ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni. }

23. Fejezet

{ Surprise bitches.
Csak nektek csak most, új rész - az előző elég rövid volt és most egy picit több a szabadidőm is, így meghoztam.
A kérdés most a fejezet végén lesz a dupla update miatt x
Ne felejtsetek el kommentelni, +1-ezni és feliratkozni. 
Puszi, Laura xlx }



- Tudod visszaülhetsz a helyedre - mondja Niall a távolba merengve, természetesen a szemkontaktust kerülve.
- Tudom, de nem szeretnék - komolyan gondolom.
Niall annak a típusú embernek tűnik, akinek szüksége van a figyelemre, de csak azért mert senkije sincs.
- Nincs szükségem a sajnálatodra.
- Nem sajnállak, nem azért vagyok itt - vágom rá.
- Dehogynem. Csak úgy hirtelen kedves lettél velem. Csupán 3 nappal ezelőtt szét akartál verni. Egyáltalán nem sajnálatból csinálod - próbálja megforgatni a szemét de egy pillanat összerezzen a monoklija miatt.
- Niall, a minimum, hogy megpróbálsz beszélni velem. Tartozol nekem, ugyanis miattad függesztették fel Harryt, így gyakorlatilag senkim sincs most itt. Ne érts félre, nem téged okollak mindezért de kicsit légy befogadóbb. Újrakezdhetnénk? - nyújtom felé a kezem viszonzásra várva. Végre meglágyul és halványan elmosolyodik miközben kezet rázunk.
- Újrakezdhetjük - válaszol.
- Mivel újrakezdünk mindent és a tanár még nincs itt, azt mondom mutatkozzunk be egymásnak normálisan - másolom le a mozdulatait, a karjaim összefonva a padra helyezem.
- Gondolom akkor én kezdem - töröm meg a csendet. - A nevem Louis Tomlinson, kevesebb mint 2 hét múlva betöltöm a 18-at és Doncasterből származom.
Niall elneveti magát a bemutatkozásomon.
- Nos, az én nevem Niall, 17 éves vagyok. Én nem vagyok brit mint ti, Mullingarből származom, Írországból.
Amikor befejezi, a pad alá pillantok, majd a lábával egy kisebb ír tánckoreográfiát csinál. Mind a kettőnkből kitör a nevetés. Nem sokkal később pedig egy helyettesítő tanár sétál be.
- A nevem Mrs. Evans és a mai napon én helyettesítem Mr. Nolant - mondja a magas nő az osztálynak miközben ledobja a táskáját az asztalra és leül.
- Miért nincs ma itt Mr. Nolan? - kérdezi egy lány.
- Az nem rád és nem is rám vonatkozik. A feladatok a táblán vannak, álljatok neki.
A hölgy elég idős, és az egyberészes ruha ami rajta van nem éppen a korához illő. A tanár megfigyelése után Niallhez fordulok, aki már elő is vett egy papírt.
- Te meg fogod csinálni? - kérdezem kicsit meglepődve. Ő az aki mindig elvicceli a dolgokat ésatöbbi, nem gondoltam volna hogy meg is csinálja a feladatokat.
- Meg vagy lepődve?
- Igen, egy kicsit.
- Valójában nagyon akarok valamiféle továbbtanulást, még ha nem is látszik úgy. A borravalókat amiket az étteremben kapok félreteszem hogy később tudjam fizetni a tanulmányaimat.
Komolyan beszél. Szomorú, hogy gyakorlatilag apja helyett is apja saját magának, nagyon szomorú.
- Hányadik helyen állsz a végzősök listáján? - kérdezem, majd felnéz a plafonra, hogy eszébe jusson hányadik helyre van besorolva.
- Umm..legutóbb amikor megnéztem, harmadik vagy negyedik voltam a 300-ból - mondja mintha nem lenne valami nagy dolog, de ez nagyon is az. A top 5-ben lenni szinte majdnem biztosítás arra, hogy felveszik a főiskolára.
- Wow! Neked aztán van potenicálod. Miért viselkedsz úgy ahogy, amikor még csak nem is hasonlítasz a suliban levő énedre?
- Túl gyorsan nőttem fel, ennyi.
Bólintok egyet, teljesen megértem hogy miről beszél.
- Ez az egyik legnagyobb félelmem - mondom ki végül.
- Rossz helyen állni a listán? - emeli fel a szemöldökét kíváncsian.
- Nem. Túl gyorsan felnőni. Mindig ott van az az elvárás a fejed felett, hogy össze kell majd házasodnod valakivel, gyerekeket kell felnevelned. Ez mind hülyeség - fejtem ki. Igazat mondok, nem igazán szeretnék megházasodni, még ha szeretnék se lehetne mert itt nem legális, és sosem lehetne gyerekem mert meleg vagyok. Ez az egyik hátránya annak, ha olyasvalakibe szeretsz bele akivel tilos együtt lenned.
Kicsit sokkolja a válaszom.
- Nem szeretnél majd egy idő után összeházasodni valakivel? Nem szeretnél gyerekeket, és családot alapítani?
- Talán még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy megértsek ebből bármit is, de ebben a pillanatban semmit sem kérek ebből az egészből.
- Értem - válaszol.
De tudom, hogy nem érti.

...


Egész jól telt a nap, azt kivéve hogy Harry nem volt itt a suliban. Niall és én együtt ebédeltünk. Nem szerettem volna Lilyvel lenni. Nem a közös múltunk miatt, hanem mert nem tudok a szemébe nézni. Ő őszinte volt velem, én nem voltam az. Még el sem mondtam Harrynek, hogy Lily hogyan érez iránta. Úristenem. Mi van ha Lily kérdezget majd Harrytől és a 'barátnője' felől. Gondolom tisztáznom kell majd a dolgokat Harryvel és össze kell hoznom valamiféle B tervet.
Az utolsó csengő is megszólalt végre, hazautasítva minket. Küldtem anyának üzenetet korábban hogy nem kell jönnie értem. Nem szerettem volna zavarni miután láttam, hogy milyen fáradt volt ma reggel. Kisétálok a folyosóra és látom ahogy Niall integet a bejárat felől, majd utánasietek.
- Szia! - köszön Niall.
- Szia - köszönök vissza amikor közelebb érek hozzá. Egészen addig beszélgetünk amíg ki nem érünk a suli előtti udvarra és meglátom Harryt ahogy az autójában várakozik, pont ott ahol a szülők szokták felvenni a gyerekeiket.
- Sajnálom, de mennem kell, itt vannak értem. Majd beszélünk még és elmondom hogy tetszik-e a könyv amit kölcsönadtál.
- Holnap találkozunk akkor - int.
Amikor veszem a bátorságot hogy ránézzek Harryre, látom, hogy az ajkait összeszorítja, azok pedig egy egyenes vonalt formáznak. Biztos még mindig dühös Niallre. Visszapillantok rá, pontosan a mellettem lévő autóban ülő Harryt nézi.
- Várj! - kiáltja el magát mikor éppen nyitom ki a kocsi ajtaját.
- Mi a francot akar? - kérdezi Harry mérgesen.
Ha csak hagyná hogy megmagyarázzam. Niall elindul felénk én pedig beszállok az autóba. Enyhén behajtja a fejét az ablakon, eléggé ahhoz hogy Harry is hallja amit mond.
- Szép a szemed - nevet fel Harry és Niallre mutat.
Niall mosolya elhalványul, majd hirtelen visszajön.
- Szép a szád.
A Niall arcán található nagyképű mosoly biztos, hogy még jobban bosszantja Harryt.
- Nézd Styles, nem azért jöttem hogy veszekedjek vagy verekedjek. Szeretném rendbehozni a dolgokat. Mindent sajnálok ami történt, mostantól kétszer is meggondolom hogy mikor mit mondok. Hogyha bármit is segít, mindent megteszek hogy visszakerülj a suliba. És nem, Louisnak semmi köze ehhez, nem ő az aki miatt bocsánatot kérek.
Harry arckifejezése megenyhül Niall őszinte bocsánatkérését hallván. Majd Harry felvont szemöldökkel rámnéz és engem is kérdőre von hogy tényleg semmi közöm nincs-e hozzá. De tényleg nincs. Hogyha Niall és én barátok leszünk, Harrynek normálisan kell viselkednie vele.
- Szia Horan - szólal meg Harry.
A tekintetem Harry és Niall között ingadozik, majd megrázom a fejem. Azt hittem Harrynek van szíve és megbocsájt Niallnek. Harry teljesen rideg hogy csak így ennyit válaszol. Ha csak tudná, hogy Niall miért úgy viselkedik ahogy.
Niall végül kihúzza a fejét az autó ablakából és pár lépést hátrál. Egyértelműen sokkolják a hallottak. Biztos vagyok benne hogy azt gondolta Harry meg fog neki bocsájtani, de gondolom mind tudjuk hogy Harry haragtartó és nem éppen a megbocsájtó-típus.
Harry kitolat a parkolóból én pedig a kocsi oldalán található visszapillantó-tükröt bámulom. Niall jelenik meg a távolban, nézi ahogy elhajtunk.
- Egy kibaszott seggfej vagy, remélem tudod - jegyzem meg.
Az önelégült mosolya beteríti az egész arcát.
- Tudom.
Megforgatom a szemeim és kinézek az ablakon. Beharapom a számat és azon gondolkozom hogy mit mondhatnék.
- A legkevesebb amit tehetnél az az volna, hogy kedves vagy hozzá és elfogadod a bocsánatkérését. Egyébként is, ő volt az aki látott minket szombaton az étterem előtti parkolóban.
Látom ahogy Harry felém fordítja a fejét amilyen gyorsan csak tudja. A szemei nagyra vannak tágulva, az arca elpirul, az ajkai között egy hatalmas rés.
-Micsoda?! - kiabál.



{ Mit gondoltok, Harry ezek után megbocsájt majd Niallnek? }